☂𝙃𝙖𝙩 𝙣𝙖𝙥𝙞𝙜 𝙫𝙚𝙡𝙚𝙙☂︎ (𝑩𝒂𝒌𝒖𝒈𝒐𝒖 × 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓) [BEFEJEZETT✔︎]

14. Fejezet - Az utolsó előtti játék

De egy kósza gondolat, szinte azonnal lekényszerítette a mosolyt az ajkamról. Ebben a játékban csak egy valaki győzhet, a többiek meghalnak. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy a most engem pörgető fiúnak is veszélyben van az élete. Mi itt jöttünk össze. Nem alapíthatunk családot se. A szüleinknek nem lesznek unokáik. Sőt! Még nekünk sem lehetnek.

- Mi a baj [Név]? - tett le a földre Katsuki ijedt arckifejezéssel - Nagyon sápadt vagy.

- Oh semmi! Csak eszembe jutott, hogy nem tudom mi lesz a következő játék - nevettem egy kínos vigyor kíséretében.

- Aha, és ezt el is higyjem? - vonta fel egyik szemöldökét Katsuki.

- Ez az igazság - erősködtem.

- Nagyon fura vagy, de ahogy szeretnéd - vont vállat a fiú.

Ekkor bejöttek a rózsaszín ruhás katonák, élükön a szokásosan a négyzettel.

- Ohayo mindenkinek! Elérkeztünk az utolsó előtti játékhoz! Kérjük, a férfiak és a nők álljanak külön, és úgy válasszanak maguknak egy társat a következő játékhoz. Vegyesen nem lehet állni, ugyanis az a játék szabályát szegi, és ezért kiesés jár - erre mindenki egy kicsit megrezzent, de már nem annyira mint az első játéknál.

A nők, lányok és fiúk, férfiak külön-külön szétváltak. Katsuki a másik félről rám kacsintott, s utána elkezdett magának egy társat keresni. Én is elkezdtem nézelődni, hogy mégis kit válasszak magamnak. Hiába volt sok lány, már jó néhány párt láttam, s egyre és egyre csak fogytak a lányok.

Valakit kell találnom, de méghozzá nagyon gyorsan!

- Hé... - hallottam meg egy félénk hangot mögülem, amire megfordultam - Van már párod?

Barna hajú, kis termetű lány volt. Nem láttam még itt, ugyanis elég félénknek tűnik, ezért feltételezem, hogy nem sok emberrel beszélt.

- Még nincsen - ráztam meg a fejem - Ahogy látom neked sincsen. Leszek veled - mosolyogtam rá halványan.

- A-Arigato! Nem tudtam, hogy ilyen könnyen fog menni - nevetett kínosan mosolyogva.

- Pedig könnyen ment - kuncogtam halkan - Mi a neved?

- Uraraka Ochako - nyújtotta felém a kezét, amit megfogtam.

- [Teljes Név] - ráztunk kezet.

- Szép neved van - jegyezte meg a barna hajú.

- Köszönöm, de álljunk be a többiek mögé. Nem szeretnék meghalni - húztam a sorban állók mögé.

- Itt még nem halhatsz meg. Vagy igen..? - bizonytalanodott el, és rémülten rám kapta barna íriszeit.

- Szerintem, de csak szerintem, ha nem követed az utasításokat, akkor először csak felszólítanak, aztán másodjára lelőnek, de rosszabb esetben elsőre lelőnek - osztottam meg elméletem a lánnyal.

- É-értem - dadogott.

Lassacskán mindenkinek lett párja, ezért elindultunk a játék helyszínére.