A még tiszta vérem

4. Fejezet- Hogyan Tovább?

Miután biztosra vettem, hogy Ryan és az összes többi kis pöcs meghalt, felkaptam a szemüvegem,  összeszedtem a késem,és elindultam le. A gránit lépcsőn lefele hangos nevetésbe törtem ki. A mondott helyen megkerestem a robbanó fegyvert. Kezembe vettem ötöt, és kimentem a házból. Egy utolsó mosoly villantottam, majd kibiztosítottam az eszközöket, hagytam őket útjuk irányába repülni. Nem kellett sok idő, és már az egész ház romokban állt. Lesújtó látványt nyújtott a poros kert, a romokban álló ház és az a sok szerteszét hempergő személyes holmi. Nem néztem körbe csak sarkon fordultam és irtózatosan gyors futásnak iramodtam. Egészen hazáig meg sem álltam. Nagy megnyugvást okozott, hogy szüleim még nincsenek otthon, tehát volt időm egy kicsit rendbe tenni magam. Amint levettetem a cipőmet felszaladtam az emeletre, gyorsan fogtam magam és beálltam a zuhany alá. A meleg vízcseppek egyesével kényeztették a bőröm minden kis porcikáját, a hasamon kívül. A mellkasom iszonyatosan fájt a belevésett szótól, ám valahogy mégsem szisszentem fel, vagy hagytam abba a fürdést. Élveztem. Hasonló érzés fogott el mint amikor a kis barátaimmal játszadoztam, azonban egy gond adódott csak. A sebem eléggé vérzett ami nem túl szerencsés mit ne mondjak.

- A picsába.- nem szokásom káromkodni, de a mai napon nem először csúszott kis ronda szó a számból.

Hamar végeztem a fürdőben. Amint kimentem bekötöttem a hasam kötszerrel. Szerencsére pont időben, mert szüleim ebben a pillanatban értek haza. Riadtan kapkodtam magamra még egy két ruhadarabot. Amint ezzel megvoltam lementem köszönteni az őseimet.

- Sziasztok! Milyen volt a munka?- kérdeztem, miközben a falnak támaszkodtam és kezeimet összefontam magam előtt.

- Semmi szokatlan, olyan mint mindig.- válaszolták kórusban.

- De inkább mesélj, milyen volt az új suli.- kérdezte anyám miközben levette kinti ruhadarabjait. Az arcomról leolvadt a mosoly és egyszerű unottsággal és vállat rántva válaszoltam.

- Semmi érdekes. Elég jó sulinak tűnik, szép és kedves környékkel. A napom elég zökkenőmentes volt, de annál inkább fárasztóbb, szóval én lehet, hogy most kihagynám a vacsorát, és felmennék aludni.

- Jól van fiam, menj csak.- mondta apám és elindultam felfele. Utamban csak egy  valami zavart meg.- De ugye nincs semmilyen bajod?- fejemet hátrafordítottam, villantottam egy nagyon erőltetett mosolyt, majd csak ennyit mondtam.

- Minden a legnagyobb rendben van.- ezután fáradtan vetettem be magam az ágyamba. Egyik kezemet a tarkóm alá tettem, a másik pedig a szobámban található TV kapcsolóért nyúlt. Bekapcsoltam a híreket amit nagy figyelemmel kísértem.

*- A mai nap folyamán valaki felrobbantotta a híres luxus villát a város nyugati részén. Az elkövetőről még semmit sem lehet tudni. Sajnos viszont a lerobbantott házban találtak három fiatalt akik nem a robbanás által haltak meg. A fiúkat először megkínozták, majd mindegyiknek vagy kitépték a szemét, vagy pedig megfosztották a látásától. A rendőrség már elkezdte a kutatásokat, a baj viszont ott kezdődik, hogy egy profival lehet dolguk, hisz semmilyen nyom nem maradt amivel a nyomozók bármit is kezdhetnének. Ha jobban érdekli önöket a téma, maradjanak az esti tíz órás interjúra ahol meghallgatjuk az egyik szomszéd beszámolóját!*

Kikapcsoltam a észüléket. Nem is tudom milyen érzés fogott el. Öröm? A rendőrség már a nyomomban és semmilyen odafigyelést nem igénylő kis akcióban nem tudnak nyomot találni. De csak hogy kedves legyek, megismétlem a mait. Adok nekik még egy- két ügyet amivel majd leköthetik magukat. Felvettem egy boxer alsót és egy nagyon lenge felsőt. Izgatottan tértem nyugovóra, hisz tán holnap ismét átélhetem ezt a tökéletes érzést. A fejemben pörögtek a módszerek amivel végezni tudnék a kis kiszemeltekkel.