A még tiszta vérem

7. Fejezet- Átejtve

Álmomban, érdekes módon nem egy kitalált világban voltam. A tegnapi eseményeket kellett végignéznem, egy külső szemlélőként. Újra végig kellett néznem, ahogy a lányt megkínzom, és én azt élvezem. Újra látnom kellett, ahogyan elbújok a nádasba, újra látnom kellett, ahogy megölöm a két zsarut. Minden ugyan olyan volt, egy dolgot kivéve. Amikor találkoztam azzal az alakkal a sikátorban, valahogy más volt. Egyfolytában csak egy szót ismételgetett, ami nem más volt mint hogy: ,, Ébredj!" Kellemes hangon mondta, melengető, és kedves. Mikor már közel értem hozzá, hogy elhaladhassak mellette, észbe kaptam, hogy ez a valóságban nem így történt. Az álmom megszakadt, s szemeim riadtan pattantak ki. Fel akartam volna ülni, de ebben valami meggátolt. Nem értettem, ugyanis, se a lábaimat, se a kezeimet nem tudtam mozdítani. Mikor a végtagjaimra tekintettem láttam, hogy X alakban ki vagyok feszítve, és hogy kezeim, lábaim kötéllel le vannak kötözve. Értetlenül kapkodtam a tekintetemet egyik végtagról a másikra. A szobában volt egy kis fény, de nem elég ahhoz, hogy minden kis zugát látni lehessen. Szürkeség uralkodott a szobában, a redőnyökön egy nagyon kevés fény szűrődött át, ezért arra tippeltem volna, hogy reggel öt óra lehet.

- Pszt, Louis! Hallod? Ébren vagy?- kérdezősködtem suttogva. A tekintetemmel, kerestem őt a matracon amit az ágy mellett helyeztem el, de nem találtam. Megint végigkutattam a szememmel a szobát, és az egyik sarokban egy kicsit sötétebb foltra lettem figyelmes.

- Te vagy az Louis?- kérdeztem halkan. Nem válaszolt, csak ördögien kacagott.- Pssszt! Felébrednek a szüleim, és akkor jaj lesz neked!- fenyítettem a fiút, hátha abbamarad ez a vihogás.

- Olyan naiv vagy! A szüleid nem fognak felkelni, gondoskodtam róla- mondta még mindig kacagva.

- Te jó ég! Megölted őket?- förmedtem rá.

- Dehogyis! Ekkora féreg még én sem vagyok. Csak enyhén bedrogoztam őket.

- Miért vagyok kikötözve? É..és mi a faszom folyik itt most?- faggattam tovább Louist.

- Azért vagy kikötözve, mert ezt kérted álmodban. És mivel nekem vajból van a szívem, megcsináltam amit kértél. - nem láttam ugyan az arcát, de éreztem, hogy fülig ér a szája.

- Még hogy én? Én kértem volna, hogy kötözz meg?

- Igen- válaszolta gyermeki pajkossággal a hangjában.

- Akkor ha nagyon szépen megkérnélek elengednél?- egy ideig néma csend telepedett ránk. Nem érkezett válasz. Mivel a szemem kezdte szokni ezt a rossz fényviszonyt, már láttam Louis arcát és körvonalait. A kezei keresztbe voltak fonva, és egyik vállával az egyik falnak támaszkodott. Még mindig a tegnap adott ruhadarabokat viselte, és sajnos képtelen voltam még ilyen helyzetben is a kidolgozott felsőtestét nézni. Hosszú ideig vacillált magában, aztán végül beadta a derekát, és elindult felém.

-Unatkozok, ezért kicsit érdekesebbé teszem a napodat. Mivel korán felkeltem és nem volt semmi jobb dolgom, kutakodtam egy kicsit. De még mielőtt elmondanám, hogy mit találtam, mond csak. Hány éves is vagy?

- 17 éves vagyok, de miért olyan fontos ez neked?-érdeklődtem egy kicsit már idegesen.

-Ohh, hát akkor még valószínűleg nem tudod.

- Mi az amit nem tudok? Mondd már!

- Amíg kutakodtam ráakadtam egy titkos kis szobára. A szüleid szobájában az ágy alatt van egy kis rejtett lejáró, és ott van egy helyiség. Nem volt jobb dolgom, szóval megnéztem, hogy mit rejt magában, és amit találtam lehet, hogy nem fog tetszeni.

- Mondd mát, hogy mit találtál!- förmedtem rá hangosan.

- Egy örökbefogadási papírt. Meg sok egyebet, de ez a legfontosabb, meg az, hogy nem te vagy az első gyerekük. Bizony! Volt még egy fiúk, aki pont annyi évesen halt meg mint amennyi most te vagy.- könnyek gyűltek a szememben, és nem akartam hinni annak amit hallok.- Szóval csak egy örökbefogadott kis senki vagy. Az eredeti családodról alig lehet tudni valamit. Csak gondoltam szólok, hogy ne érjen majd meglepetésképp, ha bejelentik neked, hogy örökbefogadott vagy.