Hard boy [bkdk]

• 9 •

Midoriya Izuku

Két óra szenvedés után végre kiválasztottam a tökéletes szettemet a mai napra. Ez még oké is lenne, ha mondjuk az esküvőmre készülődnék, de én csak vásárolni indultam a belvárosba. Szóval amit két óra alatt össze tudtam hozni, az egy fekete csőfarmer és a múltkor vásárolt csíkos pólóm. Óriási. Éppen a fogamat mostam, közben gyomorgörcsömmel küszködve amikor anyu felkiabált, hogy megérkezett a „kis barátom", szóval gyorsan elkészülve lesiettem.

-Szia, Kacchan. Khm, gondolom anyu már bemutatkozott.- motyogtam zavartan, mire a szőke fiú bólintott egyet. Fekete kapucnyis pulcsiját feliratos dzsekije takarta, ezt pedig egy bővebb farmerrel kombinálta és Martens bakancsával. Pofátlanul szexi volt, én pedig nyomorultul álltam előtte és feltűnően bámultam, de észbe kapva gyorsan édesanyám felé fordultam.- Anyu, ő itt Kacchan, az osztálytársam.- nyögtem ki, majd ajkamba haraptam.

-Nagyon örülök a találkozásnak, Kacchan!- mosolygott szélesen anyu

- Üdv.- intett a fiú.- De inkább Katsuki.- biccentett, majd felém fordulva megjegyezte, hogy mozogjak már, mert nincs rám ideje egész nap.

-Bájos.- vigyorgott anyu, majd hátat fordítva visszasietett a konyhába. Sóhajtva rángattam magamra elnyűtt piros cipőm és szövetkabátom, majd Kacchan felé fordultam.

-Mehetünk.

Mivel a bevásárlóközpont a belvárosban volt, és mivel nem szeretek taxizni, úgy döntöttünk, hogy metróval megyünk, így meg is kerestük a legközelebbi lejáratot. Igazából emmi extra nem történt, még csak nem is beszéltünk, így amint megérkezett a metró, fel is szálltunk rá. És rajtunk kívül az egész város is, szóval mire észbe kaptam, vészesen közel álltam Kacchanhoz, sőt, szinte a nyakába szuszogtam.

-Megtennéd, hogy nem lihegsz a nyakamba?- meredt rám, skarlát íriszeit az én smaragdjaimba fúrva. Rossz ötlet volt, ugyanis enyhén megrogyott a térdem az intenzív görcstől az alhasamban. Túl közel volt!

-Nem tudok arrébb menni, mert valaki éppen a vesémbe könyökölt. Mellesleg azt sem akarom, hogy kilopják a telefonom a kezemből.- szorítottam a zsebemben tartott készülékre, közben a jármű fékezett, én pedig – mivel mindkét kezem a zsebemben pihent – kapaszkodó hiányában megfejeltem Kacchan mellkasát.- Bocsi.- dünnyögtem zavartan.

-Annyira nyomi vagy.- forgatott szemet, majd hátát a falnak döntve húzott közelebb magához derekamnál fogva, ezáltal egy kissé több helyem lett. Pontosabban, már senki könyöke sem volt a vesémben.

-Mondtad már párszor.- mosolyodtam el halványan, elpirulva a tényen, hogy még mindig a derekamat öleli. Akaratlanul is a csók jutott eszembe. Olyan érzéki volt, olyan mennyei, olyan...ááá! Sajnos nem élvezhettem a kialakult helyzetet sokáig, ugyanis két megállóval később le kellett szállnunk. Kacchan a plázáig hozzám sem szólt. Szerintem a metrós jelenet után még inkább a pokolra kívánt. Ahj, miért pont ő jön be nekem?

-Oké, szóval felvázolom a tervet. Bemegyünk, gyorsan veszek neked egy pólót és húzunk haza. Ha ismerős jön szembe, rájuk ne merj köszönni, vagy berántalak a mosdóba és elverlek.- morogta, majd belépve a fotocellás ajtón határozottan elindult előre, én pedig utána. Nem tetszett, hogy ennyire sietősre vette a dolgot, így a lehető legszánalmasabb, de leghatásosabb ötlettel álltam elő. Normál esetben nekem bármi megfelel, de ma válogatós leszek. Egy póló sem fog tetszeni, vagy legalábbis eljátszom, hogy nem tetszik, hogy majd később visszamenjünk érte. Sok időt akarok Kacchannal tölteni.

-Oi, nyomi, ide bemegyünk.- mutatott az első útbaeső ruhaboltra, de benézve már tudtam, hogy itt biztosan nem találok magamnak semmit sem. Márkás, elegáns cuccok mindenhol. Nem az én resortom, de azért bementem. Plusz öt perc Kacchannal.