Project C ✓

Harmadik

Pontosan este hét óra ötvennyolc volt, amikor megálltam a Hyundaijal a helyi kisparknál. Mint minden nyomozás előtt, akkor is síkideg voltam, és elég sok minden megfordult a fejemben a Névtelennel vagy a C-Projekt lebukásával kapcsolatban. Rettegtem, hogy meglátok egy rendőrkocsit, amiben a szüleim valamelyike, vagy talán mindkettejük ül, és akkor búcsút mondhatok a saját nyomozásomnak, vagy anya és apa eddigi bizalmának.

Ahogy megláttam a barátaimat, jobbnak találtam, hogy elhessegetem a baljós gondolataimat. Tudtam, hogy azonnal kezdődik az akciónk. Onnan már abszolút nem volt visszaút. Vagy ha igen, akkor az roppant rizikós.

- Szia Darcy! - pattant be mellém Molly.

- Csőváz! - dobta be Seth a hátizsákját a hátsó ülésre.

- Sziasztok! Seth, mindent elhoztál?

- Aha. Most nem felejtettem el a kamerát!

- És a nagyítót? - kérdezte Molly majdnemhogy nevetve. - Kalapácsot? Ásót?

- Kellett volna? - Seth megdöbbent fejjel figyelt.

- Dehogy is, csak viccelt! - nevettem.

Hamarosan rákanyarodtam az ipartelep felé vezető útra. Miközben egyre csak magunk mögött hagytuk a várost, gyorsítani kezdtem. Az út teljesen üres volt, nem láthatott minket senki. Mielőtt odaértünk volna, lekanyarodtam egy földútra, ami egyenesen a bútorgyár mögé vezetett. Nem akartam direkt a főkapuhoz vehető utat használni. Lassan, de biztosan vettem azt a pár kanyart, nehogy úgy járjak, mint az előtte való nap.

Tudtam, mi merre van, mivel a suli után csináltam egy kis szokásos, biciklis terepszemlét, majd több infó érdekében meglátogattam apát a melóban, aki egy csomó mindent elmondott a helyszínről, amit persze tökéletesen tudtam hasznosítani a C-Projekthez.

- Oké - álltam be egy nagyobb bokor mögé -, ideértünk. Ha minden igaz, alig van fönt pár kamera: egy a főkapunál, egy a régi bejárat előtt, és egy pedig a rakodótéren, arra pedig nem hiszem, hogy akarunk menni. Riasztórendszer már rég nincs. Terveim szerint kell lennie egy nagy lyuknak a kerítésen, ahol bejutunk.

- És ha mégsem?

- Az se baj, majd keresünk helyette egy másik alternatív bejáratot, és az irodaépületbe majd az egyik ablakon fogunk bemenni. Mivel a biztonsági őr az áldozat, így elvileg nincs bent senki, de jobb, ha a gyárban csendben leszünk, nehogy lebukjunk. Mert ha igen, az egész C-Projekt befuccsol.

- Igazad van, Darcy. Mehetünk?

Miközben csendesen kiszálltunk a kocsiból, mindhárman felrántottuk a kapucninkat, és összehúztuk azt, pontosan annyira, hogy mi még lássunk, de az arcunk ne látszódjon, a biztonság kedvéért, ha meglátna minket valaki. Felvettünk egy pár kesztyűt is, mivel ha valamihez hozzáérünk, az ujjlenyomatunk nem fog látszani.

A kerítés felé sétálva igazam volt: egy irdatlan nagy lyuk tátongott rajta.

- Srácok! - suttogtam. - Itt! Vigyázzatok a dróttal! Gyertek!

Ahogy a régi irodák épületéhez értünk, megláttam a biztonsági őr konténerét. Egy árva lélek nem járt arrafelé. 

- Az egész tök üres - mondta Seth. - Tisza a terep. 

Az egyik kitört ablakon át bementünk, ahogy elterveztem. Egy hatalmas előtérbe érkeztünk. Elővettem a zseblámpám, és körülnéztem. Az első, amit megláttam, hogy az emeletre óriási lépcső vezetett, amit egy porlepte, pirosas szőnyeg takart. Minden annyira puccos, elhagyatott és egyszerű volt.