Hibátlan

13. Fejezet

Vivien szemszöge

Végignéztem amint Adél kiszolgál pár fiatalt majd Áron kiviszi a rendelésüket. Mivel ők mosogatnak, így segítettem eltörölgetni pár poharat, hiszen az nem igényel túl nagy szakmai tudást. Pár óra elteltével pedig csapoltam egy-egy sört két középkorú férfinak. Adéltól ellestem, hogy mindenkivel nagyon kedves és közvetlen, így igyekeztem én is az lenni. Ami mindaddig nem esett nehezemre még viszonylag józan embereket kellett kiszolgálnom. A már lerészegedőket Adél vagy Áron átvette, ilyenkor én a háttérből tanulmányoztam az eseményeket.

– Szerintem menni fog ez. - lépett mellém mosollyal az arcán Adél

– Hát nagyon remélem. - húztam a számat zavaromban

– Nézzenek oda kit hoztál. - hallatszott egy férfi mély hangja

Mindketten oda fordultunk és Adél vidáman üdvözölte a közeledőt, ki alaposan végig mért, de tekintete valahogy mégis kedvességet sugárzott. Végül elért hozzánk és bemutatkozott, majd rögtön ezután én is. Norbi, mint azt már Adél korábban említette a főnökük volt, és egyben övé volt a hely.

– Bármi gáz van, esetleg erőszakosabb valaki nekem szólsz. - magyarázta a férfi, én pedig bólintottam

– Egy whiskyt kérek.

Mindannyian az ismerős hang irányába fordultunk mire Rebeka nézett vissza ránk. 

– Jó itt látni. - nézett rá Norbi

Én pedig zavartan Rebekára, majd vissza a férfire pillantottam. Nem gondoltam, hogy ismerik egymást. Bal oldalamon Adél igyekezett kitölteni Rebeka rendelését.

– Majd az újonc kiszolgál. 

Ijedten Rebekára pillantottam, ki pimasz módon mosolygott. Erről a vigyoráról egészen más jutott eszembe. Az, hogy se perc alatt zavarba jöttem, nyilván kiült az arcomra, hiszen a következő pillanatban jött is a megjegyzés az említettől, én pedig elkaptam a tekintetem. 

– Megvárakoztatsz egy vevőt?

– Ne kötekedj már vele. - kelt védelmemre Adél

Annak ellenére, hogy totál zavarba jöttem, egy üveg whiskyért majd egy üvegpohárért nyúltam. 

– Ballantine'st kérek. 

Rápillantottam a kezembe tartott üvegre, és elolvasva az üveg címkéjét rájöttem, hogy direkt nem azt kéri ami a kezembe van. Tisztában volt vele, hogy egyáltalán nem értek az italokhoz. Megfordultam és az előttem sorakozó többféle whiskyn siklott végig a tekintetem. Mígnem egy vékony kéz leemelte előttem a polcról az egyiket. 

– Tölts neki, ha már ennyire válogat. - hallatszott Adél hangja, és átnyújtotta az üveget

Megfordultam és véghez vittem a feladatot, majd Rebeka elé csúsztattam a rendelését. Dühített, hogy képes szándékosan lejáratni mások előtt. Mintha élvezné azt, hogy szerencsétlenkedni lát.

Valamivel később Norbi újból felszívódott mi pedig hárman beszélgetni kezdtünk. Adél olykor készségesen kiszolgált pár fiatalt, majd csatlakozott hozzánk. Neki már olyannyira könnyen ment minden. Biztos voltam benne, hogy behunyt szemmel is kitűnően tájékozódna az italok közt, és annyira jól bánt az emberekkel. Utóbbi tulajdonságát nagyban irigyeltem, de nem akartam kimutatni miszerint kezdek kételkedni abban, hogy valóban itt akarok-e dolgozni. 

Egy darabig csak hallgattam ahogyan a mellettem álló Adél a bárpulton könyökölve vidáman cseveg Rebekával, ki sorban dönti magába az újabb és újabb adag whiskyt. Mindketten vidámnak tűntek, én pedig szintén a bárpultra támaszkodtam. Bámészkodtam az oda bent egyre bővülő tömegen. Fokozatosan, de minden asztal kezdett betelni. Valahol nagyobb társaságok kaptak helyet, de akadt olyan is ahol csupán hárman ültek, ők valamivel halkabbak is voltak. Míg mások harsányan nevettek, és még hangosabban beszélgettek. Amerre a szemem ellátott mindenhol alkoholt fogyasztó fiatalok, vagy épp felnőttek voltak.