☂𝙃𝙖𝙩 𝙣𝙖𝙥𝙞𝙜 𝙫𝙚𝙡𝙚𝙙☂︎ (𝑩𝒂𝒌𝒖𝒈𝒐𝒖 × 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓) [BEFEJEZETT✔︎]

15. Fejezet - "Viszlát [Név]!"

- Itt van az én csajom - karolta át valaki a derekam, aki nem más volt mint Katsuki. A nyakhajlatomba temette a fejét, s egy apró csókot lehelt oda - Remélem legyőzöd azt a rohadékot.

- Rohadékot? - lepődtem meg.

- Ja - nézett fel - A játék elején rám mászott, hogy nem lennék-e a pasija, de természetesen "nem"-et mondtam.

- Így mostmár minden érthető - mormogtam magam elé, Bakugou ezt is meghallotta.

- Micsoda érthető [Név]? - fordított maga felé, s emelte fel a fejem az államnál fogva.

- Az előbb még félénknek mutatta magát bemutatkozáskor, de amikor elment, mintha egy gyilkost láttam volna - rázott ki újra a hideg a barna hajú lány tekintetének a gondolatára is.

- Annak a csajnak tényleg nincs ki a négy kereke - mormogta Katsuki - Egyszerűen csak magának akar mindent.

- Miért te nem? - néztem rá kuncogva, amire csak ciccegett egyet - Te is mindig mindent akarsz.

- Ez nem igaz, mert a lányokkal nem így vagyok. Belőled csak egy van, szóval téged akarlak csak - karolta át vigyorogva a derekam, s ekkor megint megéreztem Ochako-chan szinte égető, s egyben haragos tekintetét a hátamon.

- Nem értem, hogy miért nem fogja fel, hogy nem lehet a tiéd - sóhajtottam.

- Lassú felfogású ember lehet. De ki a faszt érdekel az a csitri? Téged most a harc érdekeljen, és ne az a fapina, oké? - nyomott egy cuppanós puszit a nyakamra Katsuki, amire elpirulva elfordítottam oldalra a fejem.

- Kezdhetünk emberek! Az első páros a 241-es és a 116-os lesz a játékban. Gondolom nem kell magyaráznom a kötélhúzás szabályait vagy annak menetét. A két kisasszony menjen egy-egy katonával, akik felvezetik önöket a harctérre. A többiek itt lent maradnak logikusan - mondta a négyzet, s két katonája felé biccentett, hogy mehetnek velünk.

- Mindent bele [Név] - súgta ajkaimra Bakugou, aztán egy lassú csókba hívott volna, de elhajoltam, ugyanis nem akartam, hogy miattam haljon meg valaki.

Felmentünk két oldalon egy lifttel a több, mint ötven méteres szerkezetre. Amikor felértünk, egy kötelet lehetett látni, s a "pálya" közepén egy vágó eszközt, amivel gondolom elvágják majd a kötelet. Annak a közepén egy vörös rongy volt, amit át kell húzni a vágó másik felére, azaz a harcos saját térfelére.

Nem nehéz ez, de nem ismerem Uraraka fizikai állapotát vagy erősségét. Ez pedig nagy baj...

- Készen állsz [Gúnynév]-chan? - vigyorgott rám ördögien a barna hajú, miközben a katonája a kötélhez láncolta.

Összeszorított fogakkal fúrtam [Szemszín] íriszeimet az ő barnáiba, amíg nekem is felrakták a láncokat.

- Mit akarsz ennyire tőlem? - csikorgattam meg a fogaim.

- Nem egyértelmű? Bakugou Katsukit, akit elvettél tőlem! - rántott egy nagyot a kötélen, hiszen eldördült a startpuska.

- Őt nem kapod meg! - vicsorogva a hónom alá vettem a kezemben lévő anyagot, s húzkodni kezdtem.

- Ha te meghalsz, akkor igen! - nevetett.