Ghost || l.mh + h.js //fordítás!! ✔

;17

A fiúk a nap hàtralevő részét a városban bolyongva töltötték. Minho megmutatta jisungnak néhány kedvenc helyét, olyan helyeket, ahová a barátaival járt.

Jisung úgy gondolta hogy ez jó alkalom lenne arra, hogy tanuljon Minhoról, mivel ritkán beszélt szülővárosáról.

"Hiányoznak a barátaid?" Kérdi Jisung kíváncsian, miközben mindketten kisétáltak a bevásárlóközpontból.

Minho halkan dúdolva összeszoritotta az ajkait. "Hazudnék, ha azt mondanám hogy nem hiányoznak. De nem panaszkodhatok sokat, mert ez semmi ahhoz képest, amin te keresztülmentél."

Jisung bólint, némán egyetértve Minhoval. 5 éve hogy elhunyt, a barátai és a családja lassan továbbmentek, de ő még mindig itt ragadt.

Eleinte kétségbeesetten szerette volna elhagyni ezt a világot, és tovább menni a túlvilágra. De miután találkozott Minhoval, jisung nem volt benne biztos , hogy még mindig el akar-e menni. Minho valahogy olyan boldoggá tette, amit el sem tudott képzelni.

"Hé, már este 7 óra van. Menjünk most át az éjszakai karneválra? Csak körülbelül 5 perc sétára van inenn." Mondja Minho, miközben az utcák főle magasodó hatalmas óriáskerékre mutat.

A fiuk izgatottan mentek oda, kicsit dideregve a hideg időtöl. A karnevál bejáratához érve Minho az általa megtakarított pénzzel fizetett a személyzetnek.

"Itt a jegyed." Mondja minho miközben átadja jisungnak a jegyet. "Tudod, hogy nem kell pénzt pazarolnod azzal, hogy jegyet veszel nekem, igaz? Szó szerint egy szellem vagyok." Mondja jisung miközben a kezében tartja a jegyet.

"Azt akartam, hogy megkapd a teljes élményt. Nem fogom hagyni, hogy szellemként éld meg a karnevált. Ma ember vagy számomra." Mondja minho, miközben besétál a kapun, és jisung szorosan követi a nyomát.

"Mivel akarsz kezdeni?" Mondja minho miközben körülnéz a hatalmas helyen, zsúfolásig volt emberekkel. A tömegek kissé kényelmetlenné tették minhot , de ismét megteszi ezt jisungért.

"Egy hullámvasút?" Javasolja jisung, amitől Minho  szíve kihagy egy dobbanást. A francba, egy hullámvasút? Nagyon félek a magastól....

Minho megpróbálta elrejteni a félelemmel teli arckifejezését. "R-rendben. Álljunk sorba egyért." Végül mindketten a legextrémebb hullámvasútat választották, mivel ott volt a legrövidebb a sor.

Minho idegesen birizgálja a lábát, miközben próbálja nem leleplezni idegeit. "Tudod...valójában nagyon félek a magastól." Vallja be Jisung idegesen, mire minho szája tátva marad.

"Mi? Miért választottad akkor a hullámvasútat? Mehettünk volna valami olyanra, mint a körhinta." Minho nyafog, és megnevetetti jisungot.

"Szerettem volna leküzdenia magasságtól való félelmemet, mivel mikor életben voltam képtelen voltam rá." Mondja jisung miközben előveszi a bakancslistát , és arra a sorra mutat amely azt irta 'legyőzni a magasságtól való félelmemet.'

Minho halk 'ahh'-t ad ki, megértve, miért válaszotta jisung a hullámvasútat.

Mielött a fiúk bármi mást mondhattak volna, valaki motyogott a hátuk mögött. "Ez a fickó biztos őrült, egész idő alatt magában beszél." Pillant hátuk mögé jisung,és két hozzájuk hasonló fiút lát, akik zavartan nézték Minho hátát.

Minho is hátra néz, szemei elkerekednek, amint észreveszi az ismerős arcokat. "Hyunjin? Jeongin?" Mondja hangosan minho meglepetten.

A fiúk felkiáltottak, és nem vesztegették az időt , nagy ölelésbe hívták Minhot. "Szent szar, te vagy?" A három fiú szorosan átölelte egymást, mindhármuk arcán széles mosoly ült.

"Örökké nem láttunk, a többieknek pokolian hiányzol." Mondta a barna hajú fiú. Minho szélesen vigyorog. "Ah, sajnálom. Tudjátok milyenek a szüleim."

"Egyedül vagy? Miért beszéltél most magaddal? Én és jeongin azt hittük, hogy te mentálisan őrült srác vagy." Kérdezte ugyanaz a srác, mire a mellete levő csávó bólint.

Minho szeme elkerekedik , ahogy megpróbált kitalálni egy okot. "Ah, gyakoroltam néhány szöveget valamiért. Ne aggódj túl sokat emiatt. Igen, egyedül vagyok itt."

Jisung mindkettőjüket szemezte, mindketten rendkívül magasak voltak, és rendkívül vonzóak is. Elszomorodott amikor minho megemlítette hogy egyedül van itt, pedig tudta hogy minho nem mondhatja el az igazat róla.

Jisung válla leereszkedett ahogy földet nézte, és hallota hogy hárman boldogan beszélgetnek egymással.

Ilyenkor Jisung azt kívánta bárcsak ő is ember lenne. Rendesen akart lógni Minhoval , utálta azokat a pillantásokat amiket minho kapott , amikor együtt voltak.

Jisung rájött, hogy soha nem lesz képes úgy megölelni minhot mint hyunjin és jeongin. - nézett fel ismét minhora aki mélyen elmerült a barátaival folytatott beszélgetésben .

"Olyan boldognak tűnik." Suttogja jisung szomorúan miközben a szeme könnyezni kezdett. "Soha nem fogom tudni őt olyan boldoggá tenni, mint ők. Végül is különböző világokból származunk, mit vártam?"

Jisung nevet az ostobaságán, és fejét csoválva gyorsan elsétál hármójuktól.

"Akarsz velünk lógni? Menjünk együtt." Javasolja Jeongin, miközben a szeme ragyogóan felcsillant. Minho mosolyog vàlaszol. "Szeretnék, de-"

Minho megáll a mondat közepén, miközben megfordul hogy megkeresse jisungot és rájön hogy elsétált. Minho összerancolja a homlokát. "Hova megy?"

Jeongin és hyunjin megfordulnak hogy nézzék azt az irányt, amerre minho nézett. "Kiről beszélsz? Azt hittem azt mondtad,hogy egyedül jöttél." Kérdezi kíváncsian hyunjin.

Minho fejét csóválva integet a kezével. "Hamarosan találkozunk srácok, rendben. Most tennem kell valamit. Beszéljünk majd instagrammon." Mondja minho mielött elszaladna megkeresni jisungot.

Hyunjin és Jeongin zavartan néznek egymásra, mielött megrántják a vállukat.