Ti és Én

2.rész

  Leteszi a cuccát végignéz az osztályon, majd öblös léptekkel indul el felém. Pillanatok alatt pánikolok be teljes mértékig és őszintén remegni is kezdek. Szinte a képembe tolja az arcát ami miatt hátrébb lököm magam a székkel. Viszont az kedvesen megindul velem a föld felé és miután bevertem a mögöttem lévő padba a fejemet a padlóval is megismerkedek. Halk, elfojtott kuncogások hallatszanak az osztály többi tanulójától, ameddig a tanár gyilkos tekintettel körbe nem néz. A fejemet fájlalva ülök át a földre.
  -Nem is baj. Így is elmentünk volna gyengélkedőre.-Felsegít a földről és miután nem kezdek el részeg módjára dülöngélni elindulunk az ajtó felé.-Hiro a csöndfelelős.-Ezzel a mondattal hagyjuk el a termet. Az egész testem feszült és ráadásul remegek is mint egy nyárfalevél. A fejem még mindig fáj, de egyáltalán nem ez okozza a fejfájást. Alig vagyok itt, erre már most rengeteg minden furcsaság történt velem.-Gondolom, nem tudod mi történik most. Meg vagy jelölve.-Megtorpanok és teljesen lefagyva nézek rá a tanárra.-A doktor majd elmagyarázza. Nekem nincs erre időm, mert szinte már most szétmegy a dobhártyám a teremben lévő zsibajtól.-Félve bólintok és elindulok tovább. Egyre jobban félek. Elkezdek fázni és valamiért a sírógörcs is kerülget. Az orvosi ajtaja előtt megállunk, a tanár bekopog és már megy is. Elkezdek eszeveszetten tátogni, de egy hang se jön ki a számon.-Nem kell mondanod neki semmit. Azonnal tudni fogja.-Magyaráz miközben visszafelé megy a folyosón. Az ajtó kivágódik és a tanárnak hitt férfi áll meg előttem, aki reggel felmérte a helyzetünk.
  -Tipikus. Ráadásul ketten.-Minden előjel nélkül beránt a szobába és becsukja az ajtót. Valamiért egyből rosszra gondolok.-Ülj csak le.-Helyet foglalok az orvosi ágyon.-Még nem tanultátok, szóval egy kis előretekintés: az erősebb, hát, mondjuk hímegyednek őket, képesek a saját illatanyagjait mások bőrére tapasztani. Ezt az illatanyagot megjelelősnek hívjuk. Általában a kiszemelt nőstényt bélyegzik meg vele, de ebben a suliban hajlamosak bárkire ráhajtani. Valami tipp, hogy kik lehettek azok?-Nem kell sokat gondolkodnom, ahhoz, hogy rájöjjek a ludasokra.
  -Két srác a hatos szobából. Egy vérfarkas és egy vámpír. Az egyiküknek barna, a másiknak meg kék haja van.-A férfi a kezébe temeti az arcát és egy hatalmasat sóhajt.
  -Tudtam, hogy baj lesz azzal a kettővel, de nem gondoltam volna, hogy ennyire hamar.... na, mindegy. Ahogy elnézem, ezen én, már nemigen tudok segíteni. Beszélek majd velük. Egyenlőre kapsz egy tapaszt ami valamennyire visszafojta a szagaikat.-Így, rám kerül egy teljesen átlagosnak kinéző sebtapasz. Az osztály elé visszaérvén kopogok az ajtón. Hamarosan érkezik egy "tessék", így bátorkodva benyitok. A terembe minden szem rám szegeződik, szóval gyorsan elsurranok a helyemre. Ekkora balszerencsém is csak nekem lehet...

***

  Óra után első dolgom volt a megbeszéltek szerint találkozni Kentinnel a termeink előtt. Pár perccel később jön csak ki, ami betudható az előtti kicsorduló tömegnek is. Végül megjelenik és fáradtan leül mellém a folyosó egyik padjára.
  -Milyen volt az első bevezető óra?-Érdeklődöm meg tőle a lehető legértelmesebb kérdést.
  -Maga a halál. Láttad kijönni az ofőm? Maga a sátán.-Elnézek jobbra a folyosóra, hátha még meglátom, de sajnos már elment.
  -Nem. Mondjuk, az enyém se jobb. Olyan a hallása, hogy a a leghátsó sorban meghallotta, hogy valaki előveszi a telefonját. Nem is, hogy elkezdett rajta játszani, hanem benyúlt a zsebébe és elő akarta venni. Kész őrület. Azt meg nem hiszed el, harmincból tízen lányok csak, és egyikük se túl szimpatikus.-Kentin játékosan oldalba bökdös. Rá nézek a vigyorgó fejére.
  -A maradék hozzánk került. Huszonegyen vannak.-Megforgatom a szememet a kijelentésére. Láttam kicsorogni az osztálytársait a teremből.
  -Csak le ne harapják a fejed.-Kentin elneveti magát.
  -Bocs, azt hittem mást fogsz mondani.-Tegnap már kiderítettem, miként feloldódtunk, hogy kreatív fantáziája van, de nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fog ez látszani.
  -Lenne egy kis elintézni valóm nagyszünetben. Elkísérsz?-Kentin kicsit bizonytalannak látszik, de hamar belemegy a dologba. Szerencsémre nem kell sokat győzködnöm. Mivel első nap, bemutatkozó cuccok, ezért a szünetek is rövidebbek. Így röpke pár perc után már újra a padomba találom magamat. Megérkezik a tanár egy pár idősebbnek tűnő sráccal, akik hozzák a könyveket.
  -A könyvek kiosztásra kerülnek. Rejtélyesen eltűnő könyvek esetén nincs kölcsön. Vigyázzatok rá. Nyugodtan tarthatjátok őket a szekrényetekbe, de nem ajánlom. Inkább a kollégiumi szekrényt. Az sokkal biztonságosabb az ilyen dolgaitoknak. Tanuljatok az előző osztályom hibájából, akiknek az összes itt tárolt könyvüket valaki poénból elégette. Meglett a tettes, de a könyvek megtérítésével és egy igazgatóival megúszta.-Ránézésre nem olyan vastagok a könyvek, de nem kell észlénynek lenni, hogy kitaláljam ezzel ellentétben mennyire vastag füzetre lenne szükség. Rohadtul irritál ez a két srác és akaratlanul is azt a helyet kezdem el piszkálni.