Hibátlan

11. Fejezet

Vivien szemszöge

Mit kellett volna tennem? Szabjak gátat a vágyaimnak, és tagadjam meg a közeledését? Talán meg sem próbáltam neki ellenállni, talán mindvégig arra vártam, hogy újból megérintsen. 

Heves csókok közepette beterelt háttal a szobámba. Nem ellenkezdtem, csak hagytam, hogy ő vezessen. Mikor megéreztem vádlimnál az ágyamat lelökött rá, ekkor elváltak ajkaink, és végig néztem amint pimasz vigyorral az arcán felém mászik. Láttam rajta, hogy kíván, kívánja a testem érintését. Hazudnék ha azt mondanám én nem éreztem ugyanezt. Két karomat a csuklómnál fogva a fejem fölé vezette majd leszorította őket, így azok mélyen a párnába nyomódtak. Teljes testsúlyával rám nehezedett, mialatt így tett újból csókolózni kezdtünk. Éreztem amint egyik combját lábam közé vezeti, és szorosan hozzám nyomja amitől én felsóhajtottam. Testével teljes egészében hozzám simult és vadul alsó ajkamba harapott. Minden egyes porcikámat elöntötte a forróság. Felakartam emelni a kezeimet, hogy átkaroljam vele Rebekát, de amint megpróbáltam ő rászorított, jelezve, hogy a hatalom most az ő kezében van. Olyannyira korlátolt, hogy meg sem bírtam őket mozdítani. 

– Ne erőlködj. - suttogta vigyorogva mikor ajkaink elváltak

Megpróbáltam újból megmozdítani őket, de titkon élveztem, hogy nem engedi. Váratlanul eltávolodott tőlem és egy pillanat alatt a hasamra fordított. Lerángatta rólam a nadrágomat, miután ezzel megvolt újból megragadta a csuklómat, és a hátamon összeszorította őket. Arcom bal fele a párnáimra volt szorítva, és hajamból pár nincs előre bukott. De nem álltam ellent Rebeka akaratának, hiszen felizgatott a tudat, hogy azt tesz velem amit csak szeretne. Ekkor megéreztem leheletét a nyakamon, majd lágyan csókolgatni kezdte azt. Váratlanul aztán abba hagyta, és kissé eltávolodott tőlem. Csak hallásomra támaszkodhattam, hiszen nem láttam mit művel a hátam mögött. Hallottam övcsatjának fémes hangját, mire ravasz mosoly szökött az arcomra. Ekkor újból megragadta a két karomat, és egy határozott mozdulattal övét a csuklóm köré vezette. Fogalmam sem volt miként, de másodperceken belül már mozdítani sem tudtam őket. 

– Gyakorlatias vagy.

 – Mit mondhatnék? Nem először csinálom. - felelte pimaszul

Újból nyakamat kezdte el csókolgatni, és mélyen beletúrt a hajamba. Másik kezének ujjait ekkor megéreztem bugyimon amint azon keresztül simogatni kezd. 

– Felizgattalak? - suttogta a fülembe

Lehunyt szemekkel az alsó ajkamba haraptam, hiszen nagyon jól tudta rá a választ, mégis hallani akarta ahogyan kimondom. Ahogyan fehérneműmön keresztül érzékien simogatott égni kezdtem a vágytól, hogy végre megérintsen. Akartam az ujjait magamban érezni. Azt, hogy teljesen kitöltsön velük. Erősebben rányomta puncimra az ujjait, és elhúzta őket egészen a hüvelyemig majd vissza. Ekkor még magamat is meglepve felnyögtem, ami nyilvánvalóan tetszhetett Rebekának. 

– Mi a baj? Szeretnél valami?

– Mhm. - nyöszörögtem

– Nem hallom. - vette el ujjait

Kétségbeestem, azt akartam, hogy folytassa amit már elkezdett, hogy tegyen végre magáévá.

– Kérlek... folytasd.

– Nem vagy túl meggyőző.