Mi lett volna ha

4

Egy hete, hogy nem találkoztam a fiúkkal, minden időmet lekötötte az, hogy távmunkában tudjam intézni a szalonom dolgait. Nehéz volt így, hogy nem igazán tudtam be menni. Zsombi rám bízott egy kettő album borítót azokat csináltam a házba be zárkózva és egy két videót vágtam meg úgy ahogy ki adta nekem utasításba. Már lassan boltba is alig mentem el annyira a munkába temetkeztem. Majd jött a második hétnek a vége amikor már úgy éreztem, hogy lassan ki kéne lépnem a lakásból élet jelet adni magamról. Desh néha hívott de nem igazán keresett ami egy kicsit rosszul esett eleinte aztán már nem érdekelt csak dolgoztam. Két hét alatt kész lettem mindennel. Szombaton délután a kopogásra kaptam fel a fejem. Úgy ahogy voltam mackó nadrágban és egy pulcsiban nyitottam ajtót.

-Na jól van élsz még.- furakodott be a lakásba Zsombi mögötte Ati és Desh jött. Mindegyiktől kaptam egy szoros ölelést és lökdöstek is befelé a szobámba.- Azt ne mond, hogy készen vagy mindennel amit küldtem.- kapja az ölébe a laptopom Zsombi és át pörgeti a tartalmát.

-De ma reggel lettem kész mindennel. Előbb kellett volna? Kész lett volna csak egy napot véletlenül teljesen át aludtam.- kapom ki a kezéből a gépem és gyorsan át küldök neki minden anyagot egy pendrivera amit a kezébe is nyomok. 

-Hallod lány ez konkrétan egy havi munkád lett volna.- vágja zsebre a készüléket én pedig döbbenten nézek rá. Desh hangosan felnevet és közli velem, hogy két hét semmit tevés vár rám. Sóhajtva borulok be arccal lefelé a párnák közé és csak hagyom, hogy fogyjon a levegőm. -Na gyere megyünk ki kapcsolódni.- fordít vissza a hátamra és kezeimet megragadva fel ránt az ágyról amibe én bele szédülök, de szerencsére Desh kézbe veszi a dolgot és megtartja az egyensúlyom.

-Nem akarok sehova menni. Olyan jó volt két hétig ki se mozdulni.- biggyesztem le az ajkaim. De Desh hajthatatlan volt és be lökdösött a szekrény elé.- Mit vegyek fel?- fordulok a fiú felé aki mellém állt gondolkodni.- Baszod nem megyek veled semmire. Ati? Személyi divattervező kell.- nyújtom ki a kezem közben Desht vissza lököm az ágyamra mondván haszontalan a számomra. Ati a kezemet megragadva kel fel a székemből és kezdi el nézegetni a lehetőségeket.

-Jól tudom, hogy melltartó nem kell ugye?- fordul szőke barátom felé nekem pedig ki tágulnak a szemeim a hír hallatán. Ezek meg vannak őrülve, melltartó nélkül nem megyek én sehova.

-Jaja hoztam a bimbó tapaszt.- turkálja ki a zsebéből Desh az említett tárgyat én pedig hátrálni kezdek az ajtó felé, de Ati észre véve mozdulataim magához ránt és kiveszi Desh kezéből a tapaszokat.- Buzikám jobban jársz ha magadtól veszed fel és nem Ati teszi fel neked.- röhög fel én pedig fintorogva bemutatok neki. 

-Nem megyek soha többet sztripper bárba veled pláne nem fel lépni.- kapok ki Ati kezéből a tapaszt és el is lököm magamtól. Desh megnyugtat, hogy erről szó sincsen csak menjek már öltözni. Azért magamhoz kapok egy melltartót is a kedvenc fekete farmeremet és egy vastag fehér kivágott de hosszú ujjú bodyt is. Gyorsan le fürdök aztán hajamat csak két oldalra be fonom egy két tincset ki húzva, hogy ne legyen annyira szopott gombóc fejem, alap sminket dobok fel mivel a kontaktlencsével nem volt kedvem baszakodni fel vettem a sima szemüvegem. Be fújtam magam a parfümömmel és ki is mentem a többiekhez.

-Na csini vagy buzi mehetünk is akkor időben oda érünk.- dob fejbe a táskámmal én pedig izomból karon csapom mert rajtam van a szemüvegem nem kéne szét basznia. Bocsánat képen egy cuppanós puszit kaptam az arcomra és tényleg indultunk. Én ültem elől Desh mellett az anyós ülésen a többiek pedig hátul. A zenéket hangosan énekeltük Deshel, Zsombiék pedig kurva jól szórakoztak azon, hogy direkt hamisan énekelünk nekik. Néha hátra fordultam és hol egyiknek énekeltem hol a másiknak teljes bele éléssel. -Ati adhatod rá mindjárt ott vagyunk.- fordul hátra egy piros lámpánál Ati pedig előre nyúlva a szemem elé teszi a terepmintás kendőjét.