☂𝙃𝙖𝙩 𝙣𝙖𝙥𝙞𝙜 𝙫𝙚𝙡𝙚𝙙☂︎ (𝑩𝒂𝒌𝒖𝒈𝒐𝒖 × 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓) [BEFEJEZETT✔︎]

4. Fejezet - Az első játék

Kikeltem az ágyamból, és elindultam lefelé a többi emberhez. Egyszer csak meghallottam, hogy valaki számol valamit, így hát odamentem. Egy ősz hajú, kis termetű férfi volt.

- Elnézést uram - szólítottam meg - Maga mit számolgat, ha kérdezhetem?

- Ötvenkettő, ötvenhárom... Oh? Hol is tartottam? - nézett rám fekete szemeivel.

- Kérdeztem, hogy mit számol - ismételtem el.

- Az embereket - válaszolta, s az ujjával számlálni kezdte újra előröl a terembe lévőket.

- De hát ott van fent, hogy hányan vagyunk. Összesen 241 ember van itt - mutattam egy táblára.

- Én is tudom, de az orvosom szerint a számolással nem butulok el. Ugyanis egy tumor vagy agydaganat van a fejemben - nézett rám a bácsi újra.

- Értem - bólintottam, majd a számára tévedt a szemem - Maga volt az első?

- Igen. De te meg az utolsó - mutatott a 241-es kis táblára - Épp hogy bejuthattál.

Némán bólintottam. Egyszer csak kiabálásokat hallottam az emberek közül. Egy lila hajú lány és egy szőke hajú fiú verekedett. Az az csak az utóbbi verte-ütötte a lányt, ahol csak érte. Odamentem, és beálltam egy sárga fiú.

- Miért árultál el?! - üvöltötte, de a másik nem válaszolt - Válaszolj az istenit már!

- Nem válaszolok egy ilyen seggfejnek mint te, Bakugou - morogta halkan a lány, de sajnos Bakugou, sőt, az egész terem hallotta.

- Hogy minek neveztél engem?! - őrjöngött, és pofon vágta volna a lányt, ha közéjük nem ugrok.

- Elég! - kiáltottam.

Teljes és kínos csend uralkodott köztünk. A szőke hajú szinte majd' felrobbant a dühtől ahogy észre vettem.

- Te... - suttogta vészjóslóan.

Ekkor vettem észre magam, hogy egy jó kis balhéba kevertem magamat, ami eddig soha nem történt meg.

- Menj - súgtam a lánynak, aki csak biccentett, és elfutott.

- Gyere csak kislány - vigyorgott betegen, és bemosott egyet, amire elestem - Na látod. Mégsem tudsz sokat kibírni.

- Dehogynem - ugrottam felé, de Ő elhajolt.

- Szép - mért végig, mire a tömeg fütyülni tapsolni kezdett - Ez szép volt.

Próbáltam megütni, de nem sikerült. Mintha minden mozdulatomat előre látta volna.

Meg kell hagyni... Nagyon ügyes.

Egyszer csak kinyílt az ajtó, és öt rózsaszín ruhás ember lépett be. Négynek kör volt a maszkján egynek pedig egy négyzet.

- Üdvözlöm önöket! - szólalt meg mély hangon a négyzet - Nos rögtön a tárgyra térek. Itt lesznek hat napig, és minden nap lesz egy játék. Aki az összes játékon tovább jut azt busásan megjutalmazzuk. Most pedig kérjük írják alá a játékhoz való szerződést.