Ghost || l.mh + h.js //fordítás!! ✔

;15

Jisung és Minho másnap talákoztak a buszmegállóban, és mindketten rendkívül kényelmetlenül érezték magukat.

A tegnap délután történtek után ők ketten teljesen elkerülték egymást.

minho a nap hátralevő levő részét a szobájában töltötte, mentálisan ököllel ütötte magát magát, amiért ilyen közel került hozzá. Jisung a nap hátralevő részét a kertbe töltötte, és próbàlta elfelejteni a történeteket.

"Hé, jó reggelt." Mondta minho, miközben kínosan int Jisungnak.

Jisung közelebb csoszogott hozzá. "Jó reggelt." A hangja merev kínos volt, mivel nem tudta, hogyan reagáljon az előző napi rendkívül szoros találkozásuk után.

Minho kínosan köhög, egyik lábáról a másik rakva súlyát, miközben próltált mondani valamit.

"Elég jó az idő, nem?" Mondta idegességől Minho, és azonnal megbánja, amikor a szavak elhagyták a száját.

Minho összeráncolja a homlokát. Az időjárás? igazán? Ez a legrosszab dolog, amiről beszélni lehet.

Minho szerencséjére Jisung egy kis nevetést enged ki azon amin Minho mondott, megtörve a feszült légkört.

"Igen, az idő nagyon jó." Jisung Minhoval együtt bólint.

A busz nem sokkal ezután jön, és minho ki fizeti a buszjegyet.

A buszsofőr kissé összeráncolja homlokát, és megállitja Minhot. "Várj, fiatalember, most fizetted ki a buszjegyet két emberért."

Minho bólint. "Igen, Két emberért fizetek."

A buszsofőr zavartan néz körül. "Hol van a másik személy?" Minhi megfordul és jisungra néz aki a nevettésel volt elfoglalva a helyzet miatt.

"Hm, ne aggódjon miatta.  Csak tekintse úgy, mint egy tippet tőlem?" Mondja minho, és megpróbálja elfelejtettni a buszsofőrrel.

Egy darabig bámulja Minhot, majd megrágga a fejét miközben visszafordul hogy előre nézzen. "A mai fiatalok." Sóhajt fel.

Jisung és minho közvetlenül hátul választják az ülést. Nem sok ember volt a buszon, mivel hétköznap volt.

Mint általában. Jisung az ablak melleti üléshez ül, és elkezd kifelé nézni, gyönyörködni a tájban.

"Szöul nagyon messze van inenn, majdnem két órát vesz igénye. Jó hogy korán indultunk, így több időt tölthetünk majd Szöulban." Mondja minho, miközben kivesz valamit a táskájából.

Jisung bólint miközben megpróbálja megnézni mit vett ki Minho. "Mi az?"

Minho elővesz egy összehajtogatott papírt , és átadja jisungnak. "Ez a te bakancs listád. Elhoztam hogy kitaláljuk mit csináljunk még Szöulban, azon kivül hogy elmegyünk a karneválra, ami este nyílik meg."

Jisung kiveszi a papírt Minho kezéből, és lassan elolvassa. "Áh, alig emlékszem mit írtam ide. Csak néhány megvalósítható kívánság van, a többi csak baromság. Úgy értem,nézd  meg ezt. Miért is kívántam egy unikornisra?"

Jisung fröcsög a saját kivánságaira, amitől minhot megnevetetti.

"Olyan aranyos." Mondja az orra alatt minho, felkeltve jisung figyelmét , aki azonnal minho felé fordítja fejét.

"Mi?" Jisunf megpróbálja elérni hogy minho megismételje, amit korábban mondott. Minho kétségbeesetten megrázza a fejèt, és a kezével hadonászik.

"Ah, csak azt mondtam hogy nagyon szép a táj." Minho hazudik miközben kinéz az ablakon, úgy tesz. Mintha érdekli a kinti táj.

Jisung összeszorította  a szájàt, bólintva, miközben úgy tesz mintha hinne Minhonak. A valóságban jisung hangosan és tisztán hallotta minhot, de úgy gondolta túl kínos lenne m, ha minho rájönne hogy hallota őt.

Amellet, hogy miután elolvasta minho naplóját, jisung  lényegében már azt  tudta hogy minho vonzódik hozzá. Jisung azonban nem panaszkodott , hiszen nem is tagadhatta, hogy ő is megkedvelhette minhot.

Egyszerűen nem tudott beletörődni a ténybe hogy egy ember és egy szellem vonzódik egymáshoz. Csak rosszul hangzott minden rossz okból. Két különböző világból származtak, és a dolgoknak így kell maradniuk.

Jisung becsukja a szemét, és megrázza a fejét, megpróbálja kitisztítani az elméjét ezektől a gondolatoktól. Még egyszer elolvassa a listáját , és keres valamit, amit mindketten megtehetnének Szöulban.

Szemei elkerekednek, ajkai mosolyra görbülnek , ahogy elolvassa a kívánságait. "Hé, mi van ezzel? Azt kívántam hogy fotózzak a fotókabinnál. Azt hallotam hogy rengeteg ilyen van Szöulban."

Minho elolvassa a kívánságot. "Ez jól hangzik! Tegyük meg, ha már odaértünk."

Jisung elégedetten mosolyog, el sem hiszi, hogy végre Szöulba megy. Valaki mással. Nem volt többé egyedül.

Minho előveszi a telefonját , ami már csatlakoztatva volt a fülhallgatóhoz. "Két óránk van hátra. Találtam néhány új dalt a lejátszási listára. Tetszeni fog neked." Mondja minho miközben átnyújtja jisungnak a fülhallgató egyik oldalát.

Jisung hálásan mosolyog Minhora, mielött a fülébe tenné, hallva, ahogy a lágy dallamok lassan elöntik a fülét.

Szerencsére a hölgy, aki a busz elején ült nem törődött azzal hogy, miért lebeg a fülhallgató egyik oldala a levegőben.