Hard boy [bkdk]

• 11 •

Midoriya Izuku

Furcsán éreztem magam. Nem azért, mert Mina határozottan úgy nézett ki, mint aki tervez valamit és nem is azért, mert végig kellett hallgatnom, hogy denki hány bolygómakettet vett a szájába a planetáriumban. Kacchan volt az és a tekintete, ami zavart. Félreértés ne essék, nagyon szexi volt és majdnem elájultam, de közben éreztem valami másat is, csak éppen azt nem tudom, hogy mit. És ha ez mind nem lenne elég, ha visszagondolok arra, hogy majdnem megint csókolóztunk, arcomat elönti a forróság.

-Oké, akkor aki nem ismerné, annak elmondom gyorsan a szabályokat. Pörgetünk egy palackkal, majd a két egymás után kipörgetett személyt hét percre egy külön helyiségbe küldjük, ahol sötét van és azt csinálnak egymással, amit csak akarnak!- amint Mina izgatottan összecsapta tenyereit, én aggodalmasan Todorokira pillantottam. Rossz előérzetem volt.

-Szerintem meg változtassunk picit a szabályokon. Amúgy is mindenki zavarban lesz és a kiválasztott szoba két sarkában fognak ücsörögni.- mondta Sero, Denki pedig bőszen bólogatni kezdett.

-Egyetértek! Legyen például az egyik ilyen szekrényben! Ide két ember pont befér. Közel is lesznek egymáshoz és sötét is lesz. Mivel kicsi a hely, nem kell hét perc, elég lesz a három is.- vetette fel Denki. Sajnos ez az ötlet valamiért mindenkinek tetszett. Hallottam, hogy Shoto mellettem nagyot sóhajt, közben mindenki egy nagy körbe rendeződött. Kirishima előkerített egy műanyag palackot, majd középre tette és megpörgette. A palack kupakja Minara mutatva állt meg. A lány zavartan nevetgélve állt fel, majd a szekrény elé lépett. Kirishima ismét pörgetett, ám magát pörgette ki. Mindenki nagy vigyorral arcán figyelte a fiút, amint hajába túrva feláll és Mina elé lép.

-Nos, a gerlepár lépjen a szekrénybe, indítom a három percet!- nevetett fel Denki, majd mikor Sero rájuk csukta a szekrényajtót, a szőke pedig elindította a stoppert.

A három perc hamar elrepült, Kirishima és Mina pedig elpirulva léptek ki a szűk helyről. Persze nem mindenki volt zavarban, Jirou nagyon is lazán kezelte, amikor Shotoval kellett bemennie, na meg valaki mérges is volt, például Denki, aki nem örült annak, hogy Seroval kell eltöltenie három percet a szekrényben. A következő pörgetésnél a kupak felém mutatott. Zavartan köhintettem egyet, majd mocorogva bólintottam. Másodszor a palack szinte lassított felvételben pörgött.

-Picsába...- morogta Kacchan, én pedig elkerekedett szemekkel pillantottam rá, majd Shotora. Mindenki csendben volt, hiszen ez szinte már nevetséges szituációnak ígérkezett. A csók, a projekt, most meg ez...

Zavartan álltunk fel mindketten. Kirishima vigyora az arcára fagyott, de köhintve egyet ő is felpattant és nekiállt minket a szekrény felé terelgetni.

-Tessék csak, hajrá!- mondta, majd felkaromra fogva egész egyszerűen csak belökött a szekrénybe. Grimaszolva találtam meg egyensúlyom, majd Kacchanra pillantottam, aki fújtatva nézett vissza rám. Most már bánom, hogy ebbe a játékba belementem... Miért mindig velem történik ez? Ajkamba harapva figyeltem, amint Katsuki a kócos hajába túr, majd sóhajtva bepréseli magát mellém. Kirishima nem is vár többet, ránkcsapja az ajtót és szól, hogy indul a három perc.

Csendben lélegzünk. Mellkasa a mellkasomnak simul, érzem kölnijének illatát és lehelletét arcomnak csapódni. A lábaim remegnek és csak azért nem esek össze, mert nincs arra elég hely. Nem mozdul és én sem teszem azt. Már kezdem azt hinni, hogy az idő lejártáig kussban maradunk, mikor megszólal.

-Tudod, hogy mit nézek meg először valakin?- hangja halk volt és reszelős. Végigfutott gerincemen a kellemes borzongás és görcsbe ugrott az alhasam.