Gyönyörű halálok

Tisztátalan

Szűzi énekre kel fel a napfény
Ragyogás lepi be a tükörmezőt.
Csengő csillogás
Simogató sodrás
És a habokat szelve szalad a parton a mező felé.
Árnyék.

Szelíd az őz.
Legelve nevet a kislány az istenek karján
Daloló dolga a keresztbe tett lábú nőnek főzni
Fűnek fája zölden kacag
Fának fűje kerge tollú madarakat etet, kedvesen ragyogó, vérben ázó, csöpögő szívekkel
Sellő simít végig a plüssön
A boldogság rózsaszín fénnyel eteti a vadat
Kergetőző kígyó kúszik a lanton
Fűzfa várból hullanak a pillangó szárnyak
És delet ütő óra mókás mosolyától rezzen össze a legelő lány egy pillanatra.

Bájos idős kecsegtet cukorral
Nyáladdzó szájából rohadó fogak mosolyognak a szemébe meredve
Megmérgezett csillogás
Puha felhő ködbe simulva repül a kenyér
Kivárja a kínálkozó halakat a sárból
Medve kerget virág szívvel
Kezében macskamancscsokor
Ajándék a szűzi Édenből
Hangos a tenger
Fonja a hálót
Fülbe mászó giliszták arcán
Nevetve szagol a csokorba és tüdőt átjáró finom feketeség homályosítja el a látását.

Szemet kinyitva szorul a szív a marok köré
Kivárva fogja meg a kemény csontot
Vérré válva folyik le az alkarján
Csiklandozó zöld fű kajánul nyaldos
Nyögések hangja ijeszt meg
Morze kódot küld a kígyó
Ketten menthetnek meg csak egy csillagot
Mimóza bambul a buborékozó csokron
Vérré válva eszi a kezed
Csontos kukac húsban emésztődve kelti ki a tojást
Parazita éled a nevető erekbe bábozódva
Lepke repked a legelő leány hasában
Könnyekben ázva nevetve néz a medvére
És az bekapja a fejét, hogy egyben nyelje le a szépségtől ragyogó fényes testét.
Kígyózó kívánságokat síró vér folyik le az állán
A halott lába nem fér a szájába
Csontok nélkül csüng a semmibe, hogy járhasson a felhőkön, mert szükség van a puha nyárra
És pusztító pillangók robbantják szét a halál testét, hogy felemésszék a mezőt a tengerig, mert kihalt a kegyesen kegyetlen istenek tárgyalóterme és nincs ki foglalkozzon a megégett kukoricákon térdeplő síró árvával.