Ghost || l.mh + h.js //fordítás!! ✔

;16

A fiúk két óra múlva megérkeznek Szöulba, megkönnyebülten sóhajtanak fel, ahogy leszálltak a buszról. A buszozás rendkívül unalmas volt, még jisung számàra is, aki általában élvezte a buszozást.

Alig volt mit tenni a buszon, és minho sem tudott túl hangosan beszélni jisungnak, hacsak nem akarták, hogy mindenki megítélje őket körülöttük.

"Végre itt vagyunk." Mondja jisung miközben csodálkozva néz körül a nyüzsgő vàrosban. Annyi év után végre abban a városban volt, amelyről álmodozott.

"Menjünk, feddezük fel Szöult! Nem vesztegethetjük az időt." Mondja izgatottan jisung, miközben megpróbálja megragadni Minho kezét, hogy meghúzza. Rövid időre el is felejtette hogy ő egy szellem, és a keze minho kezén megy keresztül.

Mindkét fiú kissé riadtan hátraugrik. Jisung kínosan nevet, miközben megpróbálja lerázni. "Ah, bocsánat. Annyira izgatott lettem, hogy majdnem elfelejtettem, hogy egy szellem vagyok. Na menjünk."

Mielött minho bármi mást mondhatott volna m, jisung elindult a legközelebbi épülethez amelyet látott, ami történetesen a lottó árúház volt.

"Olyan nagy, szent szar." Súgja magában jisung, miközben körülnéz a hatalmas bevásárlóközpontban, amely tele volt nyüzsgő emberekkel.

Minho jisung mellet áll, a kezét a zsebében tartja, miközben a megdöbbent arckifejezést figyeli jisung arcán. Még soha nem látott valakit ennyire izgatottnak lenni Szöul miatt.

Minho egész életét a vàrosban töltötte, annyira belefáradt. Azonban , amikor látta hogy jisung ennyire  izgatott emiatt, minho is boldog lett, bár kissé utálta a várost, amelyben felnőtt.

"Hé, fényképezni akartàl egy fotófülkében, igaz? van egy egész hely a fotófülkék számára, kövess." Utasít minho, miközben int jisungnak hogy kövesse őt.

A kettőjüket körülvevő emberek figyelmét túlságosan elterelték a telefonjaik, nem vették észre minhot, aki úgy tünt, mintha magában beszélne.

A fiúk felértek a harmadik emeletre, és minho egy boltba sétál, ahol kevés volt az ember. Az üzlet tele volt különböző típusú fotókabinokkal, különböző méretű és színű.

Jisungnak tátva nyílik a szája, ahogy körülnéz az üzletben, és keres egyet, amelyikben fényképezni akart. Kiszúr egyet, ami tetszett neki, és gyorsan bevezette minhot a fülkébe.

Mindketten egymásra néztek, mielött az előttük lévő kamerába néztek. "Fogsz látszódni a képeken?" Kérdezi minho kíváncsian, miközben visszanéz Jisungra, aki làtván kicsit elgondolkozott.

Jisung megdönti a fejèt, és kissé összeráncolja a homlokát. "Nem vagyok benne biztos. Sosem gondolkodtam azon, hogy megjelenek-e a fotókon. Nem mintha már hallotként írtam volna ezeket a kívánságokat, honann tudhattam volna, hogy hamarosan meghalok?"

Minho felnevet jisung csalósottságán, mielött az elöttük lévő digitális képernyőre kattintana. "Kiválaszthatod, hogy milyen keretet szeretnél , és a képeinket később még kidíszíthetjük is."

Minho megpróbálja megtanítani jisungot, miközben néhány gombra mutat a képernyőn jisung szélesen elmosolyodott, miközben megpróbálta követni minho utasításait, és mosolya még szélesebbé vált, ha sikerült neki.

Jisung megrángatja Minho kabátját. "Csináljunk közös képeket." Rákattint a kamera ikonra, és mindkèt fiú megjelenik előttük a képernyőn.

"Hé, ha megjelensz a képernyőn, az azt jelenti hogy a fotón is megfogsz jelenni?" Kérdi minho, titokban nagyon akart fényképezni Jisunggal.

Jisung vállat von, miközben ismét rákattint az ikonra, miközben a kamera elkezdi a visszaszámolást. "Azt hiszem, meg kell próbálnunk hogy kiderítsük."

Mindkét fiú együtt pózolt a sok fotón. Fokozatosan közelebb által egymáshoz, minél több fényképet készitettek, annál kisseb lett a távolság köztük.

Minho úgy tesz, mintha átkarolná jisung vállát, és valójában a levegőben pihenteti.

Az utolsó képen mindketten szélesen mosolyognak, és jisung rájön, hogy az általa felvett mosoly volt a legnagyobb mosoly, amióta szellem lett.

"Rendben, mind a négy képet elkészítettük, ideje díszíteni." Mindkét fiú a tollat a fülkéből, a képre kattintva külön-külön elkezdik díszíteni.

Minho jisungra néz, aki úgy tűnt, nagyon keményen koncentrál a fotók díszítésére. Minho az utolsó képen gyorsan egy kis szívecskét rajzol mindkettőjük közé, ügyelve arra, hogy jisung ne kapja el őt.

Másrészt jisung is próbált valamit írni a képre. Az utolsó kép alsó sarkába firkàl egy kis üzenetet.

'Minsung' volt az, amit lefirkantott, és minho véletlenül elkapja jisungot, ahogy le írja. Jisung oldala fölé hajol, hogy elolvassa, hogy mit írt, amitől jisung pánikba esik.

"Ne olvasd el! Csalás." Kiáltja jisung, miközben megpróbálja eltakarni a képernyőt. Minhonak sikerül elolvasnia, hogy jisung mit írt le, és elmosolyodik amint rájött, mi az a 'minsung'

"Minsung? Elég aranyosan hangzik mindkettőnknek. Tetszik." Mondja minho miközben halkan felnevet. És megrázza a fejét, miközben visszatért a saját képének díszítéséhez.

Jisung felsóhajt, és ísmét a gyomrában támad az a furcsa érzés. Nem kedvelhetem őt. Hagyd abba ezt az érzést, kérlek. Annyira megnehezíti, hogy megálljak.

Mindketten befejezték a képek díszítését, és a fülkék kívül álltak, és vàrták, hogy kinyomtassák a képeket.

Jisung kissé ideges lesz, birizgálja a lábát, miközben várja hogy megjelenjenek a képek. Úgy tűnik hogy minho megérzi jisung idegességét, és megpróbálja megnyugtatni. "Ne aggódj. Akár szerepelsz a fotókon, akár nem, mindig az emlékezetem része leszel. A mai nap is az emléked rész lessz, amit soha nem fogsz elfelejteni."

Minho szavai megnyugtatják jisungot, és a lábbirizgálása fokozatosan abbamarad. A fotócsíkok a fülke melleti nyílásba esnek, És minho gyorsan kiveszi.

Kinyújtja a kezében, arccal lefele, mikőzben átadja az egyiket jisungnak. Minho mentálisan megköszönte az isteneknek, hogy ma nincs itt senki, az emberek határozottan kiakadtak volna ha meglátnák egy fotócsíkot a levegőben.

Mindkét fiú egyszerre fordítja meg a fotócsíkot, és ellenörzi hogy jisung megjelent-e a fotókon.

Minho szeme elkerekedett, és felnéz jisung, aki már szélesen mosolygott. "A képeken vagy! Látlak." Mondja minho, miközben felugrik

Jisung felkacag, miközben fel-alá nevet izgatottan, érezte hogy nem létező szíve, zakatol. Nem tudta elhinni hogy valóban megjelent a fotószallagon.

Minho előveszi a bakancslistát a hátizsákjából, és egy pipát húz a fotókabinos kivánság mellé.

Jisung elmosolyodik, és elrejti a boldogságának valódi okát. Nem Igazán aggódott amiatt, hogy megjelent-e a fotókon vagy sem.

Jisung csak azt akarta , hogy minho emlékezzen rá, még azután is, hogy elment a túlvilágra. Képe határozottan emlékeztetőül szolgálna számára.

Jisung része akart lenni minho életének, még ha nem is lesz jelentős része annak.

_______________________

Remélem nagyon jól telt a karácsonyotok!
(˘³˘)♡