Hard boy [bkdk]

• 6 •

Midoriya Izuku

A buli óta lassan eltelt egy hét, majd még egy, én pedig az október eleji hűvös időben Todorokival az oldalamon indultam haza.

-Nem tudom őt kiverni a fejemől.- motyogtam, piros cipőm orrával arrébb rúgva egy utamba kerülő kavicsot.

-Két hete ezt hajtogatod.- ingatta a fejét barátom, tincseibe belekapott a szél. Dzsekijét állig felhúzta, a cipzár végét fogai közt tartva. Mindig ezt csinálja.

-Igen, de amióta megcsókolt furán érzem magam a közelében. Mindig ég a fejem és totál piros az arcom!- haraptam ajkamba, zavartan a szemembe lógó tincsemhez nyúlva és csavargatni kezdtem azt.

-Midoriya, te teljesen beleestél. Sőt, te már nagyon régen beleestél, csak nem fogtad fel. Nem azért kerested őt a tekinteteddel, mert féltél tőle, hanem mert bejött. Mellesleg a buli óta az a kép a háttérképed, amin csókolóztok.- motyogta Shoto, én pedig pironkodva hallgattam. Igaza volt.

-De ő biztos nem érez így irántam, csak a hülye merés miatt csinálta meg, na meg ki nem állhat, nem véletlenül hív Dekunak.- forgattam szemet és egy hűvösebb szellő hatására kissé megremegtem. Elő kéne szednem a fekete szövetkabátom...

-Szerintem meg Kirishima nem véletlenül adta azt a feladatot.- mosolyodott el, én pedig nagyot sóhajtva megráztam a fejem.

-Mindegy. Hanyagoljuk ezt a témát szerintem...- haraptam ajkamba, közben pedig a kereszteződéshez értünk, ahol elválnak útjaink.- Szia, Todoroki.- motyogtam barátom szemeibe nézve.

-Vigyázz magadra, Midoriya.- intett egyet és már le is kanyarodott, hogy hazamehessen. Én is elindultam, de a közeli kisbolt előtt elhaladva, az épület mellett lévő sikátorból kilépő srácnak mentem.

-Bocsánat.- kaptam fel fejem, de még a lélegzetem is elakadt. Sajnos ismerős volt az illető, mellesleg nem volt egyedül. Shigaraki és a bandája.

-Mi a helyzet, Midoriya?- ajkait széles vigyorra húzva hajolt le hozzám. Volt osztálytársam nem sokat változott, még két csatlósát is megtartotta, csupán világoskékre festett haját növesztette meg kissé. Fogalmam sem volt mit keresnek itt, de időm sem volt megkérdezni, ugyanis pulcsimba markolva rántott a szűk sikátorba és a falnak lökött.

-Hagyjatok...- nyöszörögtem halkan, vékony kezeim magam elé húzva, hogyha támadnának, mégha minimálisan is, de védjem magam. Eszembe jutott az összes eddigi piszkálás és a rendszeres kiközösítés amit a gimi előtt átéltem. Azért jöttem ide, hogy mindezt a hátam mögött hagyjam végre, erre ez történik... Miért pont én? Mégcsak meg se bántottam őket!

-Na, látom még mindig olyan szerencsétlen vagy mint két éve. Pedig azt hittem megneveltek már abban a sznob suliban.- nevetett fel és kezébe fogva arcom szorított meg. Szemeim bekönnyesedtek és szabályosan remegtem a félelemtől, amikor egy ismerős hangot hallottam.

-Oi, mit műveltek?- Bakugou mély, rekedtes hangja szelte át a levegőt, mire enyhült a szorítás, majd elengedtek. Megkönnyebbülve csúsztam le a fal mentén a földre, tekintetemmel megmentőm keresve. Lazán, zsebre dugott kezekkel álldogált egy nagyobb kuka melett, iskolatáskája nem volt a hátán. Látszott rajta, hogy ura a helyzetnek, hogy nem fél, ellenben akik rám támadtak, hiába voltak többen, láttam rajtuk, hogy Katsuki kissé megrettentette őket. Hát igen, nem csak dögös, de félelmetes is.

-Áh, csak váltottunk pár szót egy régi barátunkkal, igaz Midoriya?- szólt az előttem álló, majd lepillantva rám jelezte, hogy nyissam a szám és válaszoljak. Meg is tettem volna, csak éppen hang nem jött ki a torkomon.- Hé, még ma válaszolsz, vagy mi lesz?- nyúlt le értem, majd pulcsimba markolva felrángatott. Ijedten néztem a haragos barna szempárba, de nem sokáig, ugyanis Bakugou megiramodva lökte őt el tőlem, engem pedig oldalához húzva, derekamnál fogva szorított magához. Sokkoltan kapaszkodtam megmentőm dzsekijébe, hagyva, hogy könnyeim utat törjenek és végigszáguldjanak arcomon. Fejem vállába fúrva, fél szemmel három volt osztálytársam figyelve bíztam magam Katsukira. Mellette biztonságban éreztem magam. Testhője felmelegítette kissé átfagyott felsőtestem és arcom, bőröm pedig bizsergett érintése alatt, szinte az egész derekamon.