Hibátlan

3. Fejezet

Rebeka szemszöge

– Jó reggelt! - léptem be a műhely ajtaján hétfő reggel

Többen vissza köszöntek, de akadt köztük olyan is, ki egy bögre kávé társaságában járt körül egy autót, talán azt nézi mihez kezdjen vele. Mások ásítozva, de jókedvűen intettek nekem a helyiség végéből. Végül aztán elértem az öltözőt, és benyitottam. Odabent Rolandot találtam, ki telefonját szorongatta. Koedukált öltözőnk volt, de ez sosem zavart. Megváltam kabátomtól, majd pólómtól miközben félszemmel a srácot néztem.

– Baj van? - kérdeztem végül

– Nincs. - rakta zsebre a készüléket

– Valami fejlemény? - bújtam bele egy szürke pólóba

– Azt mondta ma vesz egy tesztet, aztán kiderül.

– Értem. - sóhajtottam

– Na siess, aztán gyere utánam. - állt fel, azzal megindult

– Figyelj... - szóltam utána

Megfordultam, ő pedig megtorpant és kérdőn meredt rám.

– Ha valamennyire szükségetek van az első legyek akinek szólsz.

Roland szótlanul bólintott, azzal elhagyta a kis helyiséget.

Délután fáradtan, és unottan kullogtam hazafelé. A Rolanddal lefojtatott reggeli beszélgetésünkön gondolkodtam. Azon törtem a fejem, hogy tudnék neki segíteni, hiszen pénzt önszántából úgysem fog kérni, ráerőltetni meg nem akartam.

Vivien szemszöge

Ma csak két órám volt szerencsére, és mindkettő a reggeli órákban, így miután azoknak vége lett szaktársammal, és egyben legjobb barátnőmmel Noémivel beültünk meginni egy kávét. Egy a belvárosban található felkapott helyre tévedtünk be kora délután.

– Nem is tudom egyek-e valamit. - bújta az itallapot a velem szemben ülő lány

– Itt a múltkor ettem egy isteni epres sütit, de nem tudom mi volt a neve. - nyitottam ki én is az előttem lévőt

– Olyat akarok amiből tudok vinni Gábornak is, de ő allergiás az eperre.

– Sziasztok! Mit hozhatok? - jelent meg széles mosollyal az arcán egy pultos srác

Miután leadtuk a rendelésünket, és nem sokkal később meg is kaptuk azokat, élénk beszélgetésbe kezdtünk. Sokat nevettem barátnőm hülyeségein, és átrágtuk magunkat a holnap esedékes előadásunk menetén. Pár óra múlva aztán egy buszmegállóban megöleltük egymást, és mindketten elindultunk haza. Noémi nem tudott tovább maradni, hiszen megy ma hozzájuk a barátja, Gábor. De cserébe megkért, hogy holnap órák után menjünk fel hozzájuk, amibe én örömmel bele is egyeztem.

Időközben haza értem, és megpakolt vászontáskával a vállamon beoldalaztam a lakásba. A hazafelé vezető úton beugrottam egy közeli boltba, és magamhoz vettem némi élelmiszert, és pár dolgot amire szükség volt.

Leraktam a táskát a konyhapultra, és onnan kezdtem feltölteni a hűtőt, valamint a szekrényeket. Mindeközben azon törtem a fejem össze dobjak-e még valamit, vagy már későn van és jobban járok ha rendelek.

– Főztél?

Oldalra néztem, és Rebeka sétált ki a szobájából. Miután bezártam a hűtőajtót bosszankodva megfordultam, és az immáron üres vászontáskáért nyúltam.