Ghost || l.mh + h.js //fordítás!! ✔

;20

A fiúk még négy hetet töltöttek egymással. Minden második nap mást csináltak egymással, megvalósítva a jisung által megjegyzett különböző álmokat.

Minél több időt töltöttek egymással, minél közelebb kerültek egymáshoz, annál többet tanultak egymásról.

Időként a leapróbb dolgokon is vitatkozni találták magukat, de gyorsan kibékültek, tudván hogy az egymással töltött idő korlátozott.

Nem sok minden változott a kettő között, annak ellenére ami az óriáskeréken történt.

Ők ketten sokkal közelebb kerültek egymáshoz, de nem is vártak többet egymástól.

Néha azon kapták magukat hogy nevetnek, és hirtelen elvesztek egymás szemében, de hamar észhez tértek, és azzonal meghátráltak.

Tudták hogy ez rossz de mégis boldoggá tette őket a tudat, hogy mindketten kölcsönösen éreznek egymás iránt.

Amikor felfedezte az utólsó álmát, amit felírt, jisung pánikba esett, és visszaragasztotta a matricákat a vonalra, elrejtve azt.

Bűnösnek érezte magát, amikor látta hogy Minho annyi erőfeszítést tett, hogy beteljesítse jisung beteljesületlen álmait, de nem akarta abbahagyni az időtöltést minhoval.

Mit tenne ha egyszer minho rájön, mi jisung igazi álma?
Jisung nem akart kockáztatni semmit, ezért úgy döntött egyenlőre titokban tartja magának.

Lehet hogy önző volt tőle, de nem tehetett róla.

"Hé, csináljuk meg ezt ma este!" Mondja izgatottan Minho, miközben jisung egyik kívánságára mutat, megtörtve jisung gondolatmenetét.

"Az ég alatt akarok feküdni és a csillagokat nézni." Jisung hunyorogva előrehajol, hogy elolvassa a sort.

"Én is mindig megakartam azt csinálni, tegyük meg." Mondja izgatottan Minho, és szélesen mosolyog, miközben jisung felé fordul.

Minho fejében éppen akkor szikrázott egy ötlet, ahogy felcsillant a szeme. "Haza kell mennem hogy csináljak valamit, ma este találkozunk a titkos kertben? Mivel az egy nyitott kert, az egész éjszakát a csillagokat nézhetjük."

Búcsút int jisungnak, mielött elszaladna, és otthagyja jisungot zavartan állva.

Minho pillanatok allat eléri nagyszülei házát. Felmegy a szobájába, körülnéz, miközben megpróbál néhány tárgyat találni.

Meg akarta lepni Jisungot valamin romantikussal, még ha ő és jisung nem is jártak igazán, az nem jelenti azt, hogy nem tud valami különlegeset tenni érte.

Minho tudta , hogy már túlságosan beleszeret jisungba, és az a tény, hogy segít jisungnak elhagyni a világot, szívszorító volt számára.

Minho időnként azon töprengett, hogy mi lenne ha jisung továbbra is ezen a világon maradna vele együtt.

Vágyott arra, hogy jisung mellet maradjon, annak elenére hogy nem is ember. De tudta hogy végül el kell engednie Jisungot.

Minho néhány gyertyát talál a hálószobája körül, és azonnal felveszi azokat ma estére.

Rábukkan a fotócsíkra amelyen ő  és jisung volt rajta. A dolgozóasztalán fekszik , és dubla felvételt készít.- ráncolja a szemöldökét, miközben felveszi, tanulmányozza a képet.

A képen jisung nagyon elhalványult, alig lehetett látni hogy ott van, ha a sötét ruhája és a halvány körvonala nem látszódna , úgy nézne ki mintha minho egyedül készitette volna a képet.

Minho még a való életben is tudta, hogy jisung egyre áttetszőbbé válik. Néha nehéz látni jisungot , ezért minhonak nagyon kellet keresnie, hogy megtalálja.

Minho felsóhajt, miközben visszahelyezi a fényképet az asztalra, és a füzetbe hatuljára teszi. Ezt nézve minho ráébredt hogy màr majdnem ideje van, hogy jisung távozzon.

Félresöpörte szomorúságát, és egy apró mosolyt öltött magàra, miközben folytatta az éjszakàra szükséges dolgok előkészítését.

5óra múlva

Amikor az ég besötétült, jisung belépett a kertbe, és azon töprengett, vajon ott van-e már Minho.

Hunyorog a szemével, ahogy megpillant egy piknikszőnyeget a füvön. "Mi az?" Suttogja magában,  miközben a szőnyeg felé indul, és meglátja, hogy Minho ül rajta.

Minho meggyújtott néhány gyertyát, és a szőnyeg köré helyezte őket, idegesen várva, hogy jisung megérkezzen.

Nem tudott ételt készíteni, mivel Jisung nem tudott enni. Azonban sikerült előásnia a szobájából egy polaroid kamerát. Szerencsére még maradt benne néhány film.

Egy takarót és párnákat is hozott magával, hogy feküdjenek, így egy kicsit kényelmesebbé tette a csillagnézés élményèt.

Jisung zihál miközben látja minhot és a dolgait, amiket felállitott, és kezével eltakarja tátott száját.

Nem tudott nem mosolyogni ahogy leült közvetlenül Minho mellé. "Mi ez az egész?" Kérdezi Minhot.

"Csak egy kis meglepetés számodra. Sajnálom, nem sok. 18 éves gyerek vagyok, nincs pénzem." Mondja minho kínosan, miközben megdörzsöli a tarkóját.

Jisung mosolyog és megrázza a fejèt, és még egyszer körülnéz. A sötét kertet most gyertyák világították meg, ami hihetetlenül romantikussá tette a hangulatot.

"Köszönöm, Minho." Mondja miközben mindketten a szönyegen fekszenek, és felnéznek az éjszakai égboltra.

Vissza néz Minhora, aki azzal volt elfoglalva hogy az éjszakai eget bámulja.

"Úgy tűnik, nem tudom kitalálni, melyik a szebb, az éjszakai égbolt vagy te." Suttogja magában.

Jisung az ajkába harap, miközben némán megrázza a fejét, és lenéz saját kezére, amely már nagyon áttetsző volt.

A frucsa, ismeretlen érzés a gyomromba, amikor meglátom? Az ok miért mosolygok öntudatlanul valahányszor neveti látom? Az ok miért nem akarok többé elmenni?

Beleszerettem Lee Minhoba.