Ghost || l.mh + h.js //fordítás!! ✔

;8

Jisung minho elött felébredt, összerándul ahogy a napfény a szemébe sütött, felül, és egy kicsit nyújtózkodik miközben körülnézett a szobában.

Minho még mindig mélyen aludt. Jisung nehezen elfojtotta a nevetését amikor rápillantott Minhora. Az éjszaka folyamán Minhonak sikerült 180 fokot fordulnia. A lába most a párnáján volt, feje pedig a matrac szélén.

Megrázza a fejét miközben feláll, és egy kicsit összeborzolja a haját.
Ébresszem fel minhot? Jisung úgy dönt hogy nem, és oda sétál Minho ágyához. Letérdelve figyelte Minho arcát.

A fiú valahogy mégszebb volt amikor aludt. Jisung nem tudott nem mosolyogni, miközben hallgatta minho halk szuszogását, vágyva arra hogy megérintse az arcát.

Ökölbe szorította a kezét mikor eszébe jutott, hogy ő nem ember , nem ugyanabból a világból származott mint Minho, soha nem lessz képes megérinteni őt, soha nem képzelheti el az életét Minhoval, mert kettő különböző világból származtak.

A gondolata is elszomorította Jisungot, egyáltalán nem akart arra gondolni. Félre tolta azokat a szörnyű gondolatokat, felkapott egy párnát a földről, és óvatosan minho arcára célozta.

Rádobta minhora, amitől a fiú felkiált , ahogy majdnem leesik az ágyról. Minho szeme csak félig nyitva van, ahogy dühösen mered jisungra aki a nevetéssel volt elfoglalva.

"Ideje felébredni, idióta. Elkell kezdeni készülődni, hogy a szülővárosomba induljunk, emlékszel?." Mondja jisung nevetve

Minho ásit, miközben felkelt az ágyról és kinyújtózkodik. "Rendben, megyek gyorsan lezuhanyzok, aztán indulhatunk , hogy felszáljunk a legelső buszra."

Minho elővesz néhány ruhadarabot a szekrényéből, mielött kimegy a szobájából, még mindig kócos a haja. Jisung elmosolyodik ahogy leindul a konyha felé , és érezte a reggeli illatát, amit Minho nagymamája készit.

Ölne azért hogy megkóstolhassa, de ez nem lehetséges. A szellemek nem érzik az étel izét. Bemegy a konyhába ahol minho nagymamája dúdolászva készitette az ételt.

A saját családjára gondolt odahaza. Mosolya hirtelen elhagyta az arcát mikor rájött mennyire hiányoznak neki.

Továbbra is ott áll, és nézi ahogy minho nagymamája megteríti az asztalt, és az étkezőasztalra teszi a gőzölő ételeket. Jisung nem tud segíteni magán, nagyon vidám lett az ételek láttán. A szellemek nem éheznek , de még mindig érzik az étel illatát, és ráizgulnak.

Jisung lépteket hallot maga mögött, megfordult és rájött hogy Minho volt. A haja még enyhén nedves volt, de legalább a szeme már teljesen nyitva van. 

"A reggelinek nagyon jó illata van, nagyi." Minho elvigyorodik ahogy az étkezőasztalhoz sétál, és jisung felé lő egy mosolyt.

A nagymamája örömében mosolyog, miközbe egy tál gőzölő rízst rak Minho elé. "Egyél! A nagyapád már kora reggel elment."

Minho gyorsan leül és megköszöni a nagymamájának az ételt mielött elkezdené felfalni a reggelijét, időként jisungra pillantva, aki most már a kanapén ült és csak nézte ahogy minho eszik.

Minho siet, nem akarja megvárakoztatni jisungot. "Lassíts, ha nem, megfulladsz." A nagymamája nevet miközben szórakozottan nézi őt.

Minho fejét rázza, a szája még mindig tele volt rizzsel. "Nem tudok, ma mennem kell valahova. Lehet hogy kicsit későn érek haza, szóval ne főzz nekem vacsorát." Mondja minho mire nagymamája megértően bólint.

Amint minho befejezi az étkezést, mégegyszer köszönetet mond a nagymamájának, és rohan hogy megragadja a kabátját és a pénztárcáját, mielött elindulna jisunggal.

"Gyorsan, lehet lekéssük a buszt." Mondja Minho miközben  jisung mellete fut. Minho elvigyorodik ahogy mindketten a buszmegálló felé rohannak.

Közvetlenül a busz indulása elött értek oda, mindketten lihegtek egy kicsit ahogy helyet találtak. Minho megengedi hogy jisung az ablak mellet üljön, és jisung egy apró mosollyal megköszöni azt.

Minho betelepszik jisung mellé. Éppen akkor egy nő odamegy hozzá. "Hé, nem baj ha leülök a melleted levő üres helyre?" Minho jisungra pillant, akin látszódott a pánik az arcán.

Minho megrázza a fejét, és szégyenlős pillantást vet a nőre, miközben gyorsan az ülésre tette a kabátjàt, vagyis inkább jisungra. "Bocsánat, a hely foglalt."

A nő összeráncolja a homlokát minho furcsa viselkedése láttán, miközben fejét csóválva elmegy. "Köszönöm Minho." mondja jisung elismerően. Minho viszonzásul mosolyog, miközben lehunyja a szemét felkészülve az egyórás buszútra.