Hibátlan

6. Fejezet

Vivien szemszöge

– Ismerkedjetek, én megyek lezuhanyzok. - indult el sietősen Rebeka a fürdőszoba felé

Ezt nem hiszem el, képes ilyen kényelmetlen helyzetben hagyni egyedül. Nagyot nyeltem, és lassan megfordultam. Egy szál sötét elnyúlt pólóban állt előttem a korábban látott szőke hajú lány. Haja ezúttal már elég kócosnak bizonyult, de még mindig olyannyira makulátlan volt mintha most lépett volna elő egy címlap fotózásról.

– Figyelj én nem úgy értettem, ez inkább Rebekának szólt, és nem... - mentegetőztem

– Jól van, megbocsájtok. - veregette meg a vállam, majd elsétált mellettem

Egy darabig csak ott álltam szótlanul, és mozdulatlan, mígnem Adél hangja kizökkentett.

– Mit lehet itt vacsorázni?

Megfordultam, és a lány után siettem.

– Rendeltem gyrost, és véletlen két adag lett, szóval ha gondolod megeheted az egyiket.

– Tényleg? - nézett rám vidáman

– Persze. - kúszott egy apró mosoly az arcomra

– Annyira rendes vagy.

***

Hosszú percekkel később már az étkezőasztalnál ültünk. Adél tömte magába az általam felkínált gyrost, én pedig egy teát kortyolgattam, de leginkább csak azt néztem ahogyan a lány vacsoráját fogyasztja.

– És honnan ismered Rebekát? - szólaltam meg hosszas hallgatást követően

– Oh, hát... A bárból ahol dolgozom.

– Oh... - micsoda meglepetés, gondoltam

– Ez alapján tényleg elkönyvelhetsz egy ribancnak. - nevetett

– Ja nem, én nem úgy gondoltam. - mentegetőztem

– Tudom, semmi baj. - mosolygott

– És milyen ott a munka? - néztem amint újból elkezdett enni

– Hát... Fárasztó, és sok a faszfej. De annyiból jó, hogy egyik nap sem egyforma. Mármint mindig jönnek újabb, és újabb arcok.

– Oh, jól hangzik.

– Az is. Intézzek neked melót?

– Nem... Nem, én...

Rebeka szemszöge

Belépve a fürdőbe egyből megszabadultam a köntösömtől, és a földre hajítottam. Beálltam a zuhany alá, és megnyitottam a forró vizet. Miközben az végig áramlott bőröm minden egyes pontján lehunytam a szemeimet. Hátra hajtottam a fejemet, így arcomat is beborítottam a víz. Karjaimat felemeltem, és két tenyeremet végig vezettem a hajamon, egészen a homlokomtól lefelé. Nem kellett volna abba a bárba mennem, nem értem mi ütött belém. Tudhattam volna, hogy még nem állok készen. Hiszen a szemeim előtt láttam amint sürög-forog a bárpult mögött, és jókedvűen kiszolgál mindenkit. Mindenki annyira szerette őt, köztük én is. Ő volt az oka annak, hogy reggelente felkeltem. De már nincs többé, és én ezt képtelen vagyok elfogadni. Lassan kinyitottam a szemeimet, és egy kövér könnycsepp vált eggyé a forró vízzel.