Hibátlan

8. Fejezet

Vivien szemszöge

Reggel a hátamon fekve ébredtem, egy darabig a plafonnal szemeztem, míg végül kibújtam az ágyamból. Elkullogtam a fürdőszobáig, de az odavezető úton konstatáltam, hogy túlontúl nagy a csend a lakásban. De minden bizonnyal ez azért van, mert Rebeka még mélyen alszik.

Miután felkötöttem a hajamat, és az erkélyen megittam a kávémat vissza sétáltam a lakásba. A mosogatóba helyeztem a bögrét, de valami piszkálta a csőrömet. Megfordultam, és lassan fejemet forgatva végig néztem az üresen kongó helyiségen. Túl nagy volt még mindig a csend, és ez nem tetszett. Talán Rebeka olyannyira kiütötte magát, hogy most a szobájában fekszik egy csaj társaságában.

Sóhajtottam, és szem forgatva vissza indultam a szobámba, az ajtó előtt azonban megtorpantam. Rebeka szobájának ajtajára pillantottam, és eszembe jutott, hogy tegnap jártam bent. Úgy éreztem látnom kell őt. Így hát óvatosan, lassan ajtót nyitottam. De amit láttam attól elkerekedett a szemem.

Rebekának hűlt helye, pedig megvoltam róla győződve, hogy itthon találom, csak még alszik. Az ágya úgy tűnt érintetlen, sőt minden más is. Ezek szerint nem jött haza az éjjel. Persze valószínűleg csak az egyik ribancánál töltötte az estét, nem értem mit aggódok. Valószínűleg amíg így teszek, ő éppen egy csaj lábai közt fekszik. Meg sem érdemli, hogy gondoljak rá, hiszen ő sem teszi ezt.

Kisétáltam a helyiségből, és becsuktam magam mögött annak ajtaját. Visszakullogtam a szobámba, és felhúztam a redőnyt, majd kinyitottam az ablakot. A friss levegő, és az enyhe napsütés egyvelege azon nyomban betáncolt az ablakon, én pedig lehunyt szemmel mélyen magamba szívtam azt. De rossz előérzetem volt, nyugtalanított, hogy Rebeka nem jött haza az éjjel, hiszen ha belegondolok tegnap egész nap nem találkoztam vele.

Rebeka szemszöge

Lassan kinyitottam a szemeimet, és csak néztem magam elé. Azonban az elém táruló látvány nem volt ismerős. Rögvest felültem az ágyon, és fejemet forgatva körül néztem. Fogalmam sem volt hol vagyok. Egy hatalmas ágyban feküdtem, de vadidegen szobában.

– Hát felébredtél, ennek örülök. - hallatszott egy lágy női hang

Oda kaptam a fejemet, és Adél sétált be a helyiségbe.

– Mi ez az egész? Mit keresek én itt?

– Azt hittem szokásod idegen lakásokban ébredni. - nevetett

Szem forgatva kibújtam az ágyból, és elsétáltam Adél mellett.

– Ne olyan sietősen, csináltam neked teát.

Megtorpantam, és hátra fordultam. A lány egy gőzölgő folyadékkal teli bögrét nyújtott felém.

– Nem kell. - hagytam el a helyiséget

– Jaj ne csináld már, ígérem miután megittad elengedlek.

– Nem kell a nyomorult teád. - húztam fel a bakancsomat

– Rebeka, kérlek.

Miután felvettem mindkét lábbelimet kiegyenesedtem, és Adélra néztem. A lány előttem állt, és farkasszemet néztünk.

– Csak egy tea. - feleltem némi csendet követően

***

Percekkel később egy asztalnál ültünk és a teámat kortyolgattam. A velem szemben ülő lány szótlanul engem nézett. Mindez eléggé zavarónak bizonyult, így én igyekeztem kerülni a tekintetét.