☂𝙃𝙖𝙩 𝙣𝙖𝙥𝙞𝙜 𝙫𝙚𝙡𝙚𝙙☂︎ (𝑩𝒂𝒌𝒖𝒈𝒐𝒖 × 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓) [BEFEJEZETT✔︎]

12. Fejezet - Megtaláltalak

Katsuki eddig is figyelt minket távolról és elég dühös volt, hogy a felemqa gyerekkel vagyok. De amikor meghallotta, hogy egymás ellen leszünk akkor Ő is megörült egy kicsit.

Mostanáig...

– Oi felemás! Veszed le róla a mocskos mancsod! – ordított neki Katsuki, de hasztalanul, mert Todoroki egy apró csókot lehelt ajkaimra – A kurva anyád! Ezért még kinyírlak!

– Álmodban sündisznó! – röhögött fel a fiú.

– Üdvözlünk minden játékost a negyedik játékban! Remélem mindenki élvezni fogja, és tudja a lényeget, hisz' ez gyerekkori játék. Vegyék el az üveggolyós zsákokat a személyzettől, aztán találjanak egy kényelmes és komfortos helyet maguknak a játékhoz! Maguk határozzák meg, hogy milyen játékot szeretnének játszani. Sok szerencsét! Fél órájuk van a játékra és annak eldöntésére – mondta a négyzet maszkos.

Mindketten elvettük a zsákjainkat, s elkezdtünk keresgélni valami helyet. Egy kis kanyarban telepedtünk le, ahol egy-egy kőre le is ültünk, majd tanakodni kezdtünk a játékon.

– Te mit szeretnél? – nézett rám hetekrotómiás szemeivel.

– Huh? Én?

– Igen – bólintott – Hölgyeké az elsőbbség.

– Nem tudom... – néztem a cipőm orrára.

– Akkor beszélgessünk, amíg eszedbe nem jut valami – tette le maga mellé a zsákját.

– Huh? Mi? Beszélgetni mi ketten? – nevettem fel – Hova lett a nagy uzsorás Endeavor fia? – nevettem tovább a combomat csapkodva.

– Eltűnt... Elpárolgott – emelte a festett égre a szemeit, majd újból rám nézett – Beszélgessünk. Miért kértél tőlünk kölcsönt?

– Az nem rád tartozik – morogtam.

– De igen. Az a mi pénzünk, az az a családomé. Szóval? – vonta fel egyik szemöldökét.

– Anyukám akkor nagyon beteg volt, és nem volt pénz a kórházra, sem a gyógyszerre – suttogtam, és egy sós könnycseppet töröltem le arcomról – És neked? Anyukád van-e?

– Van, de... – itt vett egy mély lélegzetet – Elhagyta a családot. Nem bírta, hogy apám verte őt és a többi családtagot, beleértve a gyerekeket is. Az egyik testvérem is ezért hagyott el minket. Az apám most kurvákkal fekszik le, alkohol függő lett és még sorolhatnám... – mormogta, és már-már potyogni kezdtek volna a könnyei, de megtartotta az önkontrolt.

– É-én sajnálom Todoroki... Nem tudtam, hogy ennyire rossz viszonyod van apáddal... Azt hittem olyan vagy mint ő – hajtottam le a fejem.

– Ugyan – legyintett.

– És miért csatlakoztál a játékhoz? – kérdeztem halkan.

– Hogy egy külön lakást vegyek magamnak meg a testvéreimnek, és soha ne lássuk azt a faszkalapot – válaszolta – No és te?

– Én is a családom miatt vagyok itt. Ebbe nem mennék bele inkább – fordítottam el a fejem.

– Rendben – bólintott – Akkor nem faggatlak. De kezdenünk kéne a játékot – nézett a táblára, ami visszaszámlált.

– Hai. Te mit szeretnél vagy van ötleted? – néztem hetekrotómiás szemeibe.

– Találd el, hogy páros vagy páratlan – öntetti ki a kezébe az üveggolyócskákat – De ne less.

– De erre már nincs időnk... De legyen – motyogtam.