Hibátlan

1. Fejezet

Rebeka

Miután befordult egy mellékutcára a taxi lassulni kezdett, végül megállt. Kint már javában beköszöntött az éjszaka, és kövér eső cseppek futottak végig a jármű ablakán. Azt követően, hogy kifizettem a sofőrt kiszálltam a kocsiból. Elsétáltam a szakadó esőbe a paneltömb bejáratáig, majd miután beírtam az ajtó kódját magam mögött hagytam a várost. Amint beléptem javarészt megszűntek a kinti zajok, és síri csend vett körül. Ásítottam egyet miközben a lépcsőfokokat szeltem, míg végül elértem a lakásom illetve a lakásunk ajtaját. Bármennyire is szettem volna, az anyagi helyzetemen nem engedte meg, hogy egyedül éljek, valamint párom sem volt, hogy vele bútorozzak össze. Így arra kényszerültem fél évvel ezelőtt, hogy körül nézzek az interneten, hátha keres valaki szobatársat, ezáltal megoszlik a közös költség. Ekkor botlottam bele a nappaliban ülő lányra. Csendesen becsuktam magam mögött a bejárati ajtót miközben őt néztem. A földön gubbasztott, a szőnyegen és egy hatalmas rajztáblán festett. Ahogy elnézem már pizsama lehetett rajta, erről árulkodott vékony pántos lenge trikója, és hosszú melegítő nadrágja. Egy pillanatra sem emelte fel a fejét, talán olyannyira belemerült a festésbe, hogy fel sem tűnt neki, hogy megjöttem. Végül aztán ráhajítottam a mellettem lévő konyhapultra a kulcsaimat, mire felkapta a fejét, de én immáron nem bámultam. Kibújtam a fekete bakancsomból, mikor megszólalt. 

– És nem hozott magával senkit, tapsot neki. 

– Ne kötekedj.

Miután kibújtam a lábbelimből felemelkedtem, és egy pillanatra találkozott a tekintetünk. De nem időztem sokáig a lányon, ehelyett a szobám felé vettem az irányt. Kigomboltam az ingemet, majd egy mozdulattal kibújtam belőle, és elindultam a fürdőszoba felé. A szobánkon kívül mindenből közöset használtunk, legyen szó a konyháról vagy jelenesetben a fürdőről. 

– Ma korán lefekszem. Ne zajongj. 

Szemem sarkából láttam, hogy Vivien feltápászkodik a földről.

– Vettem. - azzal bezártam magam mögött a fürdőszoba ajtaját

A szűkös helyiségben levetettem a maradék ruhámat, és a földön hagytam őket. Beálltam a zuhany alá, majd elhúztam kabinjának üvegajtaját, és megnyitottam a vizet. A forró víz felszálló párája pillanatok alatt belepte az üveget. Felsóhajtottam miközben a víz végig folyt testemen. Hosszú hajamon át a hátamon, egészen a vádlimig. 

Miután lefürödtem kisétáltam a fürdőszobából egy magamra tekert fehér törülközőben. Sötét hajamból még csöpögött a víz, mikor kiszúrtam valamit a nappaliban. Elindultam arra ahol korábban Vivien festett, és megálltam a radiátornak dűtött munkája előtt. Egy eső áztatta utat, és erdőt ábrázolt ami körül vette azt. Tehetséges lány volt, bár ezt sosem mondanám a szemébe. Éppen elég nagy önbizalma van ahhoz, hogy ne szoruljon rá az én bókjaimra. Végül vetettem egy utolsó pillantást a képre, majd vissza indultam a szobámba. 

***

– Aztán most az asszonnyal ezen parázunk. - ecsetelte másnap munkatársam

Én egy megemelt autó alatt feküdtem, és azt bütyköltem már egy jó ideje. Csak a felhúzott lábaim lógtak ki a jármű alól, és nyakig olajos voltam. 

– Nem tudom... Figyelj, kell nektek még egy gyerek? - kérdeztem

– Persze, hogy nem. Nincs is annyi pénzünk, de ha tényleg terhes nem fogja elvetetni. 

– Pedig egy abortusz biztos olcsóbb mint egy gyereket eltartani. 

– De nem is az Rebeka. - szólt kétségbeesetten – Ő nem olyan, ő inkább felneveli.