Mi lett volna ha

1

Atit azaz másoknak Desht már egészen ovis korom óta ismerem. Azóta mi ketten elválaszthatatlanok vagyunk. Az életem legnagyobb részében ott voltam náluk. Imádtam a családját de talán anyukája állt a szívemhez a legközelebb. Anyám helyett anyám volt. Szerettem ugyan otthon is lenni, de ott valahogy más volt. Az  szeretet és vidámság ami mindig volt hihetetlen volt. Nem mellesleg anyukája főzött a világon a legjobban amit imádott tanítani nekem mert szívtam magamba a tudást amit adott nekem. Ati sosem volt vevő erre ő mindig ment focizni vagy zenélni az apukájával. Két évvel vagyok idősebb Atinál, oviban is csak úgy tudtunk találkozni hogy vegyes csoportok voltak. Mindig mindennel előbb végeztem így tudtam neki segíteni hogy legalább át vergődön a vizsgákon. Neki ennyi elég volt anyukájának meg egyenesen egy álom hogy a fia le érettségizett. Azóta én már el végeztem egy grafikus képzést és egy tetováló iskolát is. Nyilván az volt a rövidebb idő meg a másik közben is el tudtam végezni. Mindketten dolgoztunk én egy szalonban mint tetováló Ati pedig kukásautón. Egy álmunk vált valóra amikor közöltem vele, hogy össze tudunk költözni egy kisebb albérletbe.
Azóta minden megváltozott. Ati aki mostmár Desh híres lett valami gyerek felfedezte őt. Örültem neki hogy a picsába ne örültem volna neki. De én nem akartam ebben részt venni. Titokban voltam az album tervezője és asszisztense hiszen valljuk be kellett neki aki a háttérből segítette őt. Ez voltam én. Azóta el költözött tőlem de nem olyan messze egy pár utcányira annak a srácnak a lakása mellé szinte aki felfedezte őt. Mondanám azt hogy nem zavart de egy kicsit mégis. A média azt hiszi ők a legnagyobb barátok és a kapcsolatuk elképesztő. De mi van velem? Ez a gyerek még sehol nem volt amikor én már tudtam hogy Desh különleges ének hanggal van megáldva. Még a létezéséről sem tudott amikor én már mondtam Deshnek hogy egy ország akár egy egész világ fogja ismerni a nevét. Most igazam lett és mégis ez a gyerek van körbe imádva hogy felkarolta az én legjobb barátom.
Lábaimat kapkodva sétáltam le azt a pár utcát Desh lakásához mert megígérte hogy ez az este csak az enyém lesz. Megpakolva az általam készített sütivel, másikkal, piával és kártyával álltam meg a ház előtt várakozó Desh előtt aki egyből el is vette tőlem a kurva nehéz táskát.
-Költözöl buzi? - von magához egy szoros ölelésre. Nos ez is szíven ütött hiszen én kezdtem el így őt hívni mégis már az ő védjegyükké vált.
-Majd egyszer. - villantok rá egy ezer wattos vigyort és én is rá gyújtok egy szál cigire. Amíg kint voltunk a sablon szarságokat megbeszéltük és már a lakásán is voltunk. - Itt kan szag van baszki. - nyitom ki az ablakot fintorogva.
-Mit vártál egy kan lakástól? Parfüm és szeretet illatot? - vihog fel velem együtt. - Itt édesen tesztoszteron szag van. - húzza ki magát büszkén.
-Ja meg fing szag. - veregetem hátba mire még hangosabban vonyit fel. Ki pakoltam a táskából mire Desh mint valami éhes fenevad vetette rá magát a sajtos masnira ami még szinte meleg volt.
-Ez hiányzott nekem. - motyigja teli szájjal boldogan. Emlékeztetett arra az időszakra amikor még nem volt Desh hanem csak egy kisfiú aki két pofára tömte anyja kedvenc sütijét.
-Nem is én te buzi? - ugrok a hátára és hajolok bele oldalról az arcába. Combom alá nyúlva tartott meg lazán.
-De de csak mert te csinálod a sütit. - hajtja hátra nevetve a fejét mire izomból bele harapok a vállába. - ÁÁÁ baszki már te csöves. - üvölt fel nevetve. Vihogva szállok le a hátáról és huppanok le a kanapéra. Desh jajgatását a csengő zavarta meg. Össze húzott szemöldökkel néztem az ajtó felé siető alak felé és éreztem ott abban a pillanatban lesz el baszva az egész esténk. - Csá buzi! - csattan két tenyér szól két hang és nekem a haragtól azonnal útra kel a lábam az erkély felé hogy egy káros szálat el tudjak szívni. Még az ajtót is be hajtottam ne is lássa az érkező alak illetve a hangokból ítélve alakok hogy itt vagyok. De gondolom egy 37es Adidas elég feltűnő az amúgy 40es mérettel rendelkező srác lakásán.
-És ő itt... hova a faszba tűnt? - zavarodott össze Desh mikor nem talált meg bent. - Várjatok mindjárt jövök. - hallom egyre közelebbről a hangját aztán a fejét is meglátom. - Minden oké? - nem nézek rá csak bámulok ki a fejemből. - Nem tudtam hogy jönnek. Küldjem el őket? - kérdése elgondolkodtatott. Nem tenné meg szívesen még értem sem így csak megráztam a fejem. El dobtam az el szívott csikket és Desh oldalán be léptem a lakásba. - Na szóval ő itt Napsi. Napsi ők itt Ati Fészek és Zsombi. - mutatta körbe azokat akikről természetesen már szinte mindent tudtam. Köszöntem és mindenkivel kezet fogtam. A kanapéra ültünk le én be lettem szorítva a két Ati közé. Kissé kényelmetlenül éreztem magam így hogy szinte mindegyik normális öltözékben volt én meg egy mintás szürke mackó nadrágban és Desh egyik kapucnis pulcsijában de mivel Ati is hasonlóan volt öltözve azért annyira nem zavart.
-Kicsit feszült a hangulat. - vakarja meg a tarkoját Fészek zavartan.
-Igaz is. Mit kértek? - pattanok fel a két fiú közül és magamnak bontok egy Drehert. Deshnek keverek egy ütős gin tonicot, Fészek és Zsombi is whiskey colat kér Ati meg töprengve néz rám. - Vagy el döntöd vagy csináld magadnak. - elégelem meg hallgatását mire halványan el mosolyodik.
-Valami ütőset keverj nekem. Olyat amilyet szerinted még nem ihattam. - könyöklő fel a kanapé támlájára hogy rám lásson.
-Haver véged van. - veregeti vállon Desh nevetve.
Vigyorogva előveszem a monsternek a gyömbéresét és egy limeos finlandiát, arányosan össze keverem facsarok még rá egy kevéske citromot amit igazából a tequilának hoztam de most erre is jó lesz és a fiú kezébe nyomtam. Óvatosan bele kóstolt és fel csillanó szemekkel ivott bele egy nagyobbat.
Utamat ismét az erkélyre vittem de ezúttal társaságom is akadt. Ati jött utánam. El pattintottam a cigimet amit Ati furcsállva nézett végig.
-Ízesített aroma golyó van benne. Kérsz? - nyújtom felé a dobozom ő pedig ki vesz egy szálat és el pattintja azt. - Még mielőtt kérdeznéd nem így veszem én teszem bele. - vágok bele a szavába mire bólint egyet.
-Ne haragudj hogy meg zavartunk titeket. - fordítja felém a fejét.- Lehet egy kérdésem?- szólal meg ismét szinte már a cigim végén. Bólintok neki így folytatja a beszédet. - Miért nem laktok együtt? - könyököl mellém.
-Miután megismert téged azután költözött külön tőlem. - vonom meg a vállam amolyan azt hittem tudod stílusban.
-Azt ne mond hogy miattam szakítottatok.- düllednek ki a szemei döbbenten. Legalább olyan döbbenten nézhettem rá mint ő rám mire olyan hangosan nevettem fel hogy szinte ki zuhantam az erkélyen. Ati kapta el a karom és kísért be mert alig kaptam levegőt a nevetéstől.
-Mit csináltál vele buzi? - vesz át Desh így mostmár ra támaszkodva vihogtam.
-Azt mondja ez a hülye hogy miatta szakítottunk. - törlöm le a könnyeim és mostmár Deshel egyszerre szakad ki belőlünk a féktelen röhögés. Egymásba karolva folytak a könnyeink és nem bírtuk abba hagyni. Mind a hárman döbbenten néztek ránk. 10 perc után le nyugodva huppantam le Ati mellé vissza és fél nézve rá hiszen sokkal magasabb volt nálam jöttem rá hogy ő éppen magyarázatot várt tőlünk. Homlok ráncolva néztem rá aztán Deshre aki gyanúsan lapított. - Nem is meséltél rólam? Nem is tudnak rólam? - fordulok lassan legjobb barátom felé aki fülét farkát be húzva rázza meg a fejét. - Mi a faszt keresek én itt? - emelem égnek a tekintetem és fel állva a kanapéról szedem össze a cuccaim.
-Ne ne ne menj el. - kap a kezem után Desh szomorúan.
-16 év barátságot csak így le tudsz tagadni. - keményedik meg a tartásom mire a három másik személy levegője be szorul. - 16 éve folyamatosan melletted vagyok támogatlak a háttérből mindent megteszek érted és ennyit az eredménye? Az új életedbe már nem is férek bele? Érzem hogy nem vagyok ide való igazad van. - húzom ki a kezem az övé közül de ő akkor is utánam kap és úgy szorít magához mint egy kisgyerek a plüss mackóját amit el akarnak venni tőle. Táskámat magam mellé dobva kapaszkodok belé kétségbeesetten.
-Soha senki és semmi nem lesz fontosabb nálad. Kérlek maradj. Ígérem megteszek mindent hogy ne érezd magad így. Többet jelentesz nekem mint a flancos életem. - veszi két keze közé az arcomat ami szomorúan néz vissza rá. - 16 éve az óvodában csak egyetlen egy kislány volt aki szóba mert állni egy cigány kisfiúval és azóta le se tudja vakarni magáról. És nem is akarja. Sosem fogom tudni eléggé meghálálni azt amit értem tettél egész életemben. Nem mehetsz el. - dönti homlokát az enyémnek és össze szorított szemekkel várta hogy mi lesz. Szememet le hunyva bújtam ismét az ölelésébe ami azt jelentette hogy maradok.
-A buzik ezt most végig nézték ugye? - fintorgok bele a vállába mire három nevetés hangzik fel a kanapéról.
-Minden értelmet nyert számunkra is. A titokzatos eltűnések és hívások. Azt hittük valami csaja van de ez azért más. - mutat Deshre aztán rám Zsombi.
Az este így már nem volt annyira feszült. Mi meséltünk nekik kínos gyerek sztorikat ők meg halálra nevették magukat azon hogy néhányat el is mutogattunk.