Nem tudom hogyan kezdődött a remegés,
De a szád simogatva harapom be az ajkaim,
Mert kegyetlen, ahogy rámnézel.
Forog a világ
A torkodon ledugva az ujjam nyújtod ki a nyelved, hogy buja bájokat megszégyenítve hozd ki a legnagyobb ragadozót a testemből, amit csak lehet
És a következő pillanatban már nem vagyok magamnál.
Halálok.
Rohanó, pislogó fények közt ugrál a hering
Pikkelyek feszülnek
Kopoltyúk tágulnak
És minden nedű elhagyja a tehetetlen hal testét
Miközben befeszülve nyúl a kínzó halál után.
Nevet a szíve
Könnyes a szeme
És rohadás szagú felhőkbe kapaszkodva húzza magát a pokol felé.
Meleg a sütő
Kikelt az angyal
Bömbölő sírással tépi a tollait
Mert bűnös szárnyakkal nem mutatkozhat az istenek előtt.
Hullik a véreső
Fekete tollak zúzzák a termést
Leláncolva remeg meg és ordít fel az utolsó toll után
És véres tócsában ülve, remegő lábakkal, mosolyogva mereszti a szemét a végtelenbe.
Mert a lelke sötétebb volt a beteges vágyaktól, mint a ragyogó tollai.
Kenyeret kenve szól a zene
Lekváros kezekkel húzod ki a fiókot
A vörös ujjlenyomatok befeketítik a szobát
És kellemetlen kacagás hallatán kuporodsz össze a földön a szekrény mellett.
Lépteket hallasz
Hangosan halkak
A szíved felveszi a léptek ütemét, miközben kést szorongatva zárod be a füleid.
Rosszul fogod a halált
A húsodba marva kibuggyan a fénylő nedved
És a ragyogást észrevéve eléd ugrik az ordító hullád, hogy sikítva olvadjatok össze és nyeljétek magatokba a kristályok nevetését.
YOU ARE READING
Gyönyörű halálok
PoetryModern gondolatok szomorúságról, csalódásról, dühről, szerelemről és egyéb finomságokról, egy látványosan szenvedő leányzótól. Ne ijedj meg, neked nem fog fájni. Nekem annál inkább:)
