Hard boy [bkdk]

• 5 •

Bakugou Katsuki

Iszonyatos fejfájásra ébredtem, mellesleg nem otthon. Csukott szemmel tapogatva magam mellett kerestem a telefonom, amit meg is találtam az ágy mellett lévő éjjeliszekrényen. Magam fölé emelve a készüléket nyitottam ki szemeim és hunyorogva felnyitottam a zárat. Kilenc nem fogadott hívás anyámtól, három apámtól. Nagyot sóhajtva lassan felültem és felkapcsolva az éjjelilámpát körbenéztem. Oké, ez furahaj szobája és van rajtam ruha, szóval nagy baj nem lehet. De hol ez az idióta? Körbenézve tekintetemmel kerestem barátomat, és hamar meg is találtam. A szekrényből lógott kifelé. Inkább meg sem kérdőjelezem mit művel a szekrényben, mellesleg Pikachu meg az íróasztal alatt volt magzatpózban. Megrökönyödve figyeltem ezt a két nyomorultat egy darabig, majd felállva megkerestem a pulcsim és a földszintre indultam, hogy hazahúzzak. Nem volt kedvem takarítani, se szóbaállni bárkivel is, így felkapva cipőm már kint is voltam. Zsebre vágott kezekkel sétáltam a hajnali szürkületben, élvezve a hűvös levegőt. A nyomi Deku körül forogtak a gondolataim, az idióta szám körül, amit énekelt gitározás közben, és hülye lennék, ha azt mondanám, hogy nem állt neki jól, ahogyan zavartan pillantgat ide-oda, haja hatalmas szemeibe lóg, aztán amint lehajtja fejét és tincseitől csak pisze orra és a szeplői látszanak... Idiótán éreztem magam, mert utáltam Dekut, mindenkinél jobban, mégis ott, abban a pillanatban azt kívántam, bárcsak tovább tartott volna az az egész. Bárcsak tovább hallgathattam volna... Nem kellett volna ennyit innom, de ha nem iszok... az az idióta csók járna a fejemben. Amikor furahaj kinyögte, hogy le kell kapnom Dekut, azt hittem pofán verem, de még soha nem utasítottam vissza merést, és nem akkor akartam megtörni a láncot. Ígyhát fogtam magam és a nyomi elé guggolva néztem le rá, de bár ne tettem volna... Hatalmas, csillogó zöld szemeivel nézett fel rám, arca piros volt, szinte láthatatlanná téve szeplőit, a ragtapasz pedig még jobban elütött bőre színétől. Rohadtul gyönyörű volt, gyönyörűbb, mint bármelyik lány, mint bárki, akit ismerek. Aztán megcsókoltam és azt hiszem, annak ellenére, hogy rohadtul béna volt, szinte meg sem mozdult, én mégis többet akartam. Ajkai puhák voltak és finomak, és ha nem maradok észnél, talán el is mélyítettem volna, de nem tettem. Csak a hülye alkohol miatt éreztem így. Gyorsan el is váltam tőle, úgy néztem ködös tekintetébe, de aztán felemás belerondított a pillanatba, és őszintén, most először hálás voltam neki. Részegen kiszámíthatatlan vagyok, ki tudja mit műveltem volna. Nem tudtam tisztán gondolkodni, ezek után sorban ittam minden szesztartalmú löttyöt. Mikor láttam, hogy Deku és felemás indulnak, utánuk mentem, de egy szót sem bírtam kinyögni. Vagyis, inkább nem akartam. Jól is tettem, lehet csak leégettem volna magam. Nem értem, eddig minden rendben volt, erre jön ez a kis taknyos, megjelenik egy bulin és felforgatja az egész rohadt életem.

Bosszúsan rúgtam be a kaput, de mire a bejárati ajtóhoz értem, kezdett alább hagyni a merészségem, ugyanis eléggé paráztam az anyámtól. Egy igazi boszorkány, ha nem veszem neki a telefont, de szerencsére nem futottam vele össze, így amilyen gyorsan csak tudtam, a szobámba menekültem. Ásítva egy nagyot dőltem az ágyamba, arcom a párnámba fúrva.

Reggel persze nem kerültem el az anyámmal való veszekedést, így karikás szemekkel és nyúzottan indultam iskolába, de amint látom a két idiótám sem volt a toppon. Ígyhát egy csapat zombiként érkeztünk hétfő reggel a UA-ba és azt hiszem az osztály töbi része akik részt vettek a bulin sem voltak vele másképp. Minden egyes nesz az agyamra ment, aztán az a nyomi Deku is kiabálkodott egy sort arról, hogy szerinte én felelek, amit egy, nem tudtam hova tenni, kettő, nem is érdekelt, így egész nap csak vegetáltam. Természetesen jól néztem ki így is, de mégsem voltam az igazi.

-Hé, furahaj.- böktem meg Kirishima oldalát miközben hazafelé tartottunk. Denki Jirot kísérte haza, így csak ketten gyalogoltunk a szűk járdán.

-Mondd.- motyogta, szemüvegét véletlenül sem levéve. Még a haja sem volt teljesen felzselézve, feltételezem azért, mert van egy púp a homlokán. Mondtam neki, hogy ne futkározzon a falnak, de cseszett hallgatni rám.

-Majd dobd át a fotókat és a videókat a hétvégéről.- mondtam, ő pedig felkapta a fejét. Nem láttam szemeit napszemüvege lencséje mögül, de azt hiszem, hogy nem is akartam. Azonnal leesett neki mire gondolok, de nem tette szóvá, csak némán bólintott. Örültem, hogy nem hozta szóba, hiszen én magam sem tudtam mi ütött belém. Idióta Deku. Mindenről ő tehet.

Amint hazaértem csekkoltam is az üzeneteim és furahaj tényleg betartotta a szavát. Ott virított az összes videó és kép, beleértve azokat is, amikre igazából céloztam. Hezitálva haraptam alsó ajkamba, majd felsóhajtva megráztam a fejem és a videóra böktem. Csak a gitárpengetést lehetett hallani, aztán lassan becsatlakozott hozzá az ének is. Kirishima keze kicsit remegett, na meg szerintem inkább ő is élőben nézte, mint a képernyőn keresztül, de nem szóltam semmit, csak újból és újból leengedtem a videót. Annak ellenére, hogy bevertem brokkolihaj orrát kosárlabdával, nem volt szembetűnő az orrhangja, na meg így legalább egy kicsit hasonlított is az eredetire.

Elhúzva ujjam a képernyőn lapoztam tovább. A képen Deku előtt guggolok, mélyen szemeibe nézve, míg ő meglepetten pislog fel rám. Látni, hogy felemás is fotóz és Uraraka is, gömbfeje szinte kitakarja fél oldalam. A következő képen ajkaink összeérnek, de ennek a nyominak nyitva a szeme. Bosszúsan lapoztam tovább, de hamar megenyhültem, hiszen itt már lehunyta szemeit és szorosan kapaszkodott pulcsimba. Valamiért megkönnyebülést éreztem, gyomrom kellemes görcsbe rándult. Nem olyan intenzíven, mint a csók alatt, de... az emléktől nem undorodom, sőt, rohadtul tetszik. Ha csaj lenne, lehet, hogy felszedném...

Nagyot sóhajtva inkább eltettem a telefonom és a hátamra fekve, kezeim tarkóm alatt összekulcsolva hunytam be szemeim. „Maybe this will be the night that we kiss for the first time." Fogadjunk, hogy még csak eszébe sem jutott, hogy ez meg fog történni. Amint lesz hozzá lelki erőm megkérdezem Kirishimát, hogy pontosan mit is akart ezzel a csókkal elérni. Szerintem még ő maga sem tudja, hogy egy kicseszett lavinát indított el.

Sziasztok kedveseim! 

Ma egy rövidebb résszel érkeztem, viszont holnap újabb rész várható :3 

Egy kis betekintést nyerhettünk Bakugou érzelmei és göndolatai közé. 

Remélem tetszett és várjátok a holnapi részt! Addig is jó pihenést! :3 

-Shoya