Mi lett volna ha

2

Minden megváltozott. És sokszor nem tudom eldönteni talán a jó vagy rossz értelemben. Jó volt, hogy több időt tölthettem el Deshel ugyanakkor utáltam minden egyes percét annak, hogy ezzel én is egyre közelebb kerültem a felé, hogy megismerjen a fiúk rajongó tábora. Tudom, hogy ez nem olyan mint külföldön, nincsenek paparazzik, lesi fotósok, nem írnak róluk az újságban amint lesz kapcsolatuk vagy egy kisebb botrányuk. Ezekkel mind mind tisztában voltam ám én egy olyan nyugodt ember vagyok akinek egy kisebb inger sem hiányzik. A megszokott monoton és hírnév mentes életemmel teljes mértékben meg vagyok elégedve. Desh álma volt mindig az, hogy ismerjék őt, amúgy is mindig egy központi embernek ismertem meg. Egészen kicsi kora óta már imádott a társaság hangja lenni minden tekintetet vonzani akart. Sajnos vagy nem ebbe engem is sokszor bele rángatott. Jó nem egyszer volt olyan alkalom amikor spicces állapotban még élveztem is és nem is kellett szólni mentem én magamtól vele a hülyeségbe, de nem ez volt a jellemző. Én voltam mindig is az az ember az életében aki csendesen támogatta és építette ki az útját. De most egyszerűen nem tudok teljesen az élete része lenni ezzel, hogy híres lett. Valamilyen szinten elvesztettem őt.

-Jó reggelt cigány!- rántotta le rólam a takarót Desh de azzal a lendülettel vissza is dobta rám.- Hallod ember ne bámuld már!- hallottam egy csattanást ami azt jelentette, hogy legjobb barátom le ütött valakit. Azaz valaki látta rajta kívül, hogy csak egy tanga és Desh pólója van rajtam ami a sok ficergésnek hála fel csúszott szinte a nyakamba.

-Mit akarsz buzi? Hagyjál már még aludni.- húzom a fejemre a takarót és az alol alig ki látszódva pillantottam fel rá és Atira. Nem igaz bazdmeg, hogy tényleg ennyire egymás seggében vannak.

-Meg akarom mutatni neked, hogy mit értem el a ti segítségetekkel. Nyilván a buzi már tudja, de te még nem láttál belőle semmit.- huppan le mellém és le szedi a takarót a fejemről. Hunyorogva nézek rá aztán a másik oldalamra helyet foglaló fiúra.

-Desh nekem ehhez semmi közöm. Ati fedezett fel téged és juttatott el oda ahol most vagy. Én nem csináltam semmit és nem is tartozik rám mit csináltok ti ketten.- mondom félig fel ülve és nézek rájuk felváltva.

-Az egész életem tartozik rád, te  vagy nekem a világon a legfontosabb mindenben osztozni akarok veled.- fogja meg gyengéden a kezem.

-Nem buzi ez a te világod nem az enyém. Nem tartozom ebbe bele. Miért olyan fontos most ez?- sóhajtok fel fáradtan tudva, hogy úgy sem tudok neki nemet mondani. És erre ő is rá jött mert szélesen el mosolyodott.

-Most, hogy át léptük azt a szakadékot, hogy megismerd ezt a társaságot semmi nem gátol meg abban, hogy bele is vonjalak téged.- tárja szét a kezét boldogan.

-De nem akaroom!- nyüszítek fel mint egy hisztis kislány és biggyesztem le az alsó ajkam mire mindketten halkan felnevetnek. -Fel fog robbanni az insta ha mindkettőtökkel látnak, menni fog a találgatás vajon melyikőtökre másztam rá vagy rosszabb esetben mindkettőtöket fűzöm. Én meg majd magyarázkodhatok, hogy az egyik a legjobb barátom pisis szó szerint pisis kora óta a másikra pedig haragszom mert elvette a legjobb barátom. Tudod mikor van nekem erre szükségem.- kelek ki az ágyból és hallom, hogy Desh ismét tarkón vágja Atit aki ezek szerint megint nem tudta kordában tartani a szemeit. Ki veszek egy fekete szűk farmert és boci szemekkel fordulok Desh felé aki szem forgatva le veszi magáról a kedvenc pulcsimat és hozzám vágja. Póló alatt gyorsan fel kapom magamra a melltartóm arra rá a pulcsit és végül ki küzdöttem a pulcsi alól a pólót.

-Soha nem láttam még így senkit öltözni.- közli döbbenten Ati mire hangosan felnevetek.

-Egy napra elég volt egyenlőre csak a seggemet le stírölnöd, nem fogom egyből a cickót is a képedbe nyomni.- dobom fejbe a pólómmal a mit röhögve és enyhén piros fejjel bele rak a párna alá.