A még tiszta vérem

2. Fejezet- Ryan

Az óra nagyon lassan telt el. Csak azt vártam, hogy újra láthassam a fiút aki segített nekem. Lehet, hogy még azért is telt olyan lassan az óra mert Justinnal egy teremben kellett lennem, és szerintem nem is kell mondanom, hogy mennyire féltem tőle. Nem mertem rá nézni, de néha megéreztem égető tekintetét. A negyvenöt perc letelte után nagyon gyorsan szaladtam a folyosóra. Leraktam a táskámat a szekrényemnél és elindultam, hogy megkeressem az engem segítőt. Már legalább öt perce kerestem mikor is megtaláltam őt. Nem volt egyedül. Nem mással beszélgetett mint azzal a személlyel aki az imént vagdalt szét. Egymással beszélgettek és Justin egy nagy tekercs pénzt nyújtott a fiúnak. Nem hittem szememnek. Hogy lehet valaki ekkor paraszt. Most már biztos. Összejátszott Justinnal és csak engem akarnak megszívatni. Nem értem, hogy miért olyan jó érzés bántani egy másik embert, de biztos, hogy ki fogom deríteni, hogy milyen érzés is az. Teljesen hülye vagyok, hogy ennyire nem veszem észre azt, ha valaki át akar verni. Szajkóztam magamban ujra meg ujra a gondolatot. A kötés egyszerűen égetni kezdte a testemet, mivel egy ilyen mocsok fogta meg. Mivel egy kevésbé látható helyen állok, elmegyek, nehogy még a végén valahogy észre vegyenek és még jobban ellássák a bajomat. Így hát sarkon fordultam és elindultam a következő órám helyszínére ami nem más volt mint tesi. Megragadtam tesi cuccom és az öltöző fele vettem az irányt. Mivel hatalmas sebek virítanak a testemen nem öltözhetek a többiekkel, tehát kénytelen vagyok várni, míg mindenki végez. Sajnos az idő alatt amíg vártam, hirtelen megjelent előttem a semmiből a fiú aki segített.

- Szia! Hát te meg nem is kerestél meg!- mondta miközben karjait keresztbe fonta maga előtt és megjátszotta a sértődöttet.

- Én kerestelek mindenütt, de sehol sem találtalak meg.- mondtam úgy, hogy kiemeltem a ,,mindenütt" szót.

- Bejártad az egész sulit és nem találtál meg? Pedig direkt lent vártam a nagy aulában.- közölte miközben egy hatalmas vigyor kerekedett ki az arcára.

- Hát ott pont csak egy pillantást vetettem és már mentem is tovább, szóval bocsi. Talán majd legközelebb nem fordul ilyen elő.- vázoltam neki a szituációt teljesen egyhangúan. Szerintem valami feltűnt neki, mert nagyon gyanakvó fejet vágott.

- De azért jól vagy?- kérdezte fancsali arccal.

-Igen, de bocsi én most megyek átöltözni.

- Várj! Nem láthatja meg senki sem, hogy ilyen a tested! Gyere megmutatom a szertárat, ott biztonságban át tudsz öltözni.- mondta, és kezemnél megragadva elráncigált egy kis szobához.- Itt is volnánk. Én itt fogok vigyázni, hogy senki se nyisson be.- nagyon rossz elő érzetem volt. Mintha valaki figyelt volna, vagy nem is tudom. A felsőim után egyből a kötést téptem le magamról. Megszabadulva attól a fojtó eszköztől neki dőltem a falnak és mélyeket lélegeztem. A hátam el kezdett fájni és amikor már megelégeltem, rápillantottam a falra aminek nekidőltem és láttam, hogy egy kicsiny kis kamera volt elrejtve a felmosó rongy mögé. Amint megpillantottam bemutattam és bezúztam a lencsét. Tudtam, hogy kinek a keze van a dologban. Gyorsan átöltöztem és már viharoztam is kifele a szobából.

- Hát nem sietted el.- mondta a srác aki őrködött.- Á-á-á hova sietsz ennyire?- kérdezte teljesen megjátszott aggodalmat sugallva.

- Semmi csak úgy hallottam mintha már becsengettek volna. Vagy talán nem így történt?- hazudtam.

- Nem nyugi, még nem csöngettek be. Ideje egy kicsit lenyugodnod, és itt az ideje annak is, hogy megbeszéljük, hogy hol találkozzunk. Mi lenne, ha ma átjönnél hozzám? Mondjuk mivel ma kettőkor végzünk, jöhetnél olyan háromra. Ha az neked megfelel?- érdeklődte.

- Igen az nekem tökéletes.

- Akkor majd találkozunk háromkor. Erre a címre gyere.-mondta miközben átnyújtott egy cetlit. Rossz érzés fogott el mikor igen mondtam, de nem volt más választásom. Mikor befejezte a mondatot, megszólalt  csengő. Búcsút vettünk és mindketten elindultunk a magunk irányába. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy hogy tudtam egy nap alatt ilyen sokszor pofára esni. Nem volt sok időm ezen filózni, mert beértem a tesi terembe és addigra már mindenki ott állt. Elnézést kértem és beálltam a sorba. A nap további része nagyon unalmasan telt. Fájó sebekkel baktattam hazafele. Nem voltam lelkileg felkészülve arra, hogy mi fog történni majd a srácnál, kinek nevét még azóta sem tudom. Tiszta dilis vagyok, hogy elmegyek hozzá. Mikor hazaértem Lepakoltam a táskám, és már indultam volna is, de nem voltam képes elhagyni a házat valamilyen kis kés nélkül. Mivel egyetlen hobbim, a kés gyűjtés volt, ezért megragadtam a kedvencemet és zsebre vágtam. A kiválasztott eszköz nem más volt, mint egy fekete nyelű vörös markolatú karambit. Mivel még mindig voltak kételyeim ezért felkaptam még egy sokkolót is. Így már sokkal nyugodtabb szívvel indultam el a megadott címre. Mire már hármat ütött az óra, oda is értem a címre. Egy hatalmas és egyben gyönyörű ház tárult elém. Rendezett kert, a kertben saját kis mesterséges patak folydogált, a háznak egy giga nagy terasza volt, saját kis parkolójukban pedig ott díszelgett legalább öt különb féle sportkocsi. A kerítés kőből volt, és még a csengő is aranygomb volt. Benyomtam, hát a gombot és egyből meg is szólalt a kaputelefon.