Hibátlan

2. Fejezet

Vivien

Egy hangos robajra lettem figyelmes az éjszaka közepén. Szemeim szinte azon nyomban kipattantak, és a mellettem levő ablak behúzott függönyeivel találtam szembe magamat. Némi fény beszűrődött ott ahol azok keresztezték egymást. Füleimet ekkor halk nevetések ütötték meg. Lassan felültem az ágyon, és arcomba borult hajamat hátra túrtam. A szobám ajtajára néztem, majd halkan elkáromkodtam magamat.

Jellemző, Rebeka sosincs tekintettel a másikra. Aludnom kellene, hiszen holnap korán kelek, de ez ekkora ricsaj mellett lehetetlen. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy átmegyek a szomszédos szobába, és rájuk zúdítva minden dühömet elmondom nekik a véleményemet. De végül csak ültem ott, mozdulatlanul, továbbra is az ajtója meredve. Hatalmasat sóhajtottam, majd hanyatt dőltem az ágyon. A plafont kémleltem, és nyughatatlanul cikáztak a szemeim. Percekkel később rávettem magamat, hogy megpróbáljak vissza aludni, így hát az oldalamra fordultam, és újból a függönyökkel találtam szembe magamat. Szemeim azonban elkerekedtek mikor kéjjel teli nyögések szűrődtek át a falon túlról. Bosszankodva kirántottam a fejem alatt lévő fehér párnám, és az arcomra szorítottam azt. Dühösen ordítani kezdtem, hátha mire befejezem vége ennek az egésznek. De miután magam mellé dobtam a párnát immáron csendben, a helyzet változatlan volt. Újból a plafont kémleltem, és akaratlanul is a nyögésekre koncentráltam. Percekkel később, némi csendet követően a nyögések megváltoztak. A szemeim ekkor elkerekedtek, biztos voltam benne, hogy ezek immáron a Rebekáé. Arcom kipirult, és gyorsabban kezdtem a levegőt szedni. Elakartam menekülni innen, és egy csendes helyre vonulni. De tudtam, hogy ez jelenesetben lehetetlen. Oldalra fordítottam a fejemet, és az én, és Rebeka szobája közti fehér falat kémleltem. A szemeim ide-oda cikáztak, kíváncsi voltam vajon mit csinálnak. Azonban bármennyire is igyekeztem az érzésen felül kerekedni, elöntött a forróság. Sóhajtottam, és újból a plafonra néztem. Az egész arcom égni kezdett, és elfogott egyfajta bizsergés oda lent. Egyre csak Rebeka nyögéseit hallgattam, ami úgy tűnt nem akar szűnni.

Lehunytam a szemeimet, és a hangra kezdtem koncentrálni. Egyik kezemet végig vezettem combom belsőfelén, mígnem egy hirtelen mozdulattal a nadrágomba nyúltam, azt követően pedig fehérneműm alá. Szemeim kipattantak mikor tudatosult bennem, hogy teljesen átáztam. A tény, miszerint Rebeka nyögései ennyire felizgattak, megrémisztett. Azonban lassan újból lehunytam a szemeimet, és két ujjamat becsúsztattam a nedves területre. Kitapintottam testem legérzékenyebb pontját, és simogatni kezdtem azt. Mindeközben lakótársam kéjjel teli nyögéseit hallgattam. Elképzeltem, hogy bejön a szobámba miközben magamat kényeztetem, és előbb csak nézi azt, majd elindul felém. Tekintetünk találkozik, és egy ravasz mosoly jelenik meg az arcán, tetszik neki amit csinálok. Elérkezik az ágyam végéhez, és lassan négykézlábra ereszkedik rá. Elkezd felém mászni, miközben én magamat izgatom, ő pedig nézi mindezt. Végül aztán ő is megérint, először csak a combomat, majd lerángatja rólam nadrágomat. Ördögien rám mosolyog, és fehérneműmön keresztül simogatni kezd. Rám parancsol, hogy hagyjam abba amit csinálok, majd ő folytatja. Nem ellenkezek, megteszem amit kér. Mire ő egy hirtelen mozdulattal a karomnál fogva megragad, és a hasamra fordít. Meglepődök, de tetszik amit csinál. Két kezemet csuklómnál fogva összeszorítja a hátamon. Másik kezével pedig újból az addigra már teljesen átázott bugyimon keresztül izgat. Puncimat simogatja, én pedig égek a vágytól, hogy végre megérintsen. Hogy végre magáévá tegyen. Könyörögni akarok neki, de nem teszem. Sírni tudnék, hogy nyúljon végre hozzám, de ezt sem teszem. Ő egyszer csak megfogja a fehérneműm aljának szélét. Lassan alá nyúl, és végig húzza rajta ujjait, azonban még most sem ér hozzám. Pedig csak rá vágyok, hogy végre azt tegyen velem amit csak akar. Ekkor a szemeim hirtelen kipattantak, és azon kaptam magamat, hogy éppen magamhoz nyúlok. Visszatértem a jelenbe, és zihálva konstatáltam, hogy a nyögések abba maradtak, és immáron síri csend vesz körül. Mellkasom fel s le járt, és a plafont bámultam szüntelen. Mégis mit csináltam? Mi volt ez az egész? Mi ütött belém?