𝓘𝓷𝓯𝓲𝓷𝓲𝓽𝔂 𝓛𝓸𝓿𝓮 |

70 - 𝙍𝙚𝙖𝙡 𝙡𝙞𝙛𝙚

(a fejezet az előző részekhez kapcsolódik)

N A N C Y
______________________

A film forgatás lassan egy hónapja tart. Ez alatt az idő alatt sikerült ismét közelebb kerülnöm Sebastianhoz, akár akartam, akár nem. A forgatás kezdetekor elhatároztam, hogy semmikép sem fogom újra közel engedni magamhoz a férfit, mert nem akarom, hogy ismét fájdalmat okozzon, vagy hogy kihasználjon és becsapjon. Bár ez egy kihívásnak részesült már az elején is, tekintve arra, hogy a karaktereink elég sokszor átlépik a "csak barátok vagyunk" részt és ha már szóba jött a baráti szféra, akkor azt sem hagyhatom ki, hogy tulajdonképpen maga Sebastian Stan sem könnyít a helyzeten, mivel minden egyes forgatáskor érzem a égkék tekintetének égető pillantását. De mit tehetnék, ezt a kihívást már láthatóan kezdem elveszíteni, mert a férfi úgy húzz magához, akár egy mágnes.

- Rendben gyerekek! - kiáltotta el magát a rendező. - Mára ennyi. Nagyszerűek voltatok, mint mindig. És most menjetek haza és készülődjetek az ünnepekre. - a nagy fények lekapcsolódtak, a kamerák leálltak és a színészek kiléptek karaktereikből, hogy ismét önmaguk lehessenek, bele értve engem is. - Szerintem én megisszok egy nagy bögre forró csokit, tejszínhabbal és tartok egy Harry Potter maratont Karácsony előtt. - tervezte el a napját a rendező.

Drake Doremus egy nagyon jó rendező, de annál még jobb ember. Tele van élettel, jókedvvel, mindig viccelődik, hogy jobbá tegye a hangulatot a stúdióban és emelett hatalmas lelke van, tele szeretettel és jómodorral. Örülök, hogy ilyen remek lett a rendezőnk!

- Inkább az asszonynak segíts sütni, ne csak a fejed tömd! - kiáltotta oda neki nevetve az egyik kamerás úriember. Ez a civakodás igazából minden napos, főleg Drake és Craig között, mivel ők ketten kuzinok és imádják szívni a másik vérét. Akár két óvodás.

- Ó, nem. Ha az asszony a konyhában van, oda nem ajánlatos belépni. - rázta a fejét nemlegesen Doremus.

- Miért? - kérdezte meg Stan, de szerintem abban a pillanatban megbánta, hogy kiejtette ezt az egy szót ajkain.

- Mert vagy befogg a téged a munkába és nem hagy neked még levegőt sem venni... - kezdte el Drake, addig én pizzát tömtem magamba, ami mindig van a forgatáson.

- ...vagy ideges lesz, hogy be mertél oda lépni és egy házisárkány lesz belőle, mert megmerted zavarni. - fejezte be Craig.

Ha nagyon akarnám, tudnák benne találni igazat, de túl fáradt vagyok, hogy értelmezzem meg a szavaikat. Reggel öt órától dolgozunk, így délután négy órára elégé elhagyott az energiám. Kell egy kávé.

- Mindegy is, ne menjünk ebbe bele bővebben... - igen, én is így gondoltam - na, nyugodtan menjetek haza és próbáljátok meg nem idegesíteni az asszonyotokat, vagy az uratokat. - hála az égnek. - Mivel egy ideig nem találkozunk, legyen mindenkinek kellemes Karácsonya és az ajándék osztáskor ne feletkezetek meg rólam! - mondta Drake. Elbúcsúztunk egymástól, minden jót kívantunk az ünnepekre és mindenki elindult a maga útján.

Igen, nyakunkon a Karácsony.

Én pedig sehol sem tartok, mivel a munka elvette minden időmet, így még semmit sem érkeztem csinálni otthon.

- Hé, Nancy! - szólt utánam egy mély hang, ahogy kiléptem az ajtón a hideg, esős időre. Miért nincs nálam esernyő sohasem? Hátra fordultam és szembe találtam magam a világ legszebb szempárjával.