A még tiszta vérem

1. Fejezet- Az új iskola

Minden nap ugyan az történik. Bejárok az iskolába, tanulok és próbálkoznék élni de nem engedi a sors. Minden nap el kell viselnem a bántalmazást. De miért is teszem ezt? Nem tudom. Ezt súgják az ösztöneim. Nem tudok kiállni magamért. Szinte védtelen vagyok az élettel szemben.

Nem másra keltem mint a rémesen csengő ébresztőórámra. A szemeim egyből kipattantak és felültem. Álmosan elnyomtam egy-két ásítást miközben kivakartam a csipát a szememből. Hétfő van. Az év első tanítási napja. Az idén megyek először ebbe a suliba, de már most nem várom. Egész életemben piszkáltak, még akkor is ha megpróbáltam beolvadni a tömegbe. Egyszerűen eddig mindenhol megtaláltak és célpontot faragtak belőlem. Természetesen piszkálási célpontot. Nevezhetjük ezt sorsnak, vagy akárminek is, de nekem ez nagyon nem tetszik. Elhatároztam, hogy idén nem leszek a szivatások középpontjában. Az idei tanévem csodásan, sőt mi több remekül fog eltelni. Sajnos nem volt túl sok időm gondolkozni hisz el kellett mennem még tusolni. Nagy nehezen erőt vettem magamon és kibotorkáltam a fürdőig ami a fenti folyosó végén volt.  Szinte három perc alatt végeztem. Egy törölközőt tekerve a csontos csípőm köré elindultam a szobámba. Amint beléptem és körbe tekintettem az író asztalomon, megpillantottam egy kis levelet amin a következő állt:

"Kedves Tyler! Sok sikert az első napodhoz az új suliban. Bocsánat, hogy nem vagyunk otthon, de be kellett jönnünk a munka miatt korábban. Amit csak tanácsolni tudunk az csupán csak annyi, hogy olvadj be a tömegbe és ne légy feltűnő."

Nem lepett meg az üzenet, gondoltam, hogy nem lesznek itthon. Nem is fecséreltem sok időt a levélre. Volt egy közepes fekete karton dobozom amiben a hasonló kifogásokat gyűjtöttem és ezt is belehelyeztem a fekete tárolóba. Csak úgy megjegyzem, hogy a doboz már majdnem tele volt, úgy hogy csak egy éve gyűjtöm őket. Elindultam ruhásszekrényem felé s mikor odaértem kitártam mind a két ajtaját és megnéztem, hogy miből élünk. Végül egy egyszerű fekete farmer mellett döntöttem. Felső testemre egy fehér inget és egy vörös pulcsit húztam. Gyorsan összepakoltam az iskolatáskámat és lerohantam a földszintre. Riadtan néztem rá a csuklómon virító bőrszíjas órára. Már csak huszonöt percem van beérni az iskolába ha nem szeretnék elkésni. Beszaladtam a konyhába és felkaptam egy vörösen csillogó almát. Gyorsan bevágtam a táskámba és az étkezőasztalon fetrengő kör alakú szemüvegemet felhelyeztem az orrnyergemre. Odasiettem a bejárati ajtóhoz és elkezdtem felvenni a cipőimet majd a kulcsomért nyúltam ami a zárban volt elhelyezve. Még mielőtt megfogtam volna megnéztem magam az ajtó mellett elhelyezkedő tükörben. Világosbarna hajam finoman jobbra volt fésülve. Szemeim csak úgy csillogtak az izgatotságtól a szemüvegen keresztül. Vörös pulóverem sovány alkatomon szinte csak lógott ahogy a nadrágom is. Miután úgy véltem, hogy eleget bámultam magam a tükörben, megragadtam a kulcsot, kinyitottam az ajtót és kiszáguldottam kertes házunk kertjébe. Mihelyt a járdára kiértem kissé félve indultam meg a jó irányba, hisz még új nekem a környék. Az út maga kényelmesen telt és nem volt semmi gond. Gyorsan szedtem a lábaimat, hogy még véletlenül se késsek el. Az iskolát megpillantva egy kellemetlen borzongás futott végig rajtam. Beléptem az iskolabejáraton mire rengeteg szempárba botlottam bele. A folyosó szinte elnémult és minden tekintet rám szegeződött. Mivel nagyon zavarba jöttem lehajtottam a fejemet és elkezdtem megkeresni a már előre kiküldött  szekrényemet. Mihelyt megtaláltam elindultam az első órám helyszínére. Nem telt bele sok idő de már meg is találtam a termet. Beléptem az ajtaján és félelmemben gyorsan helyet foglaltam a leghátsó padsorban.  Éreztem a sok tekintete ami rám szegeződött, mégis próbáltam senkire sem ránézni. A csengő megszólalt, szóval elkezdődött a tanítás. Egy két gyerek még szállingózott be a terembe, mikor is egy kis termetű öreg tanárnő lépett be a terembe. Az arca rideg és még inkább szinte már fenyegető. Haja már őszbe vegyül és igen csak rövid. Határozott léptekkel lépet a tanári asztalhoz, majd helyet is foglalt. Elkezdett babrálni valamit a kezeivel, eközben nagy csend telepedett ránk. Hosszas percekig nem történt semmi. Egyszer csak, egy hirtelen mozdulattal felpattan és elkezdet beszélni.