Még van pofájuk egy ajándékos dobozba tenni a testeket...
- Kisasszony - jött mellém egy katona, kinek egy négyzet volt a maszkján - Kérem jöjjön velem. Visszakísérem a hálóterembe.
- Tsk... Magam is vissza tudok menni - morogtam, és elmentem mellette, a vállát meglökve.
Kicsit büszke voltam magamra, hogy meg mertem lökni egy fegyverest, ugyanis soha nem voltam az a kötekedő típus.
Bakugou is ezt csinálná... Várjunk... Miket gondolok?!
Kicsit vörösen sétáltam vissza az ágyamhoz, mikor megláttam a kis öreg embert megint számolni.
- Maga is bejutott? - kérdeztem kicsit meghökkenve.
- Igen. Miért? - nézett rám kicsit sértődötten - Nem juthatnék tovább, mert idős vagyok? Ezt akartad mondani, hah?
- É-Én csak...-
- Ezt akartad, mi?! - kiabált már szinte.
- Oi [Gúnynév] - szólalt meg valaki, aki nem más volt, mint Bakugou.
Eléggé meglepődtem mit ne mondjak. Azt hittem, hogy igazából csak le akar győzni vagy megölni, de úgy tűnik érdeklődik valamennyire.
Várjunk... Mire gondolok?!
- Te ma velem alszol és nincs vita - jelentette ki, majd az öregemberre nézett - Hagyja békén ezt a lányt! Nem akart, sem csinált magának semmi rosszat!
Katsuki... Kiállt értem?
- Tsk... Gyere te ostoba nőszemély - ragadta meg a karom, és elhúzott az ágyához.
- Katsuki nekem nem itt van az ágyam... - suttogtam.
- Mostantól itt lesz az ágyad - lökött le egy idősebb nőt a saját ágya melleti bútorról - Te meg takarodj ennek a lánynak a helyére! - ordított rá.
- H-Hai! - futott el a nő.
- Ez elintézve - vigyorgott büszkén - Tiéd az ágy.
- Köszönöm... Azt hiszem..? - ültem le újdonsült ágyamra.
Katsuki elterült az ágyon, egy nagy sóhajtás közepette. Lehúnyta skarlát vörös szemeit. Én is próbáltam aludni, de a teremben olyan hideg volt, hogy a fogaim vacogtak. Bakugou észre vette ezt. Egy nagyot sóhajtva átmászott az ágyamra, és átölelt. A testhőmérséklete meleg volt.
- B-Bakugou..? - suttogtam - Te meg mit csinálsz?
- Kuss legyen liba - morogta, és a hajamba szagolt - Tsk - ciccegett, és próbált aludni.
☂︎☂︎☂︎
Másnap reggel, 8:00:
Reggel ugyanarra a zenére keltünk fel. Bakugou kezei a fenekemen voltak. Nem értem, hogy képes valaki egy idegen lány fenekét fogdosni, amikor igazából utálja. Sőt! Nem is ismeri.
ESTÁS LEYENDO
☂𝙃𝙖𝙩 𝙣𝙖𝙥𝙞𝙜 𝙫𝙚𝙡𝙚𝙙☂︎ (𝑩𝒂𝒌𝒖𝒈𝒐𝒖 × 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓) [BEFEJEZETT✔︎]
FanficJapánban a sok tsunami után nagyon sok ember maradt otthon és persze pénz nélkül. Férfiak, nők, gyerekek, idősek. Nem volt mit tenni, a gazdag ismerősüktől vagy a bankból kellett kölcsön kérniük. De mi történik, ha nem tudják visszafizetni? Ez csepp...