A még tiszta vérem

12. Fejezet- Ne ordíts!

- Halló Édes! Hogy vagy, és miért hívtál? Talán valami gond van?- szólalt meg egy férfi hang a vonal túloldalán. Mary már épp szólásra nyitotta volna száját, mikor még előtte gyorsan cselekedtem.

- Ha egy szót is szólsz a megcsaláson kívül, akkor itt helyben kibelezlek, és megetetem a maradékodat a kislánnyal.- sutyorogtam a nő fülébe, miközben a kezemben lévő kést a koponyájához emeltem. A nő csak bólintott, ezzel jelezve, hogy felfogta, az imént említett figyelmeztetést.                                                                                                                                                                       - Szia Drágám!- kezdett bele Mary remegő hangon.- Nincs semmi baj, csak szerettem volna valamit mondani...- a nő elhallgatott, és a csöndet a férfi törte meg.                                                   

- De ugye nem valami komolyról van szó Életem?! Nem történt semmi rossz dolog veled, ugye?

- Öhm...Amit most fogok mondani, azt lehet, hogy nehéz lesz feldolgoznod, de mindenek előtt tudnod kell, hogy nagyon sajnálom.

- Szívem! Nagyon megijesztesz! Nem esett bántódásod ugye?- érdeklődte a férj, eszméletlen kíváncsisággal.  A vénasszony nyelt egyet, újra átgondolta, hogy mit fog mondani, majd elkezdte.

- Nem akartam neked soha elmondani ezt a dolgot, de most eljött az ideje, hogy megtudd a valóságot. Nos amit mondani szerettem volna, hogy.... öhm...-akadt meg a nő egy röpke pillanatra, és elmerengett.-Emlékszel még a gimis osztálytársadra Fredre aki szerelmet vallott nekem, majd vissza utasítottam? Egy két éve felkeresett, és megfenyegetett, hogyha nem szeretkezem vele, akkor megöli az egész családot.- Mary már könnyek által áztatott képpel folytatta. Az én arcom sem volt jobb formában. Csalódottság ült ki a kinézetemre. Valahogy a képeslap után nem úgy éreztem, mintha annyira rá lett volna kényszerítve a nőre az a kétszemélyes kapcsolat.- Én mondtam neki, hogy nem akarom, de nem volt más lehetőségem! Nagyon sajnálom Drágám!- sírva és egyben ordítva fejezte be a mondatot. Én erre elkezdtem elemelni a szájától a telefont szépen lassan, mire a nyanya kétségbe esett. Majd ordítva, de folytatta:- Bocsáss meg! Nagyon szeretlek! Az életemnél is jobban szeretlek téged és a srácokat is! Kérlek ne harag-- Kinyomtam a telefont, és elsétáltam a faltól, hogy letegyem azt. Míg el nem értem az asztalt, végig gondoltam, hogy mit is mondott Mary, majd az egyik legfontosabb mondatára visszaemlékezve felcsillant a szemem. Többé nem foglalkoztam a telefonnal, fogtam és a sarokba hajítottam olyan erővel, hogy az darabjaira esett. Igazán boldog voltam, és éreztem ahogy szétárad a testemben az adrenalin. Csillogó szemekkel mentem vissza a banyához, olyan gyorsan, ahogy csak bírták a lábaim.

- Maryyy!-Mosolyogtam rá a falon csüngő-lassan már csak hús- személyre.- Nem is említetted nekem ez előtt! Azt mondtad, hogy az életednél is fontosabb neked a családod.- még hangosabbá vált a nő keserves és fájdalommal teli sírása. Kicsit próbáltam magamhoz térni, és észnél maradni.- Tudja miért ajánlottam fel magának, hogy elengedem magát, ha bevallja a férjének a viszonyát? Tudja miért voltam ennyire biztos magamban, és tettem fel vele együtt a szabadságomat is önre?- Vártam, hátha ad választ, bár őszintén nem is reménykedtem benne, hogy majd valamit kinyög.- Azért mertem azt mondani, hogy elengedem magát, mert tudtam, hogy nem lesz képes lerombolni a magáról alkotott szerető, és hűséges anyai képet, amit a családjában mindenki ismer. A képen amit az imént láttam, meggyőződtem afelől, hogy maga biztosan élvezte a kis családján kívüli kapcsolatát. Hiába talált hihető kifogást a férjének, ugyanis így ráadásul, még csak meg sem tudta könnyíteni a lelkiismeretét. És mivel tudja, most már el nem engedhetem, ezért kénytelen leszek végezni magával is.- még mindig semmi válasz nem érkezett.- Hahó?! Valami baj van? Nem is fog könyörögni az életéért? Mi a franc? Talán már meghalt? Hahó? Mary??- A vénség, csak meredt maga elé egyenesen, és lélekben már felkészült a halálra. Lepörgött szeme előtt az élete, majd megbánta utolsó bűneit, s egyszerűen várt.- Tsz! Ez így már kurvára nem izgalmas... De attól függetlenül, kedves Mary, köszönöm, hogy megtisztelt élete utolsó játékestjével!- Megmarkoltam a késem, majd a bal vállába döftem azt. Nyökögésen kívül, már semmit sem lehetett hallani. Kicsit még néztem a nőre, majd eszembe jutott egy tűhegyes faszálka, ami látszatra elég ellenálló fából volt.- Ja és Mary?! Nehogy azt higgye, hogy ezzel megmentett akárkit is! Bizony! A családját, szeretteit, és barátait is mind egy szálig meg fogom ölni, úgyhogy ne aggódjon, nemsokára találkozhat a férjével, kivéve, ha ő nem a pokolra kerül.- Megfogtam a szinte tűvel egyenlő fadarabot, majd a nevelő szüleimtől eltanult akupunktúrás technikával a nyak egy olyan pontjába szúrtam a szálkát, ami azonnali halálhoz vezet. Csak onnan tudtam, hogy hol találhatóak ezek az érzékeny pontok, hogy meg kellett tanulnom, nehogy véletlen valakinek a nyakába szúrjam a tűt kicsiként, és megöljek valakit.