Oltári fárasztó pénteki napom volt.
Először is, Molly, Seth, Yolanda és én nagy nehezen bevontuk Connort a C-Projektbe. Sok idő kellett hozzá - egy egész ebédszünet a suli melletti nagyparkban -, hogy úgy igazából mindent, még az egész terv jelentőségét és létezését is megértessük vele, de talán megérte. Nagyon ramatyul éreztem magam, ahogy idővel Landa és Connor is a sorstársaimmá lettek. Láttam bennük azt az önmagamat, amikor a kocsiban közölték velem, hogy én is rajta vagyok az áldozatok listáján.
Aztán valahogyan újra a tónál kötöttem ki Tobiah-val, ezúttal sokkal hamarabb, mint amikor szoktam.
Tobiah.
Néha azt éreztem, ő az, akit tudtam szeretni, jobban, mint eddig bárki mást. Aztán valami közbejött vagy megváltozott, és ez az érzés egy csapásra megingott, mint eddig minden az életemben.
Ahogy ránéztem a mellettem ülő fiúra, akinek arca a késő délutáni napfényben fürdött, a kételyeim egyszerűen elúsztak. A vizet nézte, csokoládébarna szemei elidőztek a látványán. Egy flanelinget viselt, eldobva a tőle megszokott kapucnis pulóvereket. Sötétbarna, már-már fekete haján megcsillantak a napsugarak.
- És, mi van a nyomozással? - kérdezte, megtörve a közénk régóta beékelődőtt csendet.
- Ne, ne kérdezd.
Nem szabad elmondanom neki, hogy én is egy áldozat vagyok.
- Miért? Én csak segíteni akarok.
- Amikor ott voltál, velünk, egy térképet találtunk, rajta az összes eddigi gyilkosságok helyszíneivel és nevekkel a hátulján. Két ember volt rajta, mindannyiukat beavattuk a C-Projektbe. Meg kell védenünk őket, különben elúszik az esélyünk a Névtelen megtalálására. Kezdünk egyre jobban paranoiásabbak lenni, és... - Valami megcsörrent az ágak között. - Jézusom! Te is hallottad ezt? Valaki itt van.
- Te tényleg nagyon paranoiás vagy, Darcia - nevetett. - Ki kell tisztítanod a fejedet.
- Ezt hogy érted?
- Gyere. Sétálunk.
- Ilyenkor?
- Persze. Ne aggódj, nem foglak meggyilkolni, vagy ilyesmi! Nem vagyok én Névtelen.
- A sorozatgyilkosok is pont ezt mondanák, Campbell.
- Szóval azt mondod, hogy gyanús vagyok? - élcelődött, mire eszembe jutott, amit Seth mondott múltkor, és kezdtem jobban belegondolni. Megborzongtam.
Mi van, ha Tobiah a Névtelen, és most pont a halálomba sétálok? Hülyeség.
Nem érdekel. Már úgysincs vesztenivalóm.
- Nem, nem. De jó, menjünk. Csak a folyó felé ne, légyszi. - Ahogyan eszembe jutott a hatalmas, mélybe nyúló, szakadékszerű hely, újra kirázott a hideg. - Nem csoda, hogy Rievesék nem élték ott túl a balesetet. Az a rohadt kamionos!
- Hogy mi?
- Semmi. Mindegy. Csak menjünk.
Már vagy két órája sétálhattunk az erdő közepén, a domboknál. Épp az egyik gerincén baktattunk. Persze Tobiah sokkal jobb kondiban volt, mint én, vagy három méterrel előrébb ment tőlem.
- Campbell, lassíts már! Alig bírom tartani az iramot.
- Mondja ezt a röplabdás.
- És ez a profi röpis kéz mindjárt úgy telibe talál, mint ahogy az a labdát szokta...
YOU ARE READING
Project C ✓
Teen FictionWartton. Egy város, ahol rejtélyes gyilkosságok és eltűnések történnek sorra, megmagyarázhatatlanul. A tettest egy éve keresik, aki mindig egy lépéssel jár a hatóságok előtt, ezért még a rendőrség és a legjobb nyomozók együttesen sem tudják elfogni...