☂𝙃𝙖𝙩 𝙣𝙖𝙥𝙞𝙜 𝙫𝙚𝙡𝙚𝙙☂︎ (𝑩𝒂𝒌𝒖𝒈𝒐𝒖 × 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓) [BEFEJEZETT✔︎]

8. Fejezet - Két fiú egy szívért

Amint visszaértem a "hálószobába" az első továbbjutó, a felemás hajú fiú odalépett elém.

- Szóval te vagy [Teljes Név]? - mért végig.

- Igen - bólintottam - Miért?

- Az apámtól kértél kölcsönt, és még nem fizetted vissza - mondta halál nyugodtsággal - Ajánlom, hogy juss ki élve, mert elég dühös rád.

- Mégis ki a franc vagy te? - hátráltam meg kicsit.

- Todoroki Shoto - hajolt meg egy kicsit - Todoroki Enji fia.

- Ha kérdezhetem akkor mit keres itt egy uzsorás fia? - döntöttem oldalra a fejem.

- A pénz anyám elhozatalára van egy olyan embertől aki csak pénzért adja őt vissza, de apámnak nincs annyi. Kielégítő válasz kisasszony? - vonta fel kicsit a szemöldökét, hiszen nyilván kínos és mély téma lehet ez neki.

- Apuci pénzét nem tudtad elkölteni? - morogtam, s egy gyilkos pillantást vetettem az uzsorás fiára - Tsk... Gondoltam.

Az ajtóban Bakugou lépett be a terembe, és mellém sétált.

- Mégis mit akarsz tőle, felemás pofájú? - morogta a szőke, és átkarolta a derekam.

- Mostmár semmit - sétált el Shoto, de a hideg aurát maga mögött hagyta.

- Mit akart tőled? Bántott? Jól vagy liba? - paskolta meg az arcom.

- I-igen jól vagyok - villantottam egy kínos mosolyt, és megöleltem Bakugout.

A szőke fiú szinte azonnal visszaölelt. Olyan szép kis pillanat volt, amíg ölelkeztünk. A pillangók felreppentek a gyomromban. Bakugou szerintem megérezte ezt, ezért halkan kuncogva jobban magához ölelt. Egyre kezdtem vörösödni és vörösödni. Ez már tényleg szerelem.

- Jól vagy? - kuncogott továbbra is - Csak nem lázas vagy beteg valaki? - kezdett el cukkolni, pedig jól tudta miről is van szó.

- I-igen teljesen! - nevettem fel kínomban, mert a viselkedésemet már szánalmasnak ítéltem el.

- Na gyere te vörös rózsa - vetette át azt a karját a vállamon, ami az előbb a derekamon pihent.

Ez csak olaj volt a tűzre. Még vörösebb árnyalatokban kezdtem pompázni. Szörnyű, hogy mennyire gyorsan és durván tud zavarba hozni. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen fiú, aki ráadásul gengszter zavarba fog hozni engem. Engem régebben még a fiúk csak levegőnek néztek, s én is őket. Nem is érdekeltek. Csak úgy voltak számomra. De most... Itt van Katsuki. Egy olyan fiú, aki tényleg, de tényleg hatással van rám.

- Oi elgondolkodtál - veregette meg a vállam a szóban forgó fiú.

- O-Oh igen... - mosolyogtam kínosan.

- Min gondolkodtál el ennyire? Kíváncsi vagyok, hogy mi lehet a téma - kuncogott, mire halványan elpirultam - Csak nem én vagyok a téma?

- N-nem! A szüleimen gondolkoztam... - sóhajtottam, és leültem az ágyra.

- Hiányoznak, igaz liba? - dobta le magát velem szembe, s az arcomba hajolt.

- Igen... - motyogtam - Nem jutok ki innen élve...

- Kislány, ha most feladod, akkor tuti nem. Higyj magadban már egy kicsit - morgott, majd összeborzolta a hajam - Oké?

- E-Egy próbát megé-