Hibátlan

10. Fejezet

Vivien szemszöge

– Hali. - köszöntem izgatottan mikor Milán ajtót nyitott nekem

– Szia, hát te? - nézett rám meglepetten

– Hát Noémival összefutottunk Nikivel, és én vele annyira nem vagyok jóba', szóval... Csak nem akartam még haza menni. 

– Oh... Hát gyere be. - mosolygott zavarában

Rebeka szemszöge

Valami egészen ócska vígjáték mehetett a TV-ben, én pedig egy üveg sör társaságában azt néztem a nappaliban. Belekortyoltam az italba, de egyre inkább a tegnap előtti este járt a fejemben. Nem tudtam kiverni a koncert utáni történéseket a fejemből. Olyan rég nem gondoltam a drogokra, nagy ívben kerültem minden ehhez fogható dolgot, még csak füvet sem szívtam az elvonó óta. Bárcsak sosem nyúltam volna azokhoz a tetves tablettákhoz. 

A valóságba a lakásunk csengője rángatott vissza. Lassan oda fordítottam a fejemet, majd felálltam a kanapéról. Sörös üveggel a kezemben a bejárati ajtóhoz kullogtam és kinyitottam azt. 

– Szia. - zihálta engem nézve

– Mit keresel itt? 

– Beszélnem kellett veled, tudnom, hogy jól vagy. 

Egy darabig szótlanul fürkésztem összevont szemöldökkel Adélt, majd beleittam a sörbe és elálltam az útjából. A lány értette a célzást, és besétált a lakásba, én pedig bezártam mögötte az ajtót. 

– Iszol valamit? - sétáltam a hűtő felé

– Nem. 

Megtorpantam mikor meghallottam rövid, lényegre törő válaszát. A lánynak háttal álltam, mikor halottam, hogy kihúz egy széket és vélhetőleg helyet foglal azon. 

– Rám néznél, kérlek? - kérlelt

Némi habozást követően nyeltem egyet, és lassan megfordultam. Tekintetem találkozott az aggódó tekintetű Adéllal. 

– Nézd, én nagyon sajnálom. Tudom, hogy ez édes kevés, és nem mész vele semmire. De remélem elhiszed, hogy őszintén sajnálom. 

Egy darabig csendben emésztettem a lány szavait, ki egy pillanatra sem vette le rólam a tekintetét. Ezt követően megittam a maradék söröm, és az üres üveget a konyhapultra helyeztem.

– Elhiszem. - néztem a lányra, aki ekkor nagyot sóhajtott

– Nem hiszed el mennyit agyaltam ezen, aludni is alig bírtam. - dörzsölte lehunyt szemmel a homlokát

Lassan a lány felé sétáltam, majd leguggoltam elé mire ő rám nézett. Habozás nélkül megcsókoltam, ő pedig viszonozta a gesztust. A combjaira csúsztattam mindkét kezem, majd egy hirtelen mozdulattal alájuk nyúltam és megemeltem a lányt. Ő felemelkedett, majd teljesen felállt, én pedig követtem őt. Ekkor a derekára csúsztattam kezeimet, és fordítva a lányon az étkezőasztalnak szorítottam. Hallottam apró sóhajait, mikor felültettem az asztalra. Pólóját pillanat alatt áthúztam a fején, ekkor lopva találkozott a tekintetünk. Ezt követően újból ajkaimra tapadt, miközben nyakamra helyezte a kezeit. Közelebb húztam magamhoz, ő pedig szétnyitotta nekem a combjait. Ajkaim rövidesen a nyakára tévedtek, és csókolgatni, szívni kezdtem az említett területet. Egyik kezem végig siklott a lány hátán a melltartóját kutatva, amit mikor megtaláltam azonnal kikapcsoltam. A ruhadarab megadta magát, és kissé lecsúszott melleiről. De én szabaddá akartam őket tenni, így hát levettem róla. Fedetlen keblei és mellbimbóinak látványa egyaránt beindított.