Hard boy [bkdk]

• 4 •

Midoriya Izuku

Az erkélyen állva, könyökeimmel a korláton támaszkodva szemléltem a környéket, a sok házat, az elcsendesedett utcákat. Ezt az összképet a földszinten éppen zajló buli törte csak meg, ám én annyira gondolataimba merültem, hogy a hangosan dübörgő zenét sem hallottam. Arcom lángba borult ahányszor a nemrég lejátszódó jelenetre gondolok és gyomrom is enyhe görcsbe ugrik. Tenyereim pirosló arcomra vezetve dörzsöltem azt meg, majd nagyot sóhajtottam.

-Csókold meg Midoriyát.- ezt mondta Kirishima, ezzel mindenkibe belefolytva a szót. Megfagyott a levegő.

-Ha?- húzta fel szája szélét Bakugou, ingerülten fordulva barátja felé, míg én csak értetlenül pislogtam és tátogtam, de hang nem jött ki a torkomon. Ahhoz túlságosan is döbbent voltam.

-Büntetést nem mondok, hiszen úgyis túl büszke vagy ahhoz, hogy passzold a feladatot. Vagy nyuszi vagy?- vigyorodott el a vörös, fölényesen, mintha tudná, hogy nyert ügye van. A szőke fiú szikrázó szemekkel meredt barátjára, majd lassan felém fordította tekintetét. Gerincemen végigfutott a hideg, testemet pedig belepte a libabőr. Rideg tekintete mintha a lelkembe látna. Mintha szavak nélkül vágná a fejemhez, mennyire haszontalan és gyenge vagyok.

-Tch. Tökösebb vagyok bármelyikőtöknél.- morogta, majd lassan feltápászkodott. Komótos léptekkel indult felém, majd mellém érve leguggolt, térde halkan roppant.

És innentől kezdve mindent lassított felvételként éltem meg. Nagyon vonzónak találtam amint fölém hajolt, ezáltal pár rakoncátlan tincse homlokába hullott, a szobában lévő lámpa pedig árnyékot vetett fél arcára. Skarlát íriszei világítottak, és amint szemeibe pillantottam, szinte elvesztem bennük. Ajkaim kicserepesedtek, torkom pedig maga volt a sivatag. Minnél többet nézett, annál jobban úgy éreztem, felfal csupán azzal, hogy engem vizslat. Piros arccal és behúzott nyakkal viseltem közelségét, és halkan nyekkentem, amikor izmos karjával elkapva és megmarkolva zöld pulcsim rántott feljebb, még közelebb magához. Nem volt időm pánikolni, ugyanis amint dús, puha ajkai enyémekhez értek, szabályosan megszédültem. Nem érzékeltem a környezetem. Nagyra nyitott szemekkel meredtem magam elé, ám amint megmozdította formás ajkait, megremegve hunytam le pilláim és teljesen ellazultam. Hihetetlen hatással volt rám. Fejem zúgott, szívem a torkomban dobogott és úgy éreztem, pillangók repkednek a gyomromban, mégis élveztem, amint kellemesen férfias, vaníliás illata orromba kúszik. Teljesen elgyengültem és a karjaiba zuhantam volna, ha nincs annyi lélekjelenlétem, hogy megkapaszkodjak az izmos karját fedte szürke pulcsijának ujjába. Elfehéredett ujjakkal markoltam az anyagot, mert félő volt, hogy ha elengedem, akkor összeesek, ezzel kínos helyzetbe hozva mindkettőnket. Fogalmam sem volt mennyi ideje lehettünk így, vagy, hogy egyáltalán én is csináltam-e valamit azon kívül, hogy lábujjamig pirultam, mikor Bakugou lassan elvált ajkaimtól. Lassan kinyitva szemeim találkoztam az átható skarlát íriszekkel, ismét elveszve bennük. Úgy éreztem, az örökkévalóságig képes lennék szemeit bámulni. Mindkettőnk párnája kissé duzzadt volt és csillogott a rajta maradt nyáltól, mégsem találtam undorítónak, sokkal inkább szexinek és vadítónak, ám mint minden idilli pillanatnak, ennek is véget kellett érnie, méghozzá legjobb barátom által.

-Megjött a pizza.- mondta Todoroki, halkan megköszörülve torkát. Bakugou azonnal elkapta rólam pillantását és már csak azt láttam, amint elengedve engem feláll és a helyére indul. Miután a többiek is felocsúdtak hirtelen mindenkinek dolga akadt, a lányok mosdóba indultak, Sero, Kirishima és Denki italért mentek, barátom pedig szintén a földszintre indult, hogy átvegye a pizzát. Kapva az alkalmon kissé szédelegve bár, de én is felpattantam és az erkélyajtóhoz érve kiléptem rajta. Arcon csapott a hűvös levegő, ami nagyon jól esett kipirosodott arcomnak és hevesen dübörgő szívemnek. És most itt vagyok. Igyekeztem összeszedni gondolataim, ám nem jártam sok sikerrel. Remegő ujjaim lassan ajkaimhoz emelve hunytam be szemeim. Az első csókom...