Ghost || l.mh + h.js //fordítás!! ✔

;11

"Ez az?" Mondja Minho, miközben feltart egy darab papírt amit jisung asztalának legelső fiókjába talált.

Jisung felkiált, miközben odarohan Minhohoz, és kikapja a kezéből. "Igen, úristen. Megtaláltad!" Mondja jisung boldogan miközben elolvassa a kézírást a papíron.

A papírt rengeteg matrica és rajz díszítette, ahogy az a 10 éves Jisungtól várható volt.

"Ezt 10 évesen írtam. Éppen befejeztem egy fílmet és az ihletett meg engem, hogy saját listát készítsek. Ez többnyire értelmetlen szarságokkal van tele, de van néhány dolog amit tényleg megakartam csinálni."

Jisung rámutatott és megmutatta Minhonak. "Látod? Azt írtam oda hogy 'nagyon szeretnék elmenni egy Szöuli karneválra, mint a kdrámákba amiket néztem."

"Várj, még nem voltál Szöuli karniválon?" Mondja minho meglepetten, és szemei elkerekednek.

Jisung szomorúan bólint. "Még soha nem voltam Szöulban, a szüleimnek soha nem volt idejük elvinni oda."

Jisung tovább olvassa a listát, és összeráncolja a homlokát. "Várj , annyi dolgot írtam amit megszeretnék csinálni , ez túl sok. Biztos van egy, amit valóban megakartam csinálni."

Minho a papírlapra néz, és az ajkába harap, miközben gondolkodik. "Nos, azt hiszem soha nem fogjuk megtudni, hacsak nem csináljuk meg mindazt amit leírtál. Amúgy is minden időnk meg van a világon."

Jisung duzzogva néz fel Minhora. "Miért akarsz ennyi időt tölteni velem, egy szellemel?" Jisung megrázza a fejét, nem akarja hogy az ember egy apró dologra pazarolja az idejét.

"Mert boldognak akarlak látni." Mondja minho az orra alatt, remélve hogy jisung nem hallota meg.

Jisung hallotta. És megesküszik hogy érezte hogy a szíve kihagy egy dobbanást, pedig a szíve már nem is vert. Jisung köhög és nevet, úgy tesz mintha nem hallott volna semmit.

"Szóval megvan minden amiért jöttünk, Menjünk?" Javasolja jisung ahogy Minhora néz. Minho bólint miközben összehajtja a papírlapot, és hátsó zsebébe csúsztatja.

"Ah, majdnem megfeledkeztünk arról a tárgyról amit állitólag nálad felejtettem." Mondja minho és gyorsan odanyúl hogy megragadjon egy tollat jisung asztaláról.

A fiúk elindulnak lefelé. Ahol jisung anyukája várta Minhot. "Ah, meg is találtad a tárgyat amit kerestél?" Mondja miközben a Minho által tartott tollra néz.

Minho bólint egy apró mosolyt adva rá. "Lenne kedved maradni ebédre? Még soha nem láttalak jisung környékén, szóval nagyon szeretnélek megismerni."

Minho szeme elkerekedik. "Nem szeretnék zava-"
Dadogja mire jisung anyja egy apró nevetéssel félbeszakítja.

"Nem zavarsz, menjünk az ebédlőbe." Mondja miközben megragadja Minho karját és az ebédlőbe vonszolja, jisung szorosan a háta mögött.

Mi? Mit kéne most csinálnom? Soha nem találkoztam jisunggal amikor még élt. És csak egy hete ismerem.

Minho kétségbeesetten néz jisungra, és segítséget kér. Jisung vállat von és felnevet, mire Minho a szemét forgatja. Milyen segítőkész.

Jisung anyja leülteti Minhot egy székre, mielött a konyhába szaladt hogy hozzon néhány ételt. Minho kihúz egy másik széket, és int jisungnak hogy üljön le mellé.

"Mit mondjak az anyádnak? Hogy látom a szellemeket és te most a házba vagy???" Suttogja Minho sürgetően, és levegőbe emeli kezét.

"Csak hazudj vagy valami olyasmi, egy ideje nem láttam , csak hadd töltsek vele több időt, kérlek." Könyörög jisung Minhonak, és megigazítja az ingjét.

"Rendben, csak miattad." Minho a szék támlájának dől, törve az agyát azon hogy kitaláljon egy hátsó történetet neki és jisungnak.