Ti és Én

20.rész

-Legközelebb valami nyugodtabb kiruccanást válasszatok.-Robert nem tűnik túlzottan megrázottnak a történtek után. Inkább ő is maga elé bámulva gondolkodik. Túlzottan emlékeztet az öcsémre ilyenkor. Éppen a suliba tartunk. Urban már csatlakozott hozzánk. Lyn persze azonnal mosolyt varázsolt magára és úgy fecseg, ahogy szokott. Urbantól kaptam azért egy mindentudó pillantást. Terrával legközelebb az osztályteremben futok össze. Lehuppanok mellé. Csak ekkor néz fel a telefonjából.

-Mi kell?-Elmosolyodok a kérdésére. Túlzottan is ismer.

-Pár harclecke.-Hatalmas vigyor kerül az arcára.-Szadista állat.-Erre még fel is nevet és hátba vág.

-Bízd ide! Kinek? Neked... Lyn?-Bólintok.

-Robertet nem kockáztatom meg. Edz ő magától.-Már éppen szólásra nyitja a száját, amikor elhallgat és morogva az ajtó felé fordul. Hamarosan Raidont köszönthetjük a társaságunkban. Egyenesen felénk jön, hiába figyelmezteti Terra.

-Hallottam elverték a kis barátodat. Más Rejtetthelyet háborgatunk? Ennyire hülyék nem lehettek.-Persze minden fennhangon mondd, hogy mindenki hallja.

-Véletlenek vannak. Ő se szándékosan nyúlt bele.-Igyekszem menteni a helyzetet. Hallani lehet, ahogy a kígyói felsziszegnek. Ő az egyetlen, akit fel tudok haragítani egyetlen mondattal.

-Magyarázd csak meg.-Lyn erre ér csak ide.

-Ha velem van bajod, miért nem nekem mondod?-Raiden meghökken, hiszen Lyn eddig egyetlen szóra se méltatta.-Nem vagyok hajlandó lealacsonyodni a szintedre, de, ha valami bajod van velem, azt nekem magyarázd, ne a barátomnak. Megtisztelnél vele.-Raiden arca eltorzul a dühtől. Szinte látom magam előtt, hogy megüti Lynt. Az egész osztály lélegzetvisszafolytva várja, mi fog történni. Én se mernék közéjük lépni.-Ha Rocky nem lenne ilyen, szeszéjes, megbeszélhettük volna a dolgot. Helyette megtámadott. Ennyi történt Raidon. Most füzz hozzá valami hihetőt.-Miután Raidon némán áll előtte szimplán hátatfordít neki és elsétál. Utána mennék, de nem akarok. Most kell neki egy kis idő, hogy lenyugodjon.

-Hallottad.-Biccent Terra. Raidon dühösen elsétál. Nem hibáztatom. Erre én is rárepültem volna. Lyn felé nézek. Mosolyogva cseveg az értelmiségibbekkel. Néha irígylem. Volt ideje magáraszedni a tudást, amit hordoz. Mégis lenyűgöz, hogy majdnem mindig győztesen jön ki a csatából. Ez alól a családja kivétel. Ráuszítottam már volna anyára, hogy győzze meg, de túl makacs és már akkor menekülne Lyntől, amikor elkezdenek beszélgetni. Okos, csak nem lát tisztán.

***

A délután folyamán az egész banda elindul a Rejtetthelynek helyet keresni. Messziről elkerüljük Rockyék helyét, ami sok helystínt kizár. Walcher ez úttal átveszi a feltárás szerepét, Lyn viszont lelkesen magyaráz Robertnek, aki issza a szavait. Ahogy elnézem Walchert, gyerekjátéknak tűnik.

-Ez a hely tiszta és a leglehetségesebb a posztra.-Pinky odaszökken a vámpír mellé és maga is szemügyre veszi. Miután mind a ketten rábólintanak megyünk tovább. Robert Urlikékkal remekül el van. Nem tudom levenni róluk a szememet.

-Féltékeny vagy írigy?-Magamhoz térek Terra kérdésére. Ránzék, majd leesik mit is kérdezett.

-Egyik se.-A válaszom határozott, mert én nem érzem magamnak annak. Csak, vonzzák a tekintetem.

-Persze, persze.-Kezd el gügyögni.-Ne aggódj már ennyit! Még idősebb is, mint te. Vagy Robertre fened a fogad?-Meglököm az oldalammal, egy kisebb nevetést kicsalva belőle.-Csak viccelek. Bírom a kisfickót. Ha farkas lenne, bevettem volna a falkánkba.-A falkáról eszembe jut a jelölés. Hihetetlen, hogy rátettük a tudtunk nélkül, de visszanézve én örülök.