A még tiszta vérem

3. Fejezet- A három jó madár

Az ajkaink megint összeértek és a vér íze megint újabb erőt áramoltatott belém. Vad nevetés uralkodott el rajtam. A késsel végighúztam egyet e mellkasán. Jó mélyen szeltem a fiú testébe. A fájdalmát már nem tudta hang nélkül bírni ezért felordított.

-Sh sh sh!- játszadoztam a hangommal. Mivel már a sok vér vesztés miatt kábultan nézett csak rám. Alig kapott levegőt a szájában túltengő piros folyadéktól. Erőtlenül köhintett fel. De nem tudott meghatni a szenvedése, inkább csak biztatott arra, hogy folytassam. Olyan kár, hogy ilyen hamar elvéreznek az emberek. Mivel már felvágtam az alanyom száját ezért könnyedén tudtam egyik kezemmel lefogni nyelvét, másikkal pedig a késsel behatolni a szájüregébe.

- Na most legyél nagymenő!- mondtam miközben egy erős és hirtelen mozdulattal levágtam a nyelvéből egy jókora darabot. Őrületes sikolyba kezdett. A kínt jelző hangok, szinte csak egy altatóként hatottak rám, vagy mint egy régi kedves dal. Megnyugtatott, ellazított, felvidított.

- Mondtam, hogy majd elviszem a nyelved!- közöltem vele teljesen nyugodtam, majd a számba vettem és eljátszottam, mintha csókolóznék a nyelvével. Nagyon mulatságos volt számomra, ám ő csak egy két megvető pillantást tudott csak rám vetni, miközben az ömlő vérével kűzködött. - Kár, hogy most eljött a búcsú ideje!- odakaptam szemeihez és egy erős mozdulattal megszabadítottam Dylant tőlük. A fájdalmas sikolyok már egyre gyengédebbek voltak, így már nem nyújtott olyan sok élvezetet. Egy kicsit vártam, majd a fiú füléhez hajoltam: Jó kisfiú voltál! Most már megnyugodhatsz. Nem bántalak többet.- mondtam babusgató hangon és közben a vértől és verítéktől áztatott mellkasán végig simítottam, mire ő csak össze rezzent. Sajnos az imént egy kicsit hazudtam. Szóval fogtam a karambitot, és szépen kidülledő ütőjébe szúrtam vele. Majd kínzó lassúsággal végighúztam torkán a kést, és itt volt a vége. Dylan meghalt. Oda sétáltam a könnyeivel küszködő házi gazdához és kivettem a zoknit az arcából.

- Te teljesen megőrültél!- ordibált rám Ryan. 

- Azt mondod?- néztem rá a vértől áztatott arcommal és piros pöttyökkel díszített szemüvegemmel.- Pedig ha te is kipróbálnád, neked is tetszene.- néztem rá egy enyhe gúnnyal.

- Hogy mondhatsz ilyet? Most öltél meg egy fiatal gyereket.- mondta Justin miközben elkezdett sírni.

- Oh de kis érzékeny lett itten valaki. Hát jó, akkor veled folytatjuk!- mondtam izgatottan és nagy vigyorral az arcomon elé álltam.- Van itt valahol egy kis cérna és tű?- kérdeztem a házigazdától miközben Justin arcát szorítottam, úgy, hogy csücsörítésre álljon a szája.

- Nem tudom, de ha tudnám sem mondanám el!- tiltakozott Ryan.

- Ha nem mondod meg, akkor neked rosszabb sorsot fabrikálok, mint amit Justinnak szántam.- mosolyogtam a vendéglátóra.  Láttam rajta, hogy egy ideig elgondolkozik, e utána nagy nehezen beadta a derekát.

- Az asztalom fiókjában találsz mindent amit csak kértél.- mondta teljesen lesütött tekintettel.

- Na látod, nem is volt olyan nehéz, nem?!- nem érkezett válasz, csak enyhe szipogás. Gondolom, nem fog egy ideig beszélni. Na de ez kit zavar? Kezdjünk inkább bele a második menetbe. Elmentem az említett dolgokért, majd újból Justinra néztem.

- Akkor készen állsz egy kis huncutkodáshoz?- vigyorogtam el ijesztően, és közben oldalra döntöttem fejemet. Mivel tudtam, hogy ez egy sokkal keményebb munka lesz, levettem a szemüvegem, és óvatosan az asztalra helyeztem.

- Te utolsó kis nyomorék, a pokolban fogsz elégni!- mindenki olyan vallásos lesz az ilyen helyzetekben, de minek? Ha valaki egész életében nem hitt Istenben, akkor ne utolsó fél órájában térjen meg, a jobb lelki élet vágya miatt. Na de mindegy is, nem foglalkoztam többet a felesleges sértéseivel.