Fellegekbe zuhanva {Oneshots}

Karácsonyi ajándék {Minchan)

18++

Chan a lakás nappalijában álló élénkzöld fenyőfa előtt szobrozott egy ezüst boával a nyaka körül és három különböző színben pompázó dísszel a kezében, amikor realizálta, hogy párja eltűnt mellőle. Kíváncsian nézett körbe a helyiségben, átkukkantott a konyhába is, de Minho sehol nem volt így végül csak vállat vonva fordult ismét a fa felé. Pár dísz már rajta volt, köztük az ausztrál kedvenc eleme is; az égősor. A háttérben egy karácsonyi lejátszási lista szólt, magában dúdolva a soron lévő zenéket koncentrált arra, hogy mégis hol lehetne a tökéletes helye egy-egy gömbnek.

Lassan fél óra is eltelt, viszont a fiatalabb még mindig nem volt sehol. Chan már befejezte a fának a díszítését így elindult párjának a keresésére. Nevén szólította a fiút, először semmi választ nem kapott, viszont a második megszólításra már a hálószoba irányából meghallotta a szívének oly' kedves orgánumot. Kíváncsian lépett be a szobába és nézett körbe azonnal, Minhot keresve, aki az ágyon feküdt. Az egész nap hordott ruhája eltűnt róla, helyette egy zöld-arany, karácsonyfa díszes alsónadrág volt rajta, egy hasonlóan zöld színű boával társítva. Az idősebb prüszkölve nevetett fel a látványra, de azért nem volt rest végig járatni tekintetét a fedetlen bőrfelületeken is.

- Én itt teljesen szexisbe vágom magam, te pedig kinevetsz. Szépen vagyunk, így hozzon neked is a mikulás idén ajándékot – csusszant le a franciaágyról Minho, hogy aztán kecses lépésekkel közelítse meg az idősebbet. Amint karnyújtásnyi távolságra ért tőle, Chan megragadta a boának a két végét, majd egy könnyed mozdulattal rántotta magához a vékony alakot. Karjait azonnal a keskeny csípő köré fonta, ujjai az alsónadrág arany szegélyén pihentek ahogy mosolyogva vette fel a szemkontaktust társával.

- Azt hittem már megkaptam az ajándékom. Szexis alsónaciban és csillogó szemekkel, bár ahogy látom, elfelejtette becsomagolni – simított végig gerincének vonalán, amibe a kisebb beleborzongott és még egy kicsivel jobban simult a felsőtestéhez – Bár tény, irigy vagyok erre az alsóra.

- Ne félj, vettem a te méretedben is – nevette el magát Minho vidáman. Szemeiben játékos csillagok ragyogtak, amivel képes volt azonnal elvenni Chan eszét. Hiába igyekezett tartani magát, szíve abban a pillanatban félre ütött, amint összeakadt a tekintetük.

- Helyes, megsértődtem volna, ha engem kihagysz a jóból – hajolt kicsivel közelebb hozzá, várt pár pillanatot, majd csak azután fektette ajkait Minho szájára, miután hallotta a türelmetlen fújtatását.

A kisebb azonnal viszonozta a csókot. Eleinte csak futó puszinak indult, viszont Minho türelmetlen volt, szorosabban fonta karjait az idősebb nyaka köré és igen hamar el is mélyítette ajkaik játékát. Belemosolygott a csókba, lassan kezdett el hátrálni, egészen addig, amíg vádlija bele nem ütközött az ágynak a keretébe. Egy darabig várt, kiélvezte a csókot, majd nemes egyszerűséggel dőlt le a matracra, magára rántva párját is. Chanból meglepettségében még a levegő is kiszaladt, de ennek ellenére sem volt képes elválni a fiútól; bár esélye sem volt rá, szorosan tartották fogva.

- Tudod, azt reméltem, hogy ma az égősorral kikötve fogsz megfektetni – mosolyodott el Minho, amikor jóval később elhúzódtak egymástól. Chan szemeiben a vágy mellett a játékosság szikrája is fellobbant, bár ezt a kisebb nem láthatta, hiszen közben azon dolgozott, hogy az idősebbről is lekerüljön a megnyúlt fehér pólója.

- Még nem késő – jelent meg egy széles vigyor az ausztrál arcán is.

- Esküszöm, Chan, ha most itt hagysz, az kezed lesz az egyetlen, ami élvezetet fog neked ma nyújtani – jelentette ki Minho teljesen komolyan, mire párjából hangos nevetés tört fel, viszont a következő pillanatban ismét egymás ajkait ízlelgették.