Minho felkapja a polaroid kamerát maga mellől, és megpróbálja kitalálni, hogyan készitsen képeket."Ez egy polaroid kamera?" Kérdezi Jisung, miközben elnéz az éjszakai égboltról. Minho bólint a fejével, miközben kitalálja, melyik gombot kell megnyomni.
"Rendben, nézz a kamerába." Mondja hirtelen minho, miközben megfordul, hogy a kamerát jisungra irányitsa, aki lehető leggyorsabban pózol. Minho rákattint a gombra, a vaku átmenetileg megvakítja jisungot, miközben összerándul, hogy eltakarja a szemét.
A film kijön a kamerából, akikor minho kiveszi és legyezgeti, várja hogy a kép kész legyen.
Amint a kép teljesen kész, minho rápillant, és nevetni kezd. Bár alig lehetett látni jisungot a képen, még mindig ott volt, és nyilvánvalóan nem állt készen a képre.
"Hadd lássam!" Mondja jisung, miközben kikapja a polaroidot minho kezéből. Nyafog abban a pillanatban, amikor meglátja a képet. "Nem voltam kész! Olyan csúnyán nézek ki ebben." Mondja miközben vereségében hátradől a szőnyegre.
Minho kivesz egy tollat a táskájából. "Még mindig aranyosnak tűnsz nekem." Megragadja a polaroidot, és lefirkant valamit, mielött a zsebébe rakja.
"Hé, miért tartottad meg? Az az én képem." Mondja jisung, miközben kinyújtja a kezét. Minho megrázza a fejét. "Na és? Az én kamerám."
Jisung felsóhajt, miközben vereségében visszahúzza kezét. Folytatva, felnézett a csillagokra, amelyek megvilágították az éjszakai eget.
"Olyan szép. A csillagok valahogy komfortálnak engem. Egy nap, amikor a túlvilágra megyek, én leszek a legnagyobb és legfényesebb csillag odafent. Csak nézz fel, és tudni fogod, hogy én vagyok." Mondja jisung, némi szomorúsággal a hangjában.
Minho némán nézi jisungot, szemei végig futnak jisung arcának minden centiméterén. Örökre emlékezni akart arra, hogyan nézett ki jisung. Tudta hogy nem hagyatkozhat a fényképekre,mert tudta, hogy hamarosan elhalványul rajtuk.
Minho kinyújtja a kezèt, hogy megérintse jisung arcát, tudva, hogy egyenesen át fog menni rajta. Jisung mosolyogva néz vissza Minhora, miközben mindketten némán meredtek egymásra.
Nem kelletek szavak, ki tudták fejezni érzelmeiket a szemükön keresztül.
Hirtelen Minho szeme elkerekedett, és visszahúzta a kezét. "Szent szar, mi történtik?" Mondja minho kétségbeesetten, miközben távolodik Jisungtól.
Jisung összeráncolja a homlokát, miközben azonnal felül. "Minho?" Minho nem válaszol, csak jisung lábára mutat.
Jisung lenézett saját testére,amely a lábától kezdve lassan eltűnt. Már nem is volt áttetsző, a teste eltűnt a levegőben.
"Ez az? De még nem teljesítettük minden kívánságod." Mondja zavartan minho, mert tudja, hogy még maradt pár kívánság a bakancslistán.
Jisung szomorúan rázza a fejét, és bűntudatot érez, amiért nem mondott el semmit Minhonak. "A minap véletlentül rájöttem, hogy az igazi álmom az, hogy szerelmes legyek. Sajnálom, hogy nem mondtam el korábban."
Minho némán bámul jisungra, nem tudja, mit mondjon. Nem volt ideje megharagudni jisungra, csak azt kívánta bárcsak hamarabb elmondta volna. Minho egyáltalán nem volt felkészülve arra, hogy jisung elmenjen.
"És azt hiszem, szerelmes lettem beléd." Mondja jisung alig haladja meg a suttogást. Minho közelebb lép jisunghoz, úgy érzi, hogy fáj a szíve, ahogy nézte ahogy jisung alsó fele teljesen eltűnik.
"Ne, kérlek ne menj el. Mit csinálnék nélküled?" Könyörög minho jisungnak remegő hangon. Szeme könnybe lábad, és mielött észrevette volna, nagy, kövér könnycseppek csúsztak végig az arcán. Megharapta erősen az ajkát, nem akart zajt kelteni.
Jisung nézi, ahogy minho sír, és nem tud semmit tenni. Tehetetlenül kinyújtja a kezét, hogy megérintse minho kezét.
Azonban jisung keze nem megy át minho kezén. Ehelyett az ujjbegyén érezte minho bőrét, miközben zihált. Minho a kezén érzi jisung ujjait. Döbbenetében azonnal hátrahőkölt.
A két fiú egymásra meredt, nem tudva mi történik. Minho szíve hevesen kalapált a mellkasában, a lélegzete most egyenetlen volt és remegett.
Tétován kínyújtja a kezét, hogy megfogja jisung arcát, és most az egyszer megérzi jisung bőret az övén. Remegő lélegzetett vesz, miközben boldogan mosolyog, arcán még mindig csorognak a könnyei.
"Érezlek." Mondja jisungnak remegő hangon. Jisung lassan bólint a fejével, érezve a meleget, amikor minho keze az arcán van, úgy tűnt a melegség átterjedt teste többi részére.
Minho lenéz, jisung felsőteste szinte teljesen eltűnt. Alig maradt idejük.
Anélkül hogy több időt vesztegetne, minho odahajol, hogy homloka nekitámaszkodjon jisungénak. Mindkettőjük lélegzete remegett, ahogy becsukták a szemüket.
"Köszönöm." Suttogja jisung Minhonak, mindenféle érzelmet érzett benne.
"Miért?"
"Mindenért."
Ezek voltak az egyetlen szavak, amelyet váltottak, mielött jisung gyengéden odahajol. Ajkaikkal egymáshoz simultak. Minho gyengéden a kezében tartja arcát. Úgy tarja, mintha rendkívül törékeny lenne.
Az ajkuk végre összeért, és olyan érzés volt, mintha csak ők ketten lennének a földön. A csók lágy volt és ártatlan. Csak két fiú, akik olyan sok érzelmet osztottak egymás iránt.
Ellentétben az irreális könyvekkel, amelyek úgy tűnt, mindig leírják, hogyan repkednek a szikrák a pár között, amikor csókóloztak, egyikük sem érezte ezeket a szikrákat.
Ehelyett, a csók amit kaptak, tele volt érzelmekkel, Szinte igéretként egymásnak, ígéret, hogy soha nem felejtik el. Minho szorosan lehunyta a szemét, emlékezni akart ennek minden pillanatára.
Egy örökkévalóságnak tűnő, de valójában csak néhány másodpercig tartó esemény után jisung elhúzódik, és azonnal hiányzik neki minho melegsége.
Minho jisungra néz, aki szinte teljesen elhalványult. A szeme még mindig könnyes volt és káprázott, ahogy gyengén mosolygott jisungra.
"Én is szeretlek." Suttogja minho, mire jisung teljesen elhalványul a csendes levegőben.
A polaroid, amit minho korábban készitett, most csak egy kép volt a kertről, jisung nyomát sem lehetett látni benne .
A fotó, amit együtt készítettek a fotófülkében, most màr csak úgy tűnt, mintha minho egyedül készitette volna.
Csak így, minho egyedül maradt a kertben. Jisungnak nyoma sincs, mintha csak álom lett volna az egész.
^^ a polaroid Jisungról
YOU ARE READING
Ghost || l.mh + h.js //fordítás!! ✔
Fanfiction"Szia örülök a találkozásnak! Lee minho vagyok" "Várj, te látsz engem?" Amelyben Han Jisung egy magányos szellem aki a földön ragadt , és az egyetlen ember aki látja az Lee Minho Forditás így megeshet hogy lessz benne hiba!! [fordítás/translation] E...