A még tiszta vérem

9. Fejezet- A középső

A lehúzott ablakon erősen fújt be a langyos levegő. Nem tudtam, hogy hova tartunk. Nem utaztunk sokat, de már elértünk egy elhagyatott földúthoz. Egy húsz percnyi zötykölődés után, meg is érkeztük egy két emeletű faházhoz. Egyetlen egy szobából szűrődött ki halovány fény, a lakás többi része pedig a sötétségben úszott.

- Takaros egy ház, mit ne mondjak? Te itt laksz?- érdeklődtem, miközben a már félhomályban próbáltam még jobban szemügyre venni a házat.

- Ez az én otthonom, és egyben a rejtekhelyem is. Ám a mai nap, egy roppant érdekfeszítő program megrendezési helyét fogja nyújtani.- kiszálltunk az autóból, majd Louis az ajtóhoz lépett. A zsebében elkezdett matatni, majd nem sok idő után elő halászott egy kis kulcscsomót. A zárba illesztette az eszközt, elfordította, aminek az eredménye az lett, hogy kinyílt az ajtó. Előre engedett, aztán ő is belépett az előszobába. Felkapcsolta a villanyt amitől egyből fénybe borult a helyiség.

- A cipődet én a helyedben levenném, mert különben véres lesz, ami ha jól tudom, nem annyira elfogadott az emberek köreiben.- úgy tettem, ahogy javasolta.- Kérsz esetleg valamit inni, vagy enni?

- Nem, köszönöm,  megvagyok!- válaszoltam kapásból. Igazából az izgatottságtól nem is tudtam volna semmit sem fogyasztani. A gyomrom görcsbe rándult, és csak azon tudtam gondolkozni, hogy milyen módszerrel végezzem ki a ma esti áldozataimat.

- Hát akkor lássunk hozzá!- tenyereit erősen összecsapta, aztán folytatta.- A folyosó végén balra, és ott lefele. Menj csak le nyugodtan, én addig hozok még egy-két eszközt.- nem válaszoltam, csak egy kicsit biccentettem. Elindultam, hát az egyenes folyosón. Sok szoba vett körül, de egyikbe sem néztem be. Az egész ház oly nyomasztó volt, mint ködben egy alakot látni egy borús estén egy erdő közepén. Minden sötét volt. Az ajtók feketék voltak, a falak pedig szürkék a penésztől. Amint a folyosó végéhez értem, megpillantottam három ajtót. Egyik tovább vezetett volna egyenesen a másik kettő pedig balra és jobbra folytatódtak. Tudtam, hogy melyik ajtót kell választanom, hisz abból még a fény is kiszűrődött, tehát le is nyomtam a bal ajtó kilincsét. Amint résnyire nyílt a bejárat, megcsapott engem egy hideg fuvallat. Egy sötétségbe vezető lépcső tárult elém, a falak ütött kopottak voltak, néhány foltban pedig még vérfoltokat is láttam. A lépcső tetején volt egy kapcsoló. Felkapcsoltam a lámpát, és onnantól már meg lett világítva az egész lépcsősor, plusz a szoba ami lent volt. Ahogy haladtam lefelé nyöszörgő női hangokat kezdtem el hallani. Éreztem, hogy nem csak egy személy vár rám a pincében. Halk suttogást kezdtem el hallani. Olyasmi szavakat hallottam mint hogy: Segítség! Hagy minket békét! meg olyat, hogy Engedj szabadon minket! Amint leértem a szobába, meg kellett volna lepődnöm, vagy el kellett volna fintorodnom a látványtól, de nem voltam képes rá. Tetszett a látvány. Három kikötözött lány volt. Az egyik egy kisgyerek volt, olyan öt éves lehetett. Mellette egy huszonéves nő volt, majd végül de nem utolsó sorban egy vén öregasszony volt kikötözve a falban futó csövekhez. Mindegyiket csak egy fehér lepel takarta el az intim területeken. Megvetően tekintettem rájuk, ők pedig csak egy kérdő tekintettel meredtek rám.

- T..te nem az a férfi vagy aki ide hozott minket.- mondta gyengülő hanggal a középső.- Miért vagyunk itt? Miért nem engedtek minket szabadon? Mit követtünk el, hogy ezt érdemeljük? Miért nem segítesz megszökni nekünk, ahelyett, hogy csak ott ácsorogsz?- mintha egyszeriben újabb erőre kapott volna, elkezdett fohászkodni. Hangja megerősödött, és agresszívvá vált- Oh Istenem végy magadhoz, ments meg ezektől a gonosz emberektől. Bocsásd meg bűneimet. Sújts le eme gyalázatos emberekre.- még tovább szajkózott hasonló dolgokat, de végül nem bírtam már tovább hallgatni. Mikor már pont készültem pofon vágni a lányt, hangos  léptekre lettem figyelmes.