Ínycsiklandó fulladozás szaga csapja meg a testem a naplementét bámulva
Farkas hullák várják az éjszakát
Mert a sátán értük jön, hogy még egyszer láthassák a teliholdat.
Nevető szédülés kering a levegőben
A hullámvasúton sikítva tartod fel a karjaid, hogy érezd a szél erejét, ahogy széttépi a mellkasod
Újabb sikítás harsan fel,
De nem olyan mint az előző.
Vérben úszó kislánynak csapódnak a kitépett szerveid
És élettelen bábuként fordulsz ki a hullámvasút üléséből,
Hogy a földre érve szétloccsanj, mint egy darab tojás.
Vicces ahogy hullámzik a karod zuhanás közben, nem?
Semmi hang nem szűrődik a szobába
Csak a keservesen bömbölő techno öli a dobhártyád.
És rádszakad a függönykarnis, amit nyitott szájjal vársz, hogy megfulladhass és felnyársaljon, mert te leszel az új függöny, ami megvédi a farkasokat a telihold égető fényétől.
Legalább valamire használható voltál.
YOU ARE READING
Gyönyörű halálok
PoetryModern gondolatok szomorúságról, csalódásról, dühről, szerelemről és egyéb finomságokról, egy látványosan szenvedő leányzótól. Ne ijedj meg, neked nem fog fájni. Nekem annál inkább:)
