☂𝙃𝙖𝙩 𝙣𝙖𝙥𝙞𝙜 𝙫𝙚𝙡𝙚𝙙☂︎ (𝑩𝒂𝒌𝒖𝒈𝒐𝒖 × 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓) [BEFEJEZETT✔︎]

16. Fejezet - Szerelmes végzet

Figyelem! Ebben a részben egy kis 18+ jelenet lesz! Kellemes olvasást az utolsó részhez!

☂︎☂︎☂︎

- Szia Tenya - mosolyogtam - Mi újság veled? Mikor jössz?

- Ez a meccs után - hangzott a válasz - A barátod nagyon erős - nézett fel Katsukira.

- Igen. Büszke vagyok rá - emeltem [Szemszín] szemű íriszeim én is a szőkére.

- Szerencse, hogy nem választott engem partnernek - mosolyodott el kínosan a kék hajú.

- Oi! Te vagy a város büszkesége és ezt mondod? Eléggé elpuhultál Tenya - vontam fel a szemöldököm egy morgás kíséretében.

- Vagy csak te mondod ezt sokszor [Név]-chan - mormogott ő is - Jut eszembe gratulálok a győzelmedhez - nyújtotta felém a kezét.

- Arigato - ráztam meg a fiú kezét - Te kivel fogsz megküzdeni?

- Egy Ojiro nevű fiúval. Olyat választottam, akit nem ismerek, és ezért simán meg tudom ölni - nézett komolyan.

- Mondjuk ez igaz. Jó stratégia - bólintottam - Ez is rád vall, hiszen te vagy a város-

- Büszkesége. Tudom. De ezt többet ne hangoztasd többet kérlek - mondta kicsit fenyegetően.

Eközben Katsuki győzött a zöldike ellen, és egoistán vigyorogva elindult lefelé.

- Szurkolok Iida! - mutattam fel a hülykujjamat bíztatásul.

- Ezt nagyra értékelem. Ha nem térnék vissza, akkor köszönöm a támogatást - hajolt meg - Viszlát [Név]!

- Gyere vissza Tenya! - mosolyogtam.

- Oi láttad ahogy győzök? - húzta ki magát Katsuki büszkén.

- Még szép - paskoltam meg a magam mellett lévő helyet, ahova le is ült Bakugou - Ki volt az az zöld hajú?

- Egy nyomi. Gyerekkori barátok vagyunk úgymond, de csak ő hajtogatta ezt magának - ciccegett Katsuki, s az ölembe hajtotta a fejét - Na gyerünk simogasd a fejem.

- Ahogy óhajtod - kuncogtam, s a hajába vezettem a kezeimet.

Nagyon puha haja volt. Azt hittem, hogy szúrós és durva lesz, de kellemeset kellett csalódnom. Hamvasszőke haja olyan puha volt, akár egy felhő. Nagyon elmerültem a haja simogatásával, ugyanis már mindenki végzett.

- Nos szeretnénk egy sors döntő eredmény táblát mutatni, ahol mindenki látja, hogy milyen erővel húzták a kötelet. A két kategóriában lévő legerősebbeket hagyjuk csak meg, a többiek kiestek a játékból - jelentette ki a rózsaszín ruhás katona úgy, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna.

A tábla felvillant a falon, és a legfelső fokokon Katsuki és az én nevem szerepelt.

- Kérjük a két játékost menjenek ki a teremből vissza a háló szobába. Gratulálunk nekik - tapsolt egyet-kettőt a katona.

Két rózsaszín ruhás, kör maszkos lépett oda hozzánk, majd elindultak vissza velünk a terembe. Amíg bandukoltunk a háló felé, hallottuk ahogy a nők sikítanak, a férfiak ordibálnak.