𝓘𝓷𝓯𝓲𝓷𝓲𝓽𝔂 𝓛𝓸𝓿𝓮 |

75 - 𝙍𝙚𝙖𝙡 𝙡𝙞𝙛𝙚

N A N C Y
_____________________

A forgatás már a végéhez közeledik, ami minden színésznél ésszre vehető. Az idő alatt nagyon közel kerültünk egymáshoz, ismerkedtünk, beszélgettünk és élveztük egymás társaságát. A vége felé már mindenkin látni az izgatotságot a film miatt, alig bírjuk kivárni, hogy kész legyen. A forgatások fárasztóak lehetnek, de annál izgalmasabbak. Mindig más történik, másféle zsáner a mozgóképeknél, ami egy színésznek kihívás. Minden egyes ajánlat kihívás és megpróbáltatás, de a legfontosabb, hogy élvezzék.

Rólam el lehet mondani, hogy én eszméletlenül élveztem minden napot a stúdióban. Minden nap valami újat hozott az életembe és a tapasztalataim is növekedtek. Az emlékeim is bővültek rengeteg szép emlékkel. Az emberek, a stább, a kollégák nagyon kedvesek, akikkel hamar egy hangra lehetett hangolódni, így a forgatás is egyszerű és mókás volt.

És ami a legérdekesebb és talán a legtöbb embert érdekli, az Sebastian Stan és a köztem lévő kémia.

Igen, így van!

Ahogy kikerült az a cikk rólunk, miszerint talán többek vagyunk mint barátok és együtt dolgozünk valamin, hatalmas felkapottságot nyert, mint számunkra, mint a film számára.
Be kell vallanom, Sebastiannal átléptük azt a szintet, ami a csak barátok jellemet érdemli. Nem tagadhatom, történt egy két dolog, elcsattant pár csók, illetve sok kedves szó, mint flörtölés, de ennyi az egész. Igazából fogalmam sincs mire gondoljak, nem tudom mi van most köztünk, de valami biztosan van, legalábbis az én részemről. Bár a férfi oldaláról sem tűnik semlegesnek az ügy.

A mai az utolsó előtti forgatás, ahol elégé forró lesz a levegő. A rendező szerette volna, hogy az ilyen csípősebb jeleneteket a végére hagyjuk, így mára esett az egyik ilyen jelenet felvétele, mikor is a két főszereplő igen is közel kerül egymáshoz és elég szenvedélyes csókokat adnak a másiknak.

Nem is kell mondanom ki a két szerencsés.

– Nancy, tudod mi a feladatod? - kérdezte a rendező. Teljesen máshol jártam, hogy őszinte legyek. Rá kaptam a tekintetem, hogy rá kapcsolódjon a figyelmem és ne valahol Narniában csavarogjon.

– Persze - bólintottam. Igazából nem is tudom miről volt szó, de rábólintottam a biztonság kedvéért.

– Rendben van. Sebastian, te el ne felejtsd, hogy elsőbb oda adod Nancynek az italt, ő bele kortyol és aztán csókolod meg - magyarázta a férfi a másik férfinek. Oké, már tudom melyik jelenet következik.

Kifejeznem sem muszáj mennyire pánikba estem. Persze csináltam már ilyet ez előtt, de ez mégis más volt mint a többi. A lélegzetem hevesebbé vált és mikor a férfi tekintete és az enyém össze kapcsolódott, hirtelen meg fagyot körülöttünk minden. Olyan volt, mint ha csak Ő meg Én léteztünk volna ebben a pillanatban. Sebastian szépséges égkék szemei, a gyönyörű kisfiús mosolya és a csodálatos lelke, amihez a szemei vezettek be. Elvesztem, teljesen és nem tudom ki lenne képes innen kimenteni engem. Talán senki.

– Mindenki a helyére! - kiabálta el magár a rendező. Mindenki a helyére ment, beálltam én is a helyemre, Sebastiannal szembe. Remegtem az adrenalintól, ami bennem tombolt és a legjobb az, hogy a férfi nem akart rajta enyhíteni, még inkább csak növelte ezt az érzést, ahogy nézett rám. Oké, nyugalom! – FÉNYEK, KAMERA, FELVÉTEL! - kiáltotta el magát ismét. Sebastiannal elkezdtük játszani a szerepünket.

– Nem, köszönöm - suttogtam a szövegem, mikor is Sebastian karaktere az enyémnek alkoholt akart önteni a pohárba, amit letettem az asztalra. A karakterem próbál távolni maradni a szeszes ittaloktól és a férfiaktól, nos kisebb nagyobb eséllyel. Sebastian egy halvány mosolyt csallt az arcára, majd egy másik üveget fogott meg a kezébe, aminek a tartalmából öntött a poharamba. Azt az ajkaimhoz emeltem és kortyoltam a folyadékból, majd azt vissza tettem a helyére, miközben a köztünk kialakult szemkontaktust tartottuk és semmi áron nem szakítottuk meg.

Sebastian mélyen nézett a szemembe, miközben áthajolt az asztalon, közelebb hozzám. Ujjait az arcomhoz illesztette, miközben a tekintette egészen a lelkemig hatolt, mint ha próbált valami üzenetet átadni így, vagy csak nekem tűnt így?
Végül Sebastian az ajkaimhoz illesztette az övéit. Egy igazán szendélyes csókkal illetett meg a férfi. A szabad kezével oldalra tolta a poharakat és átemelt az asztalon, így én a fabútron ültem, karjaim a nyaka körül voltak, az ő tenyere az arcomon, miközben még több szenvedélyes csókot váltottunk. A férfi nyelve megtalálta az utat az enyémhez, a kezei pedig elkezdtek a blúzom gombjaival játszani, mire sikerült neki megszabadítani az anyagtól.

Megakadt bennem a levegő is, mikor Sebastian eltért a szerepétől és a kezei vándorolni kezdtek testem minden centiméterén. A szájába haraptam, ahogy a nagy tenyere a szoknyám alá csúszott, a belső combobat simogatva. Mindketten eltértünk a szerepünktől, de ez a többieknek nem tűnt fel. A férfi át tért a nyakam kényesztetéséhez, az ujjai pedig egyre csak közelebb értek az intim részemhez. Szagatottan vettem a levegőt, Sebastian már a bugyim szegélyét markolászta, miközben a combomat tobábbra is simogatta. Ajkai vissza találtam az enyémekhez és újra szenvedélyes csókba kezdtünk. Ajkaink tökéletes táncot jártak, mint ha egymáshoz tartoznának. Így is volt. Abban a pillanatban egymásnak tartoztak és Istenem, nem akartam, hogy véget érjen!

– És.. ennyi! - szólt Drake, a rendező. De mi ahelyett, hogy abba hagytuk volna, folytattuk, mint ha senki sem lenne ott. Csak ketten voltunk a saját közös kis világunkban, ahol senki nem zavart minket, mert ketten teremtettük meg e univerzumot és csak mi tudunk bejutni oda, együtt! – Srácok, azt mondtam ennyi - szólt ismét Doremus, de a hangjába mégse volt hallani idegességet, inkább nevetést.

– Menjetek szobára! - kiáltotta oda az egyik kollegánk, mire mindenkiből kitört a nevetés és ekkor váltunk el egymástól Sebastiannal, de még mindig nem törődve a többiekkel. Mélyen a szemembe nézett, mint ha biztosítani akarna arról, hogy nem bánta meg a mit csinált és a tudtomra akarná adni, hogy megismételné megint. Szó nélkül maradtam, nem tudtam hogyan reagáljak, vagy hogy mit csináljak.

– Oké, 10 perc szünetet hírdetek, addigra a szerelmes pár is össze szedi magát és folytatjuk a felvételt - jegyezte meg nevetve a rendező, majd mikor már csak ketten maradtunk, akkor mertem csak kifújni a levegőmet. Sebastian keze még mindig az arcomon pihent, ujjaival simogatta a bőrömet, ami nagyon jól esett. Nem akartam, hogy véget érjen ez a pillanat, a hasamban őrült táncot jártak azok az idióta pillangók. Szavakra sem volt szükségünk, megértettük egymást a pillantásainkkal. Kitudtam belőlük olvasni mindent, de semmit, az enyéimmel ellentétben. Az én szemeimből kilehetetett olvasni azt a hatalmas szerelmet, amit már lassan két éve tartok magamban, egyaránt a fájdalmat, hogy mindig valami van, ami szét választ minket és a vágyat, amit érzek iránta.

– Szeretlek, Nancy - suttogta halkan. Nyeltem egyet, mert nem számítottam erre egy kicsit sem. Kicsit kínosan éreztem magam, hogy csak egy melltartóban ültem előtte és egy szoknyában, de ez érdekelt most a legkevésbé. Kimondta azt a kilenc betűs szót, amit nem hittem volna, hogy valaha hallani fogok tőle.

– Sebastian, én... - kezdtem volna el, de közbe szólt azzal, hogy a mutató ujját a számhoz illesztette.

– Ne! Tudom mit akarsz mondani és nem akarom, hogy ki mond - sóhajtotta. Össze zavarodva néztem rá. – Nem is tudom miért mondtam ezt, ne haragudj. Nem kellett volna ezt m... - maga elé meredve hadarta a szavakat, tudtam mit akart mondani és tudom, hogy tévedett. Megcsókoltam immár én, de már nem a kamerák végett. Megcsókoltam, mert megakartam. Megcsókoltam, hogy tudja ugyan úgy érzek iránta, mint Ő. Megcsókoltam, mert ez tűnt helyesnek. Megcsókoltam, mert én is...

– ... én is szeretlek, Sebastian - suttogtam, mikor megszakítottuk a csókunkat. A férfi szemei felcsillantak és a szemebe nézett, mint aki meg akart biztosodni arról, hogy igazat mondok. Beharaptam a számat, mikor a férfi az ajkaimra vezette a tekintetét, majd vissza a szemeimhez.

Ajkaink újra össze kapcsolódtak, de ezúttal, olyan volt, mint ha a lelkünk is megtalálta volna a közös kapocst, ami össze tartja őket, ami a kettőt eggyé varázsolja. A szerelem, ami köztünk szikrázott, most lángra gyúlt, amit senki nem tudd eloltani, mert nem akarjuk, mert nem engedjük.

Mert szeretjük egymást. Mert egymáshoz tartozunk.

<3