Project C ✓

Második

Másnap a szobámban ébredtem. A vekker éles hangja űzte ki az álmot a fejemből. 

Kisvártatva az ágyam szélére ültem, és végiggondoltam az előző nap eseményeit. Azt hittem, az egész egy furcsa, irreális, elejétől a végéig kusza álom volt, sőt, szentül meggyőződtem róla. 

Inkább próbáltam eltűntetni magamból az egészet, miközben találomra pár ruhadarabot kidobáltam a szekrényemből: egy egyszerű, kék farmert és egy mentaszínű haspólót. Hozzájuk a kedvenc, fekete bomberdzsekimet vettem fel. Kifésültem a hajam, és a sötétbarna táskám társaságában lementem a konyhába, ahol egy üzeneten és egy szendvicsen kívül más nem fogadott.

Remek, anya megint korábban ment be.

Mindkét szülőm csak a munkának él. Anya és apa nulla-huszonnégyben az őrsön, azaz, ahogy ők hívják, a bázison vannak, és alig látom őket. Ők is a Névtelen után kutatnak, mint ahogy én, de nekik erről nem szabad tudniuk. Úgysem örülnének neki, hogy a kapitány lánya nyomozásra szánja el magát, és olyasmibe sodorja magát, amibe a szűkelméjűek szerint nem kellene. De ők nem tudják, milyen az, amikor olyasvalakit veszítenek el, akiket teljes szívülből szerettek.

Leültem az asztalhoz, és unottan enni kezdtem, az egyik közösségi oldalamon nézelődve, mire feljött egy értesítés, hogy három éve azon a napon posztoltam pár képet. Rákattintottam, mire megjelent egy szelfi Tylerrel, ami egy közeli barátunk esküvője előtt, a szobámban készült. A második fotó Jennyvel, a harmadik pedig a régi baráti társaságommal szerepeltem rajta. Keserédes érzés fogott el, miközben megláttam Tyler vidám arcát, aki épp a kamerát fogta. A kép másik szélén nővére állt egy fehér koszorúslányruhában, aki a lehető legidétlenebb fejet vágta, miközben mögötte Yolanda, Jenny régi legjobb barátnője beletrollkodott a képbe. És végül ott voltam én, Ty mellett, szintén hülyén vigyorogva.

Percek múlva hangos dudaszó hallatszott. Tudtam, hogy Seth és Molly azok. Épp befejeztem a reggelim. Felvettem a fekete Vansem, és kulcsra zárva a bejárati ajtót kimentem a házból. Még odapillantottam a majdnem üres garázshoz menet közben. A Hyundaiom teljesen másképp állt a felhajtón, a garázs előtt, mint ahogy tegnap, suli után leparkoltam.

- Sziasztok! - pattantam be Seth kocsijának hátuljába.

- Hali, Darcia! Na, mizujs?

- Á, semmi. Végre péntek, és...

- Hallgassátok! - vágott közbe Seth, miközben följebb hangosította a rádiót. - Fejlemények az új gyilkosságról.

- A napokban újabb áldozatát szedte a Névtelen, most Wartton elhagyatott bútorgyárában. Ezúttal a telephely biztonsági őrének holttestére bukkantak, akivel huszonöt szúrással végeztek. A Névtelen a test mellett közvetlenül egy levelet hagyott, amiben a következő kérdés állt: A szívét raboltam el, vagy a vagyonát? A hatóságok azóta is keresik a tettest, és párhuzamot vonnak a Young testvérpár eltűnésének ügyével is.

- Az lesz a legjobb, ha elmegyünk a helyszínre - jelentette ki Molly. - Mondjuk ma, suli után.

- Vagy rögtön az utolsó óra helyett - javasolta Seth.

- Nem lenne szabad lógnunk. Szerintem inkább estefelé menjünk, akkor nincs senki arrafelé, nem kapnak rajta minket.

- Benne vagyok. De ha már itt tartunk, tényleg ellóghatnánk az utolsó órát...

- Nem lógunk, Walter. Ez az utolsó évünk, az érettségire készülünk. Szóval Darcia, te mit szólsz az estéhez? - kérdezett Molly.

- Ő... Igen, szerintem este jobb lesz - válaszoltam zavartan, még mindig a tegnapon gondolkodva. - Akkor nem hemzsegnek arra a rendőrök. Már csak az hiányozna, ha összetalálkoznék apával.