Akkor nekünk vagy a kör vagy az esernyő marad. Remek...
– Utolsó előtti is mehet! – parancsolta, mire belevágott a kör maszkos a falba, pont a kérdőjel közepébe.
– Kör!
– Huh..? – kaptam oda kétségbeesetten a fejem – Kör..?
Jaj ne...
Leütötték az utolsó "táblát" is. Az esernyő volt rajta. Katsukira néztem, aki kicsit fájdalmasan nézett rám, egyben kicsit örülve is, mivel Ő kört kapott.
– [Név]... – suttogta lágy hangon – Kérlek ne baszd el...
– Nem fogom – súgtam, és a kezeimbe temettem az arcom.
– Hé semmi baj – fogta meg a vállam egy rózsaszín bőrű, rózsaszín hajú lány – Semmi baj nem lesz. Egyébként Mina Ashido vagyok!
– [Teljes Név] – mondtam halkan, és felnéztem.
– Rendben! A játékosok vegyék el a a kis fémdobozokat az asztalról. Abban lesz egy tű és egy kis törökméz benne a forma ami a táblán volt. A játék tíz percig tart!
Mindenki elvette a kis dobozkát az asztal mögött álló kör maszkos katonától. Remegve nyúltam érte, és elmentem Katsuki mellé.
– Jól vagy liba? – nézett rám skarlát vörös szemeivel, amikkel aggódóan pásztázta sápadt arcom.
– I-Igen – ültem le mellé.
– Ne félj. Nem lesz semmi baj – simogatta meg a kezemet lágyan.
Szinte éget, ha hozzám ér...
– A játék indul! Megismétlem, hogy tíz percük van!
Mindenki kivette a tűt, és elkezdte piszkálgatni a kis törökmézet. Folyt rólam a víz, ezért körbe néztem, hogy hátha van-e valakinek valami taktikája, amivel biztos továbbjutó lehetek.
De vajon Katsuki is túléli..? Itt fogunk meghalni mindketten?
☂︎☂︎☂︎
[Név] szemszöge:
Igazából nem sokra jutottam. A társaság nagy része a tűvel próbálkozott kipiszkálni az adott formát, míg mások csak meredtek a levegőbe, és vagy gondolkoztak vagy éppenséggel fel sem fogták a helyzetet.
Egy nagy sóhaj kíséretében én is a tűmért nyúltam, és elkezdtem a kis esernyőt piszgálgatni. Nem telt bele kettő perc sem egy lövés dördült el. Ijedten kaptam fel a fejem, hogy nem-e a szőkeség volt, és nagy szerencsémre tévedtem.
Most leordítana, hogy mit aggódok Ő is a legjobb innen és Ő fog nyerni.
A hatalmas csúszdáról egy fekete hajú férfi csúszott le egy elég vastag vércsíkot hagyva magam után. Ezután csak úgy hulltak az emberek. Két lövés dördült el egyszerre, és két női test már holtan terült el a homokban. Ijedten összehúztam magam, és óvatosan bökdöstem a formát a tűvel.
ESTÁS LEYENDO
☂𝙃𝙖𝙩 𝙣𝙖𝙥𝙞𝙜 𝙫𝙚𝙡𝙚𝙙☂︎ (𝑩𝒂𝒌𝒖𝒈𝒐𝒖 × 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓) [BEFEJEZETT✔︎]
FanficJapánban a sok tsunami után nagyon sok ember maradt otthon és persze pénz nélkül. Férfiak, nők, gyerekek, idősek. Nem volt mit tenni, a gazdag ismerősüktől vagy a bankból kellett kölcsön kérniük. De mi történik, ha nem tudják visszafizetni? Ez csepp...