Ti és Én

14.rész

           -Hihetetlen vagy....-Sóhajt egy hatalmasat Náriel. Meg volt beszélve, hogy átjövök és hogyne a lecseszéssel kezdte. Persze, csak szégyellni tudom magamat.-Cserébe mondd, hogy jól haladsz.-Ennek a dolognak, remélhetőleg örülni fog.
            -Őszintén, nem tűnik túl különlegesnek. Sok dolog kell bele, de nem tűnnek túl.... hát.... ritkának, vagy, pár kivételt leszámítva, költségesnek. Úgyhogy, gyanús a dolog nekem. Lehet az én tapasztalatlanságom vagy tudatlanságom miatt érzek így, de ennyi. Utánanéztem a keverékeknek, eszenciáknak is. Ne nézzétek a rajztudásomat, de mindent megtettem.-Elsősorban Walchernek adom oda a papírokat, aki átlapozgatja.
             -Látom, szereted a színeket.-Kínosan elmosolyodok.-Ennek ellenére, igazán segíthetnél Nárielnek a rendszerezésben. Átlátható és érthető. Nem is kell több.-Körbejárnak a papírok a négy jelenlévő között, ameddig az asztalon nem köt ki.
              -Sajnos jó a megérzésed, hogy ez nem ilyen egyszerű. Lehet neten is rákerestél, de a legtöbbet, gondolom a könyvekből olvastad. Sok dolognak az ára felment, valahonnan kiirtották már ezeket és néhányat, csak természettől lehet szerezni.-Lyn ceruzával áthúz árakat, megtalálhatósági helyet.-Ennek ellenére, már neki is láthatunk a beszerzésnek. Mivel a mi kasszánk se végtelen, amit lehet, például ezt az "Erdő keveréket", azt készítsük el saját magunk. A várostól tíz kilométerre lehet egy erdőt találni. Ott biztos megtaláljuk a tíz különböző növény vagy állatszármazékot. Mit gondolsz, a többi megszerzéséhez mennyi idő kell?-Lyn a kérdés Walcherhez intézi.
                  -Azt mondanám, hogy két hónap elég lesz.-Pinky összecsapja a tenyereit és hatalmas mosoly keletkezik az arcán.
                 -Akkor Halloween után már lehet saját helyünk!-A lelkesedése megmosolyogtat engem is. Ha minden jól megy, akkor igen. Náriel viszont továbbra is engem méreget. Rá nézek. Egy ideig farkasszemet nézünk, de ebben azt hiszem legyőzhetetlen.
                  -Csak mondd ki mi a bajod.-Tőröm meg a közénk beálló csendet.
                  -Nem hiszem, hogy képes leszel rá.-Ezzel a kijelentéssel egyszerre rombolta le az összes önbizalmam és dühített fel. Legszívesebben tökön rúgnám.
                  -Akkor csináld te.-Sértődők meg.
                  -Már ne haragudj, de attól, amit eddig láttam nem vagyok elragadtatva. Azt sikerült megtudnunk, hogy nagy a szád és nem félsz a halálodtól. Ennyi erőből igazán nem változtatna, ha valakit felbérelnénk, hogy csinálja meg.-Mondjuk, most belegondolva igazán semmi akadályuk nem lett volna rá.
                  -Ez nem olyan egyszerű Náriel. Hidd el, ha opció lenne, előbb eszünkbe jutott volna.-Veszek egy mély levegőt, hogy lenyugodjak. Nem akarok semmi meggondolatlant mondani.
                 -Mit akarsz? Bizonyítsam be?-Náriel visszanéz rám. Láthatóan feldühítette Walcher válasza.
                -Kérlek.-Gúnyolódik. Elmosolyodok és becsukom a szememet. Újra a mellkasomhoz teszem a kezemet, hogy gyűjtsek egy kis véráramfüstöt. Átirányítom az egészet a jobb kezembe, amit kinyújtok felé. Értetlenkedve néz rám. Mintha kiönteném a tenyeremből, lefordítom. Kinyújtom, megfeszítem az ujjaimat Náriel irányba, aki hirtelen megremeg.
                -Ha gyorsabban csináltam volna, szúró érzés éreznél pár testrészeden.-Leeresztem a kezemet. Igazából ez az egyetlen mozdulat amit meg tudok így csinálni. A többi inkább olyan mint a sátorokban, embereknek jövőt mondó jósnők csinálnak. Sokban, én se hiszek.
                 -Mit tudsz még vele?-Lelkesedik mindenki helyett is Pinky.
                -A lények jelenlegi érzelmi állapotát, mindenféle rituálét és elvileg jósolni is lehet vele.-Szinte látni Pinky csillógó szemeit. Viszont Náriel gúnyos nevetése mindenki idilli képét lerombolja.
              -Ez jó volt!-Nevet tovább, ameddig Walcher fejbe nem kólintja.
             -Szörnyű vagy. Most mondd, hogy nem lennél kyváncsi rá.-Lyn egyenesen Nárielre mosolyog. Gondolom ez így megy a kapcsolatukba. Ennek ellenére itt kell megálljt mondani.
             -Az, hogy lehet nem jelenti, hogy képes vagyok rá. De, ha szeretnéd, utána megtanulhatok valamit, csak neked.-Mosolygok rá.
             -Kihagyhatatlan ajánlat.-Csatlakozik hozzám Lyn is.-Képzeld el, ha meg tudná jósolni mikor leszel hisztis, mennyivel kevesebb agymenés kellene hallgatnom.-Náriel teljesen a szívére veszi a dolgot, ameddig Lyn tovább játssza a drámaian túltolt szövegét. Az egész érdekes összhatást mutat róluk, de valamiért megmosolyogtató. Egy ideje már ismerhetik egymást.

*Lyn sz.sz*

               Egyszerűen elképesztő a lelkesedés amit mutat Robert. Ez pedig rám is hatással van. Miközben Nárielt cukkoltam, mosolyogva nézett minket. Az aggodalmaitól nem félek. Az, akkor, már ténnyé változott, hogy nekünk kell rendelgetni ezeket. A kérdés az az, mikorra kapjuk meg őket, lehet e ide rendelni, vagy muszáj haza. Ha ez megvan, akkor már, csak rajta múlik. Egész ideges miatta, de sebaj. Van még ideje.
              Miután először láttam akcióban, igazán felkeltette az érdeklődésemet ez az erő és egy kicsit utánanéztem. Tényleg lehet vele ilyeneket csinálni, de önvédelem vagy anyagok átalakítása a fő cél. Kicsit keverve van a varázslat, a jóslással és az alkímiával. Elolvasva könnyűnek tűnik, de biztos vagyok benne, hogy ő is így gondolkodik a rejtetthelyről. Nem is olyan nehéz. Aztán ki derül, hogy igenis az.
               -Raidonnal mi a helyzet?-Érdeklődik Robert. Oh, igen.
               -Nem tudom. A hétvégére akartam valahogy leszerelni rólad, de az óta hozzád se szólt.-Az már más kérdés, hogy hogyan próbáltam ennek az ügynek a végére pontot tenni, de nem gondoltam volna, hogy ennyire hatásos lesz.
              -Az erős túlzás, a tekintetével már nyolcszor felnyársalt és legalább tízszer lefejezett.-Veszek egy mély levegőt. Szerintem csak beképzeli, de Raidonból igenis kinézem, hogy így néz rá. Ennek ellenére, nem vall rá ez a furcsa viselkedés. Még Nárielről is leszállt, szóval ez biztos nem az én művem volt. Tudom, hogy már Rocky műve van a dologban. Azt pedig, sokkal nehezebb lesz kezelni vagy orvosolni, ha kitör a baj. Miután Robert elmegy, én is felkelkelek.
             -Mi jót csinálsz?-Náriel jól betanított kiskacsaként követni kezd.
             -El kell szomorítsalak, de tanulni fogok.-A hátamnak ütközik.-Nem akarok lemaradni. Így is több időt töltöttem veled mint a tanulással. Csatlakozol?-Az orrát fájdalva rám néz. Ilyenkor tényleg olyan, mint egy kölyökkutya.
             -Kösz, kihagyom!-Sértődik meg egy-két szóból.

***

          A gyanúm beigazolódott. Miként felmentem a netre, rá kellett jönnöm, hogy csak a legalapabb dolgokat tudnánk beszerezni. Nincs mit tenni, rá kell szánnom a hétvégémet, hogy beszerezzek pár dolgot. Náriel alattam, békésen szuszog, de én mégse vagyok képes elaludni. Roberten kezd el kattogni az agyam.
           Vagy igazi zseni, aki mindent megjegyez, vagy tényleg sokat törte magát azon, hogy eljusson idáig. Nem egy beszari, de az alkunk is nagyban közre játszhat a dologban. Ha nem is tesz nagy erőfeszítéseket, akkor is képes lesz elérni a nekünk megfelelő szintet. De ő, mégiscsak egy ember. Mindig eszembe jutott mit mondott az ebédlőbe Tenesszának és akármennyire nehéz belegondolni, teljesen igaza van.
              Elmosolyodok a gondolatra. Talán ő lesz az, aki megdönti az ember volt minden lénynek az eredete historiát és előáll valami újjal. Alig várom, hogy lássam fejlődni, úgy, ahogy Nárielt. Vele is neki kell állnom edzeni. Semmit nem fog érni az erőfeszítésünk, ha nem tudjuk megvédeni a helyünket. Az biztos, hogy minél előbb meglesz, annál előbb leszünk képesek lényeket toborozni magunk mellé. Akkor kezdődik el az igazi munka, és remélhetőleg nem akkor szakad ránk a tanulnivaló is. Az teljesen kettétörné a törekvésünk.
              -Lyn...-Náriel feje bukkan fel a létránál.-Nem alszol?-Nemlegesen megrázom a fejemet. Felmászik hozzám és befekszik mellém.-Nem tudsz aludni?-Felé fordulok és a mellkasába fúrom a fejemet.
             -Nem.-Adom meg a legegyszerűbb választ. Átöleli a vállamat és magához húz.-Ezek szerint nem csak én vagyok így.-Náriel morog valamit az orra alatt.
            -Megint balhé volt otthon.-Sóhajtok egyet. Sajnos, nem lepődtem meg.
           -És ez rázott meg annyira, hogy ne tudj aludni?-
           -Nem igazán. A téma problémás. Anya és a kurva összekapott. Utána velem is összeveszett mikor kijelentettem, hogy én nem maradok a házba, ha anyám lelép.-Sokszor beszéltünk már erről, de sose volt ennyire valódi a fenyegetés. Készen áll küzdeni az anyja oldalán, akármi is legyen, de ő az egyetlen. Az anyjának a keresete mind az apjánál landol, így teljességgel lehetetlennek tűnik lelépnie onnan. Legszívesebben felajánlanám, higy legyenek nálunk, ameddig talpra nem állnak, de ebben még több minden akadályoz meg.
             Náriel egy jószívű vérfarkas. Melegség árad belőle és önként egy légynek se tudna ártani. Mégis, az ösztönei, maga a lénye a vadászatra, harcra sarkalja. Vajon mikor lesz olyan, mint a testvérei?